Fél évszázados diadal: Ötven éve lett kupagyőztes a Soltvadkert

1964-ben indult útjára a Szabad Föld Kupa. A kupa létrehozásának, kiírásának a célja az volt, hogy a falusi és egyéb alsó osztályú labdarúgó csapatok is eredményesen versenyezhessenek és sikerélményeket szerezhessenek egy országos kupában. A falusi labdarúgók kupadöntőjét – azaz a Szabad Föld-kupa döntőjét – rendszeresen a Magyar Népköztársasági Kupa döntő előmérkőzéseként bonyolították le a Népstadionban. A döntőbe az az alsóbb osztályú együttes kerülhetett be, amely a legmesszebb jutott az – akkori nevén – Magyar Népköztársasági Kupa országos mezőnyében. 

A sorozat elindításakor talán még a kitalálói sem reménykedtek abban, hogy mekkora siker lesz ez a rendezvény. Az első évben 360, a másodikban 600, 1966-ban 900, 1967-ben pedig már 1250 falusi – járási és megyei – bajnokságban szereplő csapat indult a kupáért. A sorozat 2004-ig ment Szabad Föld Kupa néven, miután a Szabad Föld nevű újság volt az egyik támogatója. Azt követően Amatőr Kupa néven folytatódott.

Kupagyőzelmek Bács-Kiskunban

Három Bács-Kiskun vármegyei együttesnek sikerült megszereznie az amatőrfoci berkek legrangosabb trófeáját. 1974-ben a Hercegszántói Tsz SK hódította el elsőként. 3-3-as döntetlent játszottak a kupadöntőben a Faddi Tsz SK ellen, és büntetőkkel nyerték meg a finálét. Ezt követte az 1975-ös sorozat, amelyben a Soltvadkert diadalmaskodott. (Soltvadkert akkor még nagyközség volt – csak 1993. július 1-én kapta meg a városi rangot – ám futballtekintetében már akkor is megyei fellegvárnak számított.) 2016-ban pedig a Géderlak hozhatta haza Bács-Kiskun vármegyébe a kupát.

1975-ben négy együttes jutott egyformán messze amatőr csapatként, így a kupadöntő előtt elődöntőket is rendeztek. A Soltvadkert a Bajai Tsz SK-val vívott oda-visszavágós párharcot. A vadkertieknek baján sikerült 2-0-ra győzniük, majd hazai pályán 3-1-es győzelemmel biztosították be a döntőbe jutást. A Balmazújváros-Velence párharcból a Balmazújváros került ki győztesen, így az 1975-ös kupadöntőt a Soltvadkerti TE és a Balmazújváros vívta. A döntőt megelőző napokban Soltvadkerten kitört a fociláz – minden a közelgő kupadöntőről szólt. 

Idősebb Knézy Jenő, az ismert és rendkívül népszerű sportriporter meglátogatta a vadkerti gárdát a mérkőzés előtt. Zsikla Tamás, a vadkertiek edzője felidézte, hogy a neves sportriporter elmondta, hogy bár a Vadkertnek szurkol, mivel félig-meddig a földijének érzi magát, hiszen az édesanyja Kiskunhalason volt orvos, így az ifjúkora jó részét Halason töltötte, de túl kemény diónak érzi a Balmazújvárost, amely a kupasorozat jó részében kapott gól nélkül menetelt. Csak az NB I.-es Vasas tudott nekik gólt rúgni, 3-1-es győzelemmel ők állították meg a Balmazt. Zsikla Tamás elmondta, hogy személyesen megnézte a Balmazújvárost meccsen, és bár egyetért Knézy Jenővel abban, hogy kitűnő csapat – különösen a védelme sziklaszilárd –, de a mérkőzést háromesélyesnek tartja. 

A mérkőzést Jaczina Róbert vezette, 4000 néző előtt futottak ki a pályára a csapatok. 

Soltvadkerti TE-Balazújvárosi Tsz SK összecsapás

A Soltvadkerti TE a Májer János — Mezei Zoltán, Wolff János, Meskó István (csapatkapitány), Kiss István, Eiler Gyula, Fábián Dezső, Dobszai Sándor, Mogyorósi Ferenc, Sörös Lajos, Bozóky Géza kezdő tizeneggyel futott ki a pályára. A mérkőzésen csereként szóhoz jutott még Szávay Zsolt és Erdős Gyula. A csapat edzője Zsikla Tamás volt. 

A Balmazújvárosi Tsz SK a Szabó — Úri, Lupó, Urbán, Ferenczi, Hegedűs, Monori, Szitvák, Oláh, Juhász, Végh összeállításban kezdett, csereként Dobónak és Tóthnak is lehetőséget adott az edző, Szabó Sándor. 

Mind a két csapatot hatalmas szurkolótábor kísérte el. A 3. percben a Balmazújváros szerezte meg a vezetést: Végh szögletéből Urbán talált be a vadkerti kapuba, 0-1. A gól felrázta a soltvadkerti csapatot, amely ezután több szép támadást vezetett, nem is eredménytelenül. A 21. percben Dobszai 25 méteres váratlan lövését nem tudta fogni a kapus, 1-1. A 30. percben Sörös egy remek szóló végén szerzett vezetést a Soltvadkertnek, 2-1, majd nem sokkal a félidő előtt újra Sörös volt eredményes, így 3-1-es vadkerti vezetéssel vonulhattak pihenőre a csapatok. 

A szünet után az 51. percben Fábián talált az ellenfél kapujába, 4-1-re növelve a vadkerti előnyt. (Ezt követően ült oda néhány percre a vadkerti kispadra Knézy Jenő, és mondta el Zsikla Tamásnak, hogy szerencsére úgy fest, hogy tévedett, és hogy ő ennek nagyon örül.) A biztos vezetés tudatában kissé kiengedett a soltvadkerti csapat, ez viszonylag hamar meg is bosszulta magát. Az 59. percben Monori lövésszerű beadásával szépített a Balmaz, 4-2. A következő három percben három gól született, és a végeredmény is kialakult. A 72. percben a Mezei kezezése miatt megítélt büntetőt Urbán értékesítette, 4-3. Kisvártatva Mogyorósi lőtt gólt, 5-3, majd a 75. percben Dobó lőtte be a negyedik balmazújvárosi gólt, 5-4-re alakítva az állást. Ez lett a végeredmény, így a soltvadkerti oldalon óriási ünneplés vehette a kezdetét. 

— Igazi kupahangulat, lelkesedés és időnként színvonalas játék jellemezte a találkozót — mondta Baráti Lajos a mérkőzés után, aki az MLSZ edzőbizottsága képviseletében tekintette meg találkozót.

A vendégjátékosok pedig a mérkőzést követően, de még évtizedekkel később sem mulasztották el felemlegetni, hogy milyen hatalmas élmény volt hatalmas szurkolótáborok előtt a Népstadionban játszani.

Annak idején a Petőfi Népe tudósítója a jók között emelte ki Májert, Eilert, Söröst, Mogyorósit és Dobszait. A Balmazújváros csapatában Urbán, Lupó és Monori nyújtott átlagon fölüli teljesítményt. 

Bajnoki mérkőzés, majd megemlékezés

A megemlékezés május 11-én, vasárnap 17 órakor kezdődik a Soltvadkerti TE – Tiszakécske LC II. vármegyei első osztályú bajnoki mérkőzés előtt. A hajdani hősök közül még közel egy teljes csapatnyi, tíz játékos tud személyesen is részt venni a megemlékezésen. Az azóta elhunytaknak a családtagjaik fogadták el nagy örömmel a meghívást. 17 órakor tartják a megemlékezést, majd a bajnoki mérkőzést követően egy ünnepi vacsorán folytatódik a – minden bizonnyal – végeérhetetlen anekdotázás.