Harmadik félidő: a disznóvágásból több meccs utáni vacsorára is futja

– Ma is rendszeres Fülöpjakabon a harmadik félidő? Korábbi években legendák szóltak arról, hogy Fülöpjakabra meccs után akár hajnali két óra tájban is lehet telefonálni nyilatkozatért, de az sem maradt volna hoppon, aki ilyenkor még társaságra vágyott.

– A harmadik félidő ma is rendszeres nálunk. Viszont az az igazság, hogy ez a műfaj nálunk nem most van a csúcsponton, jó két-három évvel ezelőtt jóval aktívabb volt a társaság. Meccs után ma is rendszeresen maradunk, de az a kemény mag, amely két évvel ezelőtt jó éjfél utánig elvolt, mára elfogyatkozott. Tehát ha nem olyan későig is, mint – hogy úgy mondjam – fénykorunkban, de a meccs után ma is maradunk, annál is inkább, mert többnyire valamiféle elemózsia is kerül az asztalra.

– Általában mi a menü a Fülöpjakab hazai meccsei után? 

– Az a megállapítás, hogy a vármegyei foci jellemző fogása a pörkölt, az ránk is igaz, persze nem százszázalékig. A meccs után vacsorát mi jellemzően kétféle módon oldjuk meg. Az egyik eshetőség az, hogy akad olyan szurkoló vagy vállalkozó a faluban, aki mondjuk éppen egy marhát vagy birkát vágott, és ő úgy dönt, hogy meghívja a csapatot. Ilyenkor automatikusan pörkölt a vacsora. Hogy ki készíti el, az változó. Van, hogy az, aki fölajánlotta, az meg is főzi, de olyan is van, hogy ránk bízza a főzés elintézését. Ilyenkor a csapatot vendégül látó szurkoló - vagy nevezzük őt most ezesetben szponzornak – szintén részt vesz a vacsorán, és hív egy-két barátot is, így színesítvén a társaságot. A másik, a gyakoribb vacsoraforrást pedig teljesen házon belüli megoldásból hozzuk ki. Jó három éve ugyanis szokássá vált nálunk, hogy minden télen tartunk egy közös disznóvágást a csapattal. Az maga egy jó buli, általában karácsony és szilveszter közé tesszük. Akkor összejön a csapat jó nyolcvan százaléka. Levágjuk a 120, 150 kilós disznót, ott helyben a felét megesszük, és mindent, ami marad, feldolgozunk. Félreteszünk csontot, a körmöt, színhúst, miegyebet, készítünk hurkát, kolbászt, májast, szárazkolbászt, egyszóval minden földi jót, ami csak egy disznóvágásból összejöhet, és azt mind berakjuk a mélyhűtőbe. Később aztán – hogy úgy mondjam – erre járunk rá. Ha átlagolni akarnék, azt mondanám, hogy ötből négy mérkőzés utáni vacsora ebből a tartalékból kerül az asztalra. Legalább kétszer sertéspörkölt, egyszer körömpörkölt készül, és legalább két alkalomra való úgymond száraz kaja is marad ebből a tartalékból, szalonna, kolbász, májas és egyebek. Így aztán nálunk minden meccs után – ilyen vagy olyan formában, de – van vacsora. 

– Manapság meddig tart egy-egy ilyen esemény? 

– Ahogy korábban is mondtam, a fénykorunkban, azaz jó három, négy évvel ezelőtt némi túlzással hajnalig maradt a csapat a meccset elemezni és aztán egyéb témákat boncolgatni, no meg verni a blattot. Manapság ez változott, kicsivel korábban hazatér a társaság. A változásnak pofonegyszerű oka van. Három-négy évvel ezelőtt főként agglegényekből állt a keret, jobban belefért hát az, hogy belehúzzunk a meccs után az elemzésbe, manapság viszont úgy alakult, hogy a keret nagy többsége családos, és így hamarabb szétszéledünk. Persze nem rögtön, hiszen van a vacsora, és a vacsora után nagyjából azért a fele társaság marad még későbbre is. Ha azt látom, hogy nagy a kedv a maradásra, akkor csapunk egy kártyapartit is. Ha nem ülünk neki kártyázni, akkor azért a vacsora után nem sokkal szétszéled a brigád. Aztán persze ahogy mondani szokás, azt mondta az öreg Kiss, ne csak együnk, igyunk is. Ennek a megoldása is zökkenőmentes és nem kíván külön szervezést. Nem csak az ételek számára van ugyanis mélyhűtő, hanem van egy csapathűtőnk is az öltözőben. Bevett szokás az, hogy aki szülinapos, aki névnapos, vagy csak egyszerűen akire rákerül a sör, bocsánat, a sor, az feltölti sörrel a hűtőt. Na most este persze nem csak sört fogyasztunk, hanem pálinkát is. Azt ugyanakkor nem kell hozni, mert az valahogy mindig akad. Illetve nem is valahogy, hiszen voltaképpen az is a disznóvágás folyománya. Egy komoly disznóvágásra ugyebár illik beállítani minimum egy üveg pálinkával, így aztán a disznóvágáskor összegyűlik tizenöt, húsz méretes üveg pálinka. Aznap csak a felének verünk a fenekére, és a kimaradó pálinka - ami még mindig nem elhanyagolható mennyiség - megy a közösbe. Nálunk tehát sajátos módon a tömény ital is a disznóvágásból származó termékek körébe sorolandó. Az idén még előttünk áll a disznóvágás. Azt a faluban, a Teleházban szoktuk tartani, viszont a télen átalakították, és így a két ünnep között nem állt a lakosság rendelkezésére. Március 15-én ugyanakkor már használható lesz, és mi azért is néztük ki az idén a március 15-ét, mert nemzeti ünnepen ugyebár nem lehet bajnoki mérkőzést rendezni, így aztán azon a napon biztosan nem lesz meccs. Ha aztán március 16-án lesz meccs, azzal majd lehet, hogy lesznek némi gondok disznóvágás után néhány órával, de hát azzal a problémával majd akkor foglalkozunk, amikor felvirrad március 16 napja.

A Fülöpjakab számára február 23-án indul a bajnokság. Bár idegenben lép pályára a csapat, nem utazik messzire, ugyanis szomszédvári derbit vívnak Bugacon. Ez a tény maga valóságos hívószó atekintetben, hogy kivételesen legyen vacsora idegenbeli mérkőzés után is. Ám miután a mérkőzést vasárnap játsszák, azaz másnap munkanap van, egy esetleges derbi utáni vacsora nem szabad, hogy bárkit túlzott könnyelműségre csábítson.