Keresik a kapcsolatot választóikkal a pártok

Élvezem ezt a fantasztikus igyekezetet a pártok részéről. Ahogy manapság mindenki mindenkit megkérdez. Méltányolom, ahogy a politikus urak kapcsolatot próbálnak teremteni velünk. Eszükbe jutottunk, mint férfinak a szerető, akit időnként a szögről akaszt le.
Tényleg kérdezniük kell? Kérdés nélkül nem látják, hogy mi van itt? Nem itt élnek? Tudom, nézhetetlenül unalmas lenne az idei kampány, ha nem lenne új figura. Mentségükre legyen mondva, hogy még Edward király is megkérdezte fakó lova nyergéből, hogy mégis milyen az a tartomány. De én jobban élvezném, ha végigmennének Magyarországon gyalog. Minden kérdés adná magát a válasszal együtt.
Tűz, tűz, tűz! – kiabálta az egyszeri ember, amikor beleesett
a szennyvízgödörbe. Odaszaladtak, kihúzták belőle. Amikor megnyugodott, megkérdezték: Mondd, miért kiabáltad azt, hogy tűz? Ha azt kiabálom, hogy kaki, vajon idejöttök? Tűz van, uraim, tűz! Elv- és polgártársak, de még mekkora!
Voltam már baloldali rendezvényen, voltam jobboson is. Kampánynyitó gyűlésnek tűnt mindkettő. A baj ott van, hogy akik ilyen helyre elmennek, mind biztos szavazók. Őket nem kell győzködni.
Kérdés nélkül is megmondom, hogy mi kell a hárommillió szegény Magyarországának.
Munka és kenyér. A munkát meg kell fizetni, aztán kész.