Szikrázó, pompás csillárok

[caption id="" align="alignleft" width="640"] Pogány Juditnak szenvedélye a régi csillárok felújítása. Amikor csak teheti, a műhelyben tölti idejét.
[/caption]Pompa, ragyogás, gazdagság. Kápráztatóak voltak a régi csillárok. Légáramtól lassan forgó üvegdíszeiken sokszorosan vert szikrát a gyertyaláng.
Manapság reneszánsza van e tárgynak. Magánbefektetők vásárolnak meg ódon kastélyokat, egyet-egyet az állam is felújít.
A csillárokat pedig viszik a restaurátorhoz. Például abba az országszerte híres dél-budai műhelybe, ahol minden kézi munkával készül.
– Most a Fertődi Kastély egyik csillárján dolgozunk – mondja Pogány Judit, a cég vezetője. – Kosárban kaptuk meg a darabokat. Szétválogatjuk a palmettákat, az üveg függődíszeket. Lerajzoljuk a csillárkarokat, lefotózzuk, majd szétszedjük az egészet. Kijavítjuk az üvegeket, enyhe savas oldatban átmossuk őket.
A javíthatatlan darabokat utángyártjuk. A csillárt áthuzalozzuk – a vezetékek a karokra illesztett üvegsínekben futnak.
Tizenkét ember dolgozik a műhelyben. Szerelő, lakatos, cizellőr, esztergályos, fémnyomó, csiszoló, felületkezelő.
Kezük nyomán ismét régi fényében szikrázik a sokféle csillár.
A polgári lakásokban újra divat lehet a kristálycsillár.

Egykor mindennaposak voltak a szobányi magas világítótestek a lakásokban

Két és fél méter magas volt a legnagyobb darab, amelyet Pogány Juditék restauráltak. Még állványozni is kellett. A 190 centiméter széles, mintegy nyolcezer elemből álló velencei csillár az 1800-as évek második felében készült. Egy nyolc méter magas térben függ új otthonában. A budai műhelyben varázsolták újjá a Fáy-kastély, az Ybl-palota, a Magyar Tudományos Akadémia, a Nyugati pályaudvarnál és az Astoriánál lévő gyorséttermek csillárjait is.