2004.11.26. 00:45
Reklámzabálók kifulladásig
Ismét megrendezték a reklámszakma kétnapos nyitott seregszemléjét. Csaknem háromezer szakmabeli és érdeklődő látogatott el tegnap estig a Budapest Kongresszusi Központba.
[caption id="" align="alignleft" width="301"] Az érdeklődők nem csak a filmeket, plakátokat nézhették meg. Óriás társasjátékokkal várták a szervezők a vendégeket.
[/caption]Villám cikázik, hózápor zúdul ránk – és a kabrió tetejét nem szabad lehajtani. Ráütnek a kezünkre. Egy szimulátorban történik mindez, sötét szobában, vetítővászon előtt. De a víz igazi, a plafonról hullik alá. Esőként. Meg a reflektorból vakító fény, mint júliusi tűző napsugár. A reklám célja, hogy mély benyomást tegyen ránk. Ennek sikerült.
– A fő cél, hogy az emberek megszeressék a reklámot – mondja Radácsi Pál, a főszervező Multeam rendezvényügynökség produkciós vezetője.
Úgy tűnik, a megszeretéssel nincs gond. A vetítőterem zsúfolt, a legtöbb filmet fülsiketítő fütyülés fogadja. A bejáratnál osztogatják a nyakba akasztható sípokat: a tetszésnyilvánítás eszközeit. A zaj a régi reklámoknál orkánná dagad. Skála Kópé énekli, hogy milyen jól kijön, ha bemegy. A tej az, amit nem, soha-soha nem lehet megunni. A takarítóvállalat dolgozói narancssárga kezeslábasban vigasztalják a koszban fuldoklókat: sebaj, jövünk! És nemcsak az öregek csapkodják a térdüket. Tizen-huszonévesek is, akik még nem láthatták, hallhatták, hogy „ez mind-mind pécsi kesztyű”.
Az épület legtöbb pontján osztogatnak valamit. Nejlonzacskóba csomagolt csupasz bőrű hostess lányok jégbe hűtütt kólát. Hosszú taláros-kalapos hölgyek citrusos Unicumot. Szerencsesüti is van, elmés mondással.
– Mindig szerettem a reklámokat – mondja Szabó Anita, az egyik látogató. – Kiskoromban nem lehetett elrángatni a tévé elől, amikor jött a reklám. Ez a világ színes, mozgalmas.
Sas István (57) reklámfilm-rendező
– A jó reklám cinkos összekacsintás a közönséggel, nem pedig agymosás. Egy életből vett, kedves dolgot állít a középpontba, azzal célozza meg mértéktartóan a vásárlót. Úgy mutatja be a terméket a közönségnek, hogy azt hangsúlyozza, ami neki jó belőle. Sajnos a mai hirdetők sokasága úgy képzeli, ő a világ közepe, és az ő termékétől függ minden. Még a boldogság is. Hiába, fokozódik a verseny: vérre mennek azért, ki tud akár csak egyetlen százalékkal többet kihasítani a piacból.
Geszti Péter (40) szövegíró
– Nagyon fontos tudni: az emberek elsősorban szórakozni akarnak. A jó reklámszakember úgy él a szórakoztatás elemeivel, hogy azokat sikeresen köti össze a meggyőzés módszereivel. Nem szabad elfelejteni, hogy egy terméket kell eladnia. Én úgy szoktam mondani: gúzsba kötve táncol. Amellett, hogy állandóan készenlétben kell tartania a benne élő víziókat, be kell őket szorítania a megfelelő keretek közé. A jó reklám megrezdít valami fontosat, ami benne van a közgondolkodásban.
Rados Virág -->