Nem pályázik a mérleg nyelve szerepére a Kunszállás

– Némi meglepetést okozott, hogy sikerült győznötök Nyárlőrincen. Milyen volt a meccs? 

– Tanulságos volt a nyárlőrinci mérkőzés. Nem csak a meccs, hanem az előzményei is. Úgy tűnik, hiába mondom el nagyon sokszor mind a felnőtt, mind az ifi játékosaimnak, hogy ne a mérkőzés napján mondják le a szereplést. Sajnos a nyárlőrinci mérkőzést is megelőzte több váratlan, az utolsó pillanatban befutott lemondás. Még az volt a szerencse, hogy vittem néhány játékost az U19-es csapatból – ráadásul olyan játékosokat, akik inkább U16-os játékosok –, pusztán pedagógiai céllal, hogy szokják a közeget, szokják a felnőtt meccsek közegét, szokják a felnőtt meccsek légkörét. Három ilyen játékost vittem, és eredetileg valóban csak a tapasztalatszerzés céljából. Az lett volna szerepük, hogy segítsék a kezdőcsapatot, ha muszáj, esetleg kedvező állás esetén a hajrában időhúzó cserének bevethetőek legyenek. Ehhez képest az előbb említett problémák miatt volt közülük olyan, aki a teljes kilencven percen át erősítette a felnőt csapatot, végigjátszotta a mérkőzést, és ráadásul a hozzáállást illetően a csapat egyik legjobbja volt. (A 2009-es születésű Dézsik Koppány. A szerk.) Volt tehát némi ad hoc jellege a mérkőzésnek, de a rögtönzés dacára ebben a szituációban jelesre vizsgázott a fiatalember és a csapat is. Csíptek, rúgtak, haraptak a srácok. Erre is készültünk, mivel a Nyárlőrincnek ez az alapvető ismertető jegye, hogy ők egy jó értelemben véve nagyon agresszív társaság, de mi most fel tudtuk venni ezt a stílust. Nagyon jó teljesítmények voltak a védelemben, ami a korábbi időszakban nem volt jellemző. Volt egy kiváló kapustelmesítmény is. Ha ilyen teljesítmény lett volna a kapuban egész évben, akkor ez a csapat a dobogóért küzdött volna. De nem a kapusunkra akarom én ezt a gyengébb idényt kihegyezni, mert mindenki részéről sokkal komolyabb hozzáállásra van szükség. Ugyanakkor elismerem, amatőr csapat vagyunk, rákényszeríteni tehát nem tudom és nem is akarom a maiakra Kertész Gábor sajnálatosan letűnt világát. Ugyanakkor alighanem ez lesz a járható út, hogy az U19-es csapatunkból egyre többen kapnak szerepet majd a felnőttben is. 

– A kényszerű rögtönzéseknek tudható be tehát az, hogy hullámzó és kiszámíthatatlan volt a Kunszállás teljesítménye? Hiszen a felnőtt csapat az egész idényben szállította a negatív és a pozitív meglepetéseket is. 

– Tulajdonképpen haragszom a játékosaimra. Olyan ügyes gyerekek. Viszont teljesen, számomra szinte felismerhetetlenül megváltozott a világ ahhoz képest, amibe belenőttem, ami nekem a természetes, és amiben ma is hiszek. Az én felfogásom már letűnőben van vagy talán már ki is halt, de nálam még mindig az a helyzet, hogy a foci természetes közege az, hogy mindannyian ott vagyunk az edzésen, hogy közösen gyakorlunk. És nem is az a lényeg, hogy ez az edzés olyan legyen, mint egy katonai kiképzőtábor, mint a profiknál, inkább az a fontos, hogy együtt van a csapat. Az edzések után is jó egy kicsit, legalább negyedóra, húsz percet együtt lenni, és a meccsek előtt és után is. Ennek érdekében a feleségemmel mi is mindent elkövetünk, rendszeresen vacsora van a meccsek után. Viszont a mai labdarúgók zöme ezt nem érti meg, vagy nincs igénye erre. Pedig ha nincs kémia a csapaton belül, akkor még ha jobb képességű játékosokból áll is, akkor sem tudja kihozni magából azt, amire igazából képes. Emiatt egy kicsit el vagyok keseredve. A több klubnál működő régi motorosok, akik még edzősködnek, vagy akár még játszanak is, értik, hogy miről beszélek, hogy mit hiányolok. Arra a világra, amikor a csapat a tagjai számára – a családot és a munkahelyet leszámítva – mindennél fontosabb volt a foci és a meccs, vagy legalábbis annak tűnt, én nosztalgiával tekintek vissza, nem túlzás: visszasírom. Dehát erről nem a mai játékosok tehetnek, hogy másfajta közegbe szocializálódtak. Az idei évben is a rapszodikus szereplés oka és a legfőbb nehézség az volt, hogy szinte hétről hétre öt-hat helyen változott a kezdőcsapat. Tizenöt évig nagyon ment a Kunszállásnak, akkor is sejtettem, hogy egyszer majd meglesz annak a böjtje, és úgy érzem, ez a böjt most eljött. Ugyanakkor a megváltozott közeg dacára dolgozom azon, hogy létrejöjjön, létezzen olyan kohézió a felnőtt csapatban is, ami a siker garanciája. 

– A nyárlőrinci győzelemmel segítettetek a Csólyospálosnak annyiban, hogy előbb nyerheti meg a bajnokságot. Mégpedig ezen a hétvégén, Kunszálláson. Ezen a mérkőzésen, amelyen a Csólyospálos bebiztosíthatja a bajnoki címét, gratuláló biodíszletnek készültök, pezsgővel és fúvószenekarral fogadjátok a vendégcsapatot, vagy pedig azon lesztek, hogy éles legyen a zárófordulóban a Csólyospálos-Nyárlőrinc meccs, amelynek a bajnoki cím lesz a tétje? 

– A Kunszállás SE felnőtt csapata nem akar a mérleg nyelve lenni. Mi minden mérkőzést meg akarunk nyerni. Természetesen mindent meg fogunk tenni a Csólyospálos ellen is a győzelem érdekében, annál is inkább, hiszen van restanciánk feléjük. A vendégcsapat szakvezetője, Ábrahám-Furus Gergő és az édesapja is nagyon jó barátom, de ezt a barátságot a kilencven perc erejéig felfüggesztjük. Ismétlem, nem akarunk a mérleg nyelve lenni, ami alatt természetesen azt értem, hogy mi azt szeretnénk, ha a Csólyospálos-Nyárlőrinc rangadón dőlne el a bajnokság. Ugyan akkor pokoli nehéz dolgunk lesz, mert a számomra nem teljesen szimpatikus új világ szabályai szerint ezúttal is lesznek bőven hiányzók, osztálykirándulás, mindenféle egyéb családi és baráti programok prioritása miatt. A Csólyospálossal egyébként sajátos a kapcsolatunk, mind a két gárda volt már példakép a másik számára. Ábrahám-Furus Gergő és az édesapja ugyanis elmondták nem egyszer, hogy régebben – amikor nálunk ment a szekér – a Kunszállás volt a példaképük, elsősorban atekintetben, hogy igenis lehetséges, hogy egy kis település csapata is megállja saját erejéből a helyét. Most kicsit megfordultak a szerepek, most az én számomra lettek ők az etalon, hiszen ifiben és felnőttben is remek csapatuk van, ezúton is gratulálok nekik. De azon leszünk, hogy a bajnoki címhez ne a most szombati, kunszállási mérkőzés után kelljen gratulálnunk nekik.