Gyenge kis spicli lehetett Foktői elvtárs

Oscar- és Kossuth-díjas filmrendezőnk az előző rendszerről szólva megjegyezte, őt is üldözték egy Kossuth-díjjal. Szabó István pár éve még csípős megjegyzésnek szánt mondata mára – amikor egymás után dőlnek ki a csontvázak az állambiztonsági szekrényekből – véresen komoly lett. Órákkal ezelőtt egy szintén Kossuth-díjas íróról derült ki, hogy megfigyelték: a róla írt jelentések mintegy ötszáz oldalt tettek ki.

Szó ami szó, elég gyenge kis spicli lehetett Foktői elvtárs, aki ezt a félezer oldalt összegründolta, ha az írónknak haja szála se görbült. Sőt kedvéért (meg rendezőtársa kedvéért) úgy penderítették ki a színházi kísérletükre kiszemelt kecskeméti teátrum elv- és párthű igazgatóját és főrendezőjét, hogy összepakolni is alig maradt idejük.

A lapátot, amelyre a színháziakat tették, maga Aczél György, a fő „üldöző” faragta. Pár napja meg arról olvashattunk, a színészkirályt kaszálták el azzal, hogy a főpróbán, illetve társulati ülésen mondott botrányos megjegyzését a belügynek jelentették. Azt a hírt, amiről egyébként annak idején Budapest értelmisége – a puha diktatúra szabályaival élve – nyíltan beszélt a kávéházakban.

Mocskos dolog besúgni. Ám piti ügynökök alig ártó jelentéseivel az áldozatok közé felkapaszkodni sem túl tisztességes. Az ilyen áldozatok szaporodó száma ugyanis rontja az igaziak hitelét.