Jó és rossz vív harcot egy fiatal férfi lelkéért

– Egyik legnagyobb fiatalkori élményem Thomas Mann A varázshegy című könyve – kezdi Vizi E. Szilveszter (68). – Tizenhét évesen éppen Jókai regényein jutottam túl, amikor a szüleim a kezembe adták. Első pillanatban megijedtem vaskosságától, bár már akkor este elkezdtem olvasni. A főszereplő, Hans Castorp élete, vívódásai annyira felizgattak, hogy nem tudtam letenni. Hans Castorp csak három hétre tervezi a látogatását a svájci tüdőszanatóriumba. A varázshegy azonban annyira elbűvöli, hogy hét évig ott marad. Castorp beteg és életidegen, ugyanakkor szelleme nem hagyja nyugodni. Keres és álmodozik, sőt szenvedélyesen szerelmes is lesz.
Ám engem akkor nem is a szerelem izgatott. Sokkal inkább a szellemi áramlatok. Azok, amelyek megérintették a századelő polgári értelmiségét. Castorp lelkének megnyeréséért Settembrini, a 19. századi idealista-realista humanizmus képviselője és Naphta, a jezsuita küzd egymással. Leegyszerűsítve, a jó és a rossz. Az osztálytársaim között is Settembriniket és Naphtákat véltem felfedezni. Később, kutatómunkám során is sokszor különbséget kellett tennem a csoda és a valóság, illetve a jó és a rossz között. Az igazsághoz vezető út sem volt mindig egyértelmű. Bár, ahogy múlik az idő, egyre inkább világos előttem, nincsenek csak jó vagy csak rossz helyzetek. Mint ahogy az emberek sem csak jók vagy csak rosszak.

Vizi E. Szilveszter

Budapest, 1936. december 31.

1961-ben szerzett orvosi diplomát Budapesten.

Nős, két gyermek édesapja

1980 óta klinikai farmakológus. A New York-i Albert Einstein College of Medicine pszichiátriai és aneszteziológiai tanszékének vendégprofesszora, a Semmelweis Egyetem Farmakológiai és Farma-koterápiás Intézetének egyetemi tanára.

1985 óta a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja.

2002-től a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.