A KHTK köszöni, jól van

A Kiskunfélegyháza az egész őszt idegenben játssza a pályája felújítása miatt. A félegyházi szurkolók emiatt lassan már térképen keresik csapatuk fellépéseit, ahogy a Kaláka örökbecsű Tengerecki Pál című dalában keresi Pált a lírai én: „Szil, szál, szalmaszál! Merre jár a Pál?” Az állandó vendégeskedés közben egy-két gyengébb eredmény is becsúszott, ám ha valaki máris leírta volna a KHTK-t, azoknak Koncz Zsolték a hét végén csattanós választ adtak, ugyanis a forduló előtt még veretlen Kiskőrös vendégeként 6–2-re győztek, s így egy csapásra újra ott termettek a dobogó közelében. A látványos sikerhez hozzájárult, hogy a hazaiak kiállítás miatt több mint egy órán át tíz emberrel játszottak, ez azonban mit sem von le a vendégek érdemeiből. Bár a Félegyházából igazságtalan bárkit is kiemelni, hiszen csapatként nyújtottak nagyot, azért mégis külön említést érdemel Koncz Zsolt, aki tanári módon irányította a védelmet, pontos, tért ölelő indításai pedig állandó veszélyt jelentettek. Némedi teljesítménye is önmagáért beszél, a hajrában 15 perc alatt három gólt szerzett. Zs. Juhász rövid bemelegítés után állt be, s ha már beállt, egyenlített. Ábel Zsolt húsz méterről ragasztott hatalmas gólt, Palásti parádés cselsorozatot követően talált a hálóba. Folytatás hétvégén, Soltvadkerten, bár a vadkertiek remélik, hogy a folytatás elmarad.

Városi derbit játszott Kecskeméten a KLC és az SC Hírös-­Ép. Az első félidőben olyan tanári módon játszottak a hazaiak, hogy úgy festett, a városi derbi unalomba és gólzáporba fullad. A 3–0-s első félidő után is támadásban maradtak, de már nem akkora koncentrációval vezették kontráikat. A kék-sárga csapatot dicséri, hogy a tetemes hátrány ellenére sem adta fel, és miután feljött 3–2-re, az utolsó tíz percre óriási csatát vívott az egyenlítésért, de egalizálni már nem sikerült. Bende Csaba, a hazaiak mestere örült, hogy megnyerték a városi rangadót, annak az okait azonban lázasan keresi, miért enged le – nem először – ennyire a második játékrészben a csapata. – Ahogy gólt kapunk, és nyomást helyez ránk az ellenfél, megzavarodunk, és ez nagyon nagy probléma. Annak természetesen nagyon örülök, hogy megnyertük a városi rangadót, mert ez nagyon nagy dolog, meg is dicsértem a srácokat. A tapasztalatokat mindenképpen próbáljuk levonni, hogy még egyszer ne járjunk így.

Erre szükség is lesz már most hétvégén, hiszen szombat délután Magyar Kupa-­meccsen lépnek pályára a kecskeméti fiatalok, a megye egyes Körmendet fogadják.

Nébl Martin az élre lőtte a Kecelt

A megye egy 6. fordulójában a forduló előtt a 3. Kecel a 2. Akasztót fogadta. Bár mindkét oldalon voltak hiányzók, küzdelmes, élvezetes mérkőzést vívott a két csapat. A csata egyik fordulópontja 0–0-s állásnál egy kiállítás volt, a túl forrófejű akasztói Kósát küldte idő előtt az öltözőbe a játékvezető, a következő, tíz perccel későbbi fordulópont egyenesen döntőnek bizonyult: Nébl Martin lőtte ki Vata Zalán passza után a jobb felső. Tovább küzdött, hajtott mindkét gárda, végül megérdemelten győzött 1–0-ra, és az élre állt a Kecel.

A harmadik választ elfújta a szél…

Kécskén két megye egyes újonc, a TVSE és a Kelebia találkozott. Az erős szélben vívott, 3–2-re végződött meccsen háromszor szereztek vezetést a hazaiak, kétszer sikerült válaszolniuk a vendégeknek. A sok hibával tarkított, de küzdelmes meccsen a vendégek is sokat tettek a pontszerzésért. Mindkét tréner bosszankodhatott azon, hogy milyen könnyen engedték az ellenfelet gólt lőni. Bagi Gábornak győztesként örülni is volt oka, Kószó Lászlónak nem, hiszen csapatát le nem focizták ugyan, de újra legyőzték.