A tősgyökeres kalocsai Tóth Levente fontos gólt szerzett

A 19 éves Tóth Leventének az egész eddigi pályafutása a Kalocsa jegyében telt, hiszen az első leigazolása, 2008 óta hol a Méhecskék SE Kalocsa, hol a Kalocsai FC játékosa. A szülővárosa csapatát erősítő támadó középpályás eddig 228 mérkőzésen 65 gólt rúgott. Néhány évvel ezelőtt, amikor tizenhat évesen bemutatkozott a megyei első osztályban, tipikusan a klub reménybeli ifjú tehetségének számított. Ilyen rendre mindenütt akad, aztán gyakran mégsem válik a csapat oszlopává, jó esetben azért, mert elviszi egy magasabb osztályú klub, rosszabb esetben útközben elmarad valahol a tehetség. 

Tóth Levente azonban fiatalon elkezdett beépülni a kalocsai felnőtt csapatba, és ma 19 éves kora dacára már kirobbanthatatlan.

Arra a kérdésre, hogy milyen volt a hangulat a lefújás után a pályán és aztán az öltözőben ilyen helyzetben, hogy a 95. percben született meg a továbbjutást jelentő gól, nehezen találta a szavakat és a jelzőket. – Valósággal extázisban voltunk a pályán, azonnal eljártunk néhány indiántáncot, utána pedig megköszöntük a szurkolóinknak egyrészt azt, hogy végig buzdítottak bennünket, másrészt pedig azt, hogy tanúságot tettek arról, hogy újra kiállnak a csapat mellett, bíznak a csapatban. Az öltözőben aztán elkészítettük a boldog győztes szelfit, és mit mondjak, csoda, hogy a falak bírták azt a hatalmas kiabálást. Énekelni nem énekeltünk, de a hangfalból nyomtuk a tempót, leírhatatlanul vidám volt a hangulat.

Vasárnap játszották a meccset, az ünneplés tehát tulajdonképpen a pályán lezajlott. – A meccs után vacsoráztunk, és sokáig maradtunk még az öltözőben, a hangulat lecsillapulta után pedig sokáig beszélgettünk. Szerencsére volt miről, hiszen hatalmas élmény volt ez a továbbjutás így.

Tóth Levente elmondta, hogy előzetesen tisztelték az ellenfelet, de nem tartottak tőle. – Az edzőnk, Kohány Balázs elég jól felkészítette a brigádot. Tudtuk, hogy erős csapat, de nem volt bennünk olyan érzet, hogy lehetetlen küldetés lenne a továbbjutás. Ez az érzés az első félidőben is megmaradt, hiszen bár akkor némi fölényben játszottak, igazi ziccereink nekünk voltak.

Végül a góllal kapcsolatban is megkérdeztük a gólszerzőt, hogy a pillanatnyi ihlet műve volt, vagy lehet-e egy ilyen találatban tudatosság. – Nem a pillanatnyi ihlet szülte a megoldást. Már a szünetben beszélgettük többen, Farkas Szabolccsal és Farkas Zalánnal, hogy rendre messze kijön a kapujából a vendégek kapusa, húsz, huszonöt méterre is kimerészkedik. 

Így aztán a második félidőben végig ott motoszkált a fejemben az, hogy lesz-e vajon olyan pillanat, amikor ki lehet használni ezt, hogy ilyen messze kikódorog a kapujából. 

Így amikor a 95. percben megkaptam a labdát a saját térfelünkön, a félpálya közelében, egy pillanatra sem haboztam, és a kivitelezés is tökéletesre sikerült. Nagyon boldog vagyok, hogy ezzel továbbjutáshoz segíthettem a csapatot.

Természetesen lelkileg hatalmas lökést adott ennek az újjáalakuló brigádnak ez a szép siker. – Mi, játékosok eddig is bíztunk benne, hogy szép idény előtt állunk, olyan idény előtt, amelyben tényezők leszünk a megyei első osztályú bajnokságban. Ráadásul van még három hetünk a felkészülésre, tehát még tovább fog összeérni, összekovácsolódni a csapat. És most már kettős cél lebeg a szemünk előtt, egyrészt a bajnoki rajt, másrészt pedig a MOL Magyar Kupa augusztus végi második fordulója. Ha azon sikerülne továbblépnünk, utána már igazi nagy csapatot is idehozhatnánk Kalocsára. Motiváció tehát van bőven, és a kupameccsen megkaptuk a szükséges inspirációt is.