Egy személyben labdarúgó, edző és sípmester is Kiss László

– Gyermekkorom óta futballozom, kétévesen már rugdostam a labdát, amikor csak lehetett. A későbbiek folyamán a hajósi általános iskolában, ahova jártam, felfigyelt rám az osztályfőnököm, a sajnos nemrégiben elhunyt ifjabb Alföldi Albert – mert ő volt a labdarúgóedző –, és felszólított: Laci, neked ki kell jönnöd a nagypályára focizni. Így kezdődött a nagypályás pályafutásom, mert előtte csak kispályán láttak. Hajóson nem sokáig maradtam, mert utána átmentem Császártöltésre, ahol a serdülő-, az ifjúsági csapatban, majd pedig a felnőttek között játszottam. Végigjártam tehát a ranglétrát. Tizenhat éves voltam, mikor a felnőttcsapathoz kerültem. A Stadler SC 1993-ban került fel a legmagasabb osztályba, és onnan megkerestek, hogy ezt az apró termetű srácot elvinnék. Így az 1993/1994-es szezont a Stadler SC-ben töltöttem, igaz, nem az NB I.-es, hanem a tartalékcsapatban. Játékvezető kollégámmal, Polyák Attilával együtt fociztam a Stadlerben. Egy év elteltével visszamentem Császártöltésre, és azóta ott játszom. Akkor a csapatnak volt egy kisebb hullámvölgye, kiestek a megyei másodosztályból. A Jakabszállással játszottak a bennmaradásért egy meccset, amelyen én sajnos nem tudtam részt venni egyéb okok miatt, és akkor kiesett a csapat a megye háromba. 

Két év elteltével visszajutott a megyei másodosztályba. Ott folyamatosan nyerték a bajnokságokat, de én nem vállaltam a felsőbb osztályt, mert 2007-től játékvezető lettem, és Öregcsertőre mentem el futballozni. Ott volt egy aranykorszak, hatéves periódus, amikor a csapat az első és a második hely között ingázott végig, de feljutni nem akart, mert a környékbeli településekről szedték össze a játékosokat. Nagyon jó csapat volt, de jó volt a háttér is. Ezután hagytam abba a focit a játékvezetés miatt – mondta Kiss László. 

Így került fel az NB II.-es keretbe játékvezetőként

Közben pedig bejött a képbe a sípmesterség.

– A játékvezetéssel idősebb Berger József keresett meg, még 2007-ben. Azt mondta, hogy amellett még focizhatok, és legalább megismerem, milyen a másik oldal. Azt válaszoltam, hogy nem érzem magamban a motivációt, de legyen. Megkönnyítette a döntésemet, hogy volt egy bokasérülésem, nem volt túl komoly, de elgondolkodtam rajta, hogy melyiket érdemes hivatásszerűen csinálni. Harminchárom éves voltam, mikor levizsgáztam. Azt mondták a megyénél, hogy látják bennem a potenciált a játékvezetés terén. Apró termetem ellenére focistaként a középpályán játszottam, rengeteget futottam. Több mérkőzésemet megnézték a feletteseim, és azt mondták, látják bennem, hogy többre vihetem a játékvezetés terén, de el kellett döntenem, hogy melyik a fontosabb, rúgni a labdát vagy fújni a sípot. Ha teljes mellszélességgel a játékvezetés mellett döntök, akkor a koromnál fogva még az NB III.-at is el tudom érni. Úgy is lett. 2009-ben Öregcsertőn azt mondtam, hogy ez nekem fontos az életemben, megpróbálom kicsit komolyabban csinálni. Jól döntöttem, mert 2007-től 2010-ig végigjártam a lépcsőfokokat. Az utánpótlásnál kezdtem, hogy beleszagoljak a játékvezetésbe, és a megyei első osztályig meneteltem. 2010-ben a vezetőség úgy döntött, hogy feltesznek az NB III.-as keretbe. 

Egy csavar a karrierben

Kiss László szerencsére megállta a helyét, sok mérkőzést vezetett. Az élet azonban úgy hozta, hogy két év elteltével kiment külföldre dolgozni, ez cenzúrát jelentett a játékvezetői karrierben. Nem adta fel, de az NB III.-as tagsága megszűnt, a megyében viszont még közreműködött úgy, hogy amikor hazajött és ideje volt rá, akkor a játékvezetői testület rendelkezésére állt, és kapott is mérkőzéseket. Nem minden héten jött haza, csak havonta egyszer, de nem került ki a vérkeringésből. Két és fél évig dolgozott külföldön. 

Majdnem minden második héten vezet megyei első osztályú mérkőzéseket, ami azt jelenti, hogy meg vannak elégedve vele. Három évvel ezelőtt történt a játékvezető pályafutásában egy csavar. Akkor kérték fel Császártöltésen edzőnek. A játékvezetői testület nem nagyon örült ennek, de tudomásul vették, mivel ő továbbra is rendelkezésre állt játékvezetőként is. Még ez is belefért, ugyanis a játékvezetők létszámát tekintve Bács-Kiskun megye nagyon jól áll. 

– Nem egyszerű, de össze tudom egyeztetni a bíráskodást az edzői feladatokkal és a játékkal is. Azt gondolom, hogy az országban nem sokan vagyunk olyanok, akik a síp mindkét oldalán ott állnak. Az MLSZ Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságának rugalmassága is közrejátszik abban, hogy a hármas funkciót el tudom látni. Megpróbálok minden kérésnek és követelmények megfelelni.

Ha a Császártöltés szombaton délután játszik, akkor engem délelőtt küldenek meccsre. Csak abban az ötórás intervallumban, mikor a Császártöltés játszik, akkor mondok le mérkőzéseket. Addig, amíg a Császártöltés a megyei III. osztályban játszik, ez kivitelezhető, már csak azért is, mert az önkormányzatnál dolgozom sportvezető beosztásban. Az a feladatom, hogy edzéseket tartsak, koordináljam a csapatot. Sajnálatos módon Császártöltésen megszűnt az utánpótlás. Azokkal a gyerekekkel, akik jól játszanak, a testnevelő tanár foglalkozik, így csak a felnőttcsapatra kell összpontosítanom. Bár manapság egyre nehezebb egy labdarúgócsapatot fenntartani. Ez igaz nálunk is, csak úgy tudjuk életben tartani a focit, hogy mindenkit, aki él és mozog, összeszedünk, még ha vidéki, akkor is. Pénzt nem kap senki, mindenki szorgalomból és a labda iránti szeretetből jár focizni. 

Ők azok, akik már betöltötték a negyven-ötven évüket, Barabás Róbert már a hatvanat, de még mindig a csapat rendelkezésére áll. Soha nem hagyta cserben Császártöltést, majdnem minden mérkőzésen ott van, csak egy telefon és már jön is. Amikor vidékre megyünk, akkor nehezen lehet összehozni a csapatot, de ő mindig ott van. Persze olyan is előfordul, főleg hazai mérkőzéseken, amikor olyan sokan vagyunk, hogy nem tudom magamat beírni a keretbe. Huszonkét igazolt játékosunk van, de sérülések, munkahelyi problémák, családi összejövetelek miatt nem mindig tud összeállni a keret. Ilyenkor jönnek képbe azok a sportemberek, mint Barabás Róbert, akik beugranak. 

Ezen időszakban mindössze egy piros lapot kaptunk, azt is két sárga lap után. Mivel a síp mindkét oldalán állok, ezért minden beszédet úgy kezdek az öltözőben, hogy a játékvezetővel nem szabad foglalkozni. Nem fogja visszafújni azt, amit már egyszer lefújt. Ezt a magam részéről is tudom bizonyítani, mert én sem szoktam. A játékvezetőknek ebből a szempontból jobb, mert tudják, hogy a császártöltésiek, az én kérésemre, kevesebbet szabálytalankodnak, és nem vitatkoznak velük, bár néha ezt nehéz nekik kivitelezni. Ha egy játékos kiállíttatja magát, akkor nemcsak saját magával szúr ki, hanem az egész csapatával. Persze egy fault, egy piros lap benne lehet egy-egy mérkőzésben, de ha valaki fölöslegesen szövegel és ezért húzatja ki a játékvezető zsebéből a sárgát vagy a pirosat, az luxus. Ha megnézi valaki a játékvezetői statisztikámat, az láthatja, hogy az első félidőben a szövegelés miatt is feljebb viszem a tűrésküszöbömet, hogy ne sárguljanak be a játékosok, mert tudom, hogy a második félidőben elfáradnak, és akkor már könnyebben csinálnak vagy mondanak olyan dolgot, amiért már tényleg oda kell adni a sárga lapot. 

Eddig csak egyetlen egy piros lapot kapott

Kiss Lászlót a labdarúgó-pályafutása alatt mindössze egyszer állították ki, még akkor, mikor elkezdett a Császártöltés felnőttcsapatában játszani. Kidobásnál megfogta a kapus kezét, amiért felmutatták neki a piros lapot. Sárgát is nagyon ritkán kapott. Lehet, hogy ez is közrejátszik abban, hogy sípmesterként próbál a játékosokkal szót érteni. Nem mindig könnyű, de már a játékosok is jól ismerik, és tudják, hogy Kiss Lászlónál mit engedhetnek meg maguknak és mit nem. Van olyan csapatvezető, edző, aki felhívta a labdarúgója figyelmét arra, hogy Kiss Lászlónál ezt nem lehet megcsinálni. Véleménye szerint a csapatok szinte száz százalékával szót tud érteni, persze vannak azért nehezebb mérkőzései is, de valamilyen szinten már kicsikart egyfajta tiszteletet a játékosokkal szemben, mivel ő is tiszteli őket. 

A megyei első osztály és a megyei harmadosztály között hatalmas kontraszt van. Véleménye szerint nagyon nehéz váltani, amikor szombaton megye hármat, vasárnap meg megye egyet vezet. Fordítva még nehezebb, de ez velejár a bíráskodással. Vannak a megyében NB-s játékvezetők is, és amikor nagyon sok mérkőzés van egy hétvégén, akkor ők is beállnak alacsonyabb osztályú mérkőzést vezetni. Nem tartja magát profi edzőnek, de egyértelműen határozott játékvezetőnek mondja magát. Az különösen jólesik, mikor egy vezetői megbeszélés után azt mondják neki, hogy maradj még Császártöltésen, mert számítunk rád, annak ellenére, hogy egy ideje már nem ott, hanem Kiskőrösön lakik. Mivel már régóta benne van a megyei labdarúgásban, tudja kamatoztatni az ismeretségét és minden évben tud egy-két játékost igazolni, bár mint mondja, most már ez is egyre nehezebb. 

A kis csapatok jövője

Kiss László szerint a kis csapatok, amilyen a Császártöltés is, arra lesznek kényszerítve, hogy a környékbeli településekkel együtt alkossanak egy csapatot, vagy megszűnnek, mert nem mindenütt adott az, hogy legalább egy megyei harmadosztályú együttest kialakítsanak. 

Császártöltésen is csak három fia­tal igazolt játékos van, akik még tanulnak, és nem mindig érnek rá edzésre, mérkőzésre járni. Két évvel ezelőtt egyáltalán nem volt optimista, hogy a csapata fennmarad vagy nem. Szerencsére eddig még minden évben találtak arra megoldást, hogy játékost tudjanak igazolni. Kiss László az olyan labdarúgókat is szereti, akik nem tudnak edzésre járni, de a hétvégén szeretnének mozogni, labdába rúgni, mert ez nagy segítség Császártöltés számára. 

– Nem tudom megmondani azt, hogy kis együttesként Császártöltés meddig tudja húzni, mert a csapatnak már csak a fele helyi labdarúgó, a másik fele mind környékbeli, hajósi, kiskunhalasi – vallja be őszintén. 

Ezért is van az, ha hiányoznak játékosok a mérkőzésekről, akkor beállok én is vagy becserélem magam. Annak örülök a legjobban, mint például az utolsó őszi hazai mérkőzésünkön a Kecel II. ellen, amikor nem kellett magamat beírni. Akkor főtt a fejem, hogy ki legyen a kezdő és kit cseréljek majd be, hogy játéklehetőséget kapjanak többen is. Nem tudom, hogy az országban hány olyan ember van, aki ezt a hármas feladatot ellátja, de úgy gondolom, hogy nem sokan. Nehéz összeegyeztetni, de úgy gondolom, hogy még egy ideig meg tudom oldani. Ha edző nem leszek már, akkor ismételten teljes mellszélességgel a játékvezetés mellett fogok állni minden hétvégén, szombaton és vasárnap – tette hozzá Kiss László.