A mágnestábláról a hálóba, avagy egy ScoreGoal-csodagól anatómiája

Parádés meccset hozott a ScoreGoal Kecskemét–Nyíregyháza rangadó a férfi futsal NB I felsőházi rájátszásának ötödik fordulójában. A vége pedig annyira emlékezetes lett, hogy aki látta, aligha felejti el – legalábbis hazai szemszögből. A vendégeknek ugyanis bizonyára keserű emlék marad ez a zárás.

A várakozásoknak megfelelően végig magas színvonalú, kiegyenlített csata zajlott a pályán. Az első félidő hazai előnnyel zárult, köszönhetően Biró Attila góljának. A fordulás után tíz perc alatt átvette a vezetést a Nyíregyháza, de Fekete Márk a 33. percben egyenlíteni tudott. Óriási taktikai harc következett: a csapatok egyszerre próbáltak elöl kockáztatni, hátul viszont biztosítani.

Már-már úgy tűnt, döntetlennel zárul az összecsapás, amikor három másodperccel a lefújás előtt oldalberúgáshoz jutott a ScoreGoal. A hazai kispad időt kért – és megpróbálták kisakkozni, hogyan lehetne begyömöszölni a győztes gólt. Sikerült. Biró Attila keresztbe lőtte a labdát a hatosra, Pál Patrik pedig a léc alá fejelt. Felrobbant a csarnok – a leghiggadtabb talán maga a gólszerző maradt, aki kedves, szerény mosollyal, széttárt karokkal várta a gratulációkat.

A slusszpoén hátteréről Marko Gavrilovicot, a ScoreGoal sportigazgatót kérdeztük

– Három másodperccel a vége előtt, amikor időt kértetek, hittél még benne, hogy megnyerhetitek a meccset? Nyilvánvalóan nyerni akartatok, de elhitted, hogy tényleg sikerülhet?

– Fekete Márk hét perccel a lefújás előtt egyenlített, és mivel jól játszottunk, az edzőkollégámmal, Koós Károllyal úgy döntöttünk, hogy az időkérést megtartjuk a végjátékra, hátha akkor, a döntő pillanatokban adódik erre egy igazán jó lehetőség. A Nyíregyházának volt egy szögletrúgása nyolc másodperccel a vége előtt, mi tagadás, nagyon közel álltak ahhoz, hogy eldöntsék a meccset: visszapasszal a kapushoz vagy egy távoli lövéssel. Ehelyett megpróbáltak közvetlenül a hatosunkon belülre passzolni, de a kapusunk, Petar Nikolic lefülelte az átadást, és elindított egy kontrát, amiből veszély alakult ki. Végül három másodperccel a vége előtt oldalra ment a labda a vendégekről, ez adott lehetőséget arra, hogy időt kérjünk, és megpróbáljunk egy utolsó akciót felépíteni az oldalaberúgásból. Természetesen hittünk benne, hogy nyerhetünk – különben nem kértünk volna időt, és nem próbáltuk volna meg ezt a figurát. Ugyanakkor azzal tisztában vagyok, hogy a futsalban egy bedobásból gólt szerezni egyáltalán nem könnyű, különösen nem egy olyan jó csapat ellen, mint a Nyíregyháza.

– Az időkérés alatt rajzoltál valamit a tábládra, és magyaráztál is a játékosoknak. Mit mutattál nekik, mit beszéltetek meg?

– Az időkérés alatt először is próbáltunk egy kis szünetet tartani, hogy fejben is lehiggadjanak a játékosok és fújjanak egyet, majd a villámgyors pihenő után megbeszéltük, hogy mit fogunk megjátszani az oldalberúgásból. Erre a kiinduló helyzetre többféle bedobásvariációnk kidolgozva, amit most választottunk, azt ritkábban használjuk. Pál Patrik a hatalmas erejű és sebészi pontosságú távoli lövéseiről közismert, így tudtuk, hogy az ellenfél arra fog számítani, hogy Pál Patrik számára próbálunk olyan lehetőséget teremteni, hogy távolról, viszonylag zavartalanul lőhessen. Patrik viszont egy remek testcsellel elérte, hogy a védelem megnyissa előtte a teret egy hosszú oldali betöréshez. Előtte – itt ugyebár most gyakorlatilag századmásodpercekről beszélünk - Rutai Balázs egy céltudatos beindulással elvitte a védőjét, ezzel megnyitotta a passzsávot. Közben Kajtár Matyi lekötötte Rafinhát. Így Patrik a hosszú oldalon teljesen üresen maradt, és Biró Attila elképesztően pontos, egyúttal tökéletes időzítésű labdát adott neki.

– Amit mi láttunk: Biró elvégzi az oldalberúgást, Rutai, Kajtár és Pál elmozdulnak, a labda a kapu elé érkezik a hosszú oldalra, és Pál Patrik befejeli. Fejesre volt kitalálva ez a záróakció? Vagy csak így jött ki a lépés? Vagy talán éppen hogy az volt ebben a megoldásban a melepetés, hogy fejesre játszottátok ki? 

– Ha a védelem máshogy reagál, lett volna másik lövőopciónk is – de nem szeretnénk mindent elárulni azokból a variációkból, amelyeket edzéseken gyakorolunk és amelyeket a meccsekre, a most elemzetthez hasonló döntő pillanatokra kidolgoztunk. Egy biztos: ez a gól igazi csapatmunka eredménye volt, és én nagyon büszke vagyok a srácokra. Egyrészt a kivitelezésre, de még inkább arra, hogy hittünk benne, hogy sikerülhet belőni a győztes találatot. Küzdöttünk a végsőkig – és ez volt a kulcs.