Mogyoróval fogják a vendégeket

[caption id="" align="alignleft" width="128"] Ez a fővárosi pub messze földön híres, sokan azért jönnek Budapestre, hogy igyanak egy jót a For Sale-ben
[/caption]Minden délben friss szalmával szórják le a padlót. Vidékről, a Galga mentéről hozzák hetente az abrakot a vendégek talpa alá. Négy-öt csomaggal, hogy jusson a For Sale alsó és felső szintjére is. A plafonon százéves fák egykori gyökerei futnak körbe. A földszinten egy hatalmas kocsikereket lehet körbeülni. A falon lószerszámok lógnak, az asztalokat nyers fekete marhabőr borítja. Minden a vadnyugatot idézi. Talán ez az oka, hogy ide vezet a külföldről érkező turisták első útja. Angolok, írek, hollandok jönnek a hét minden napján. A vendégek nyolcvan százaléka külföldi. – A barátaim, akik már jártak Budapesten, meséltek erről a pubról. Azt mondták, ide mindenképp el kell jönnünk –meséli David, aki nyolc órával ezelőtt még Londonban volt. – Bár nálunk sokkal tágasabbak az ilyen kocsmák, tetszik. Régen hallottam ezeket a blueszenéket, amik itt mennek. Annak különösen örülök, hogy nem kell várni péntekig, hogy élő zenére mulathassunk. Szoktak itt táncolni is az emberek? – kérdezi tőlem.

– Hogyne, még az asztalon is! – szól közbe Péter, a mellettem álló nyurga fiú, látva tanácstalanságomat. – Ilyenkor még általában iszogatnak a társaságok, éjféltől azonban bármi előfordulhat. Leggyakrabban a hetvenes-nyolcvanas évek dalait játsszák a fellépő zenekarok. Általában pesti bandák vannak. Kár, hogy nem pénteken jöttetek, én akkor is itt vagyok. Egy ügyvédnő, dr. Melegh Anna szokott énekelni. Ő nappal jogászkodik, éjjel pedig countryszámokat és régi magyar dalokat énekel. Őt egyszer feltétlenül hallanotok kell!

A For Sale-be járó turisták csupán egy itteni szokást furcsállanak. Nem értik, miért kapnak egy jókora kosár mogyorót az italaik mellé. De persze szívesen eszik. Akkor néznek meglepetten, amikor arra kérik őket, hogy dobják a földre a mogyoró héját. – Legtöbbször el kell vennünk előlük a hamutartót, csak akkor szórják szét a mogyorót – meséli Kálóczy Rita üzletvezető. – Többször rájuk kell szólniuk a pincéreknek, hogy itt ez a megszokott. Később viszont nagyon élvezik a „szemetelést”.

Ami még különleges ezen a helyen, az a választék. A fővárosiak leginkább emiatt jönnek ide. A bébi polip, tengeri sügér és a békacomb jól megfér a lecsóval és a káposztás tésztával egymás mellett. Csaknem kétszázféle étel közül lehet választani, és ezt hajnali háromig el is készítik a szakácsok, mindennap. Ráadásul olyan óriási adagokat, amelyeket csak egy megtermett férfiember tud maradék nélkül eltüntetni. Sőt, itt bármilyen ételt megcsinálnak, azt is, ami nem szerepel az étlapon. Az italfronton hatféle csapolt sör, huszonkétfajta tea is szerepel a menüben. Igaz, a barna Guinnessel vigyázni kell, amely bár drága, előfordul, hogy langymelegen szolgálják fel. Ezt némileg ellensúlyozza, hogy az étlapon azt ígéri a vezetőség, hogy ha téves ár vagy összeadás miatt „nem pontos” a számla végösszege, visszaadják az elszámolt összeget. Sőt meg is hívják a vendéget kedvenc italára. Úgy legyen!

Egykor kolbászgyár és gyümölcsház volt

A műemlék épületet 1840-ben építette át Kasselik Ferenc egy régi polgári házból. Ezután pompás, külföldön megszokott bútorokkal berendezett otthonos vendégfogadót alakított ki. Később egy hentesüzlet működött itt, ami eredetileg a Nádor Szálló étterme volt. Az 1900-as években gyógyszertár, kolbászgyár, gyümölcsház, dohánybolt kapott helyet az épületben. 1950-ben itt várta vendégeit a Szabadság híd eszpresszó. A For Sale-t 1996-ban nyitották meg a Fővám téri Vásárcsarnokkal szemben. Azóta is kedvelt szórakozóhely.