Feldobódva várják a feldobást

A kecskeméti egyesület tagjai és a kecskeméti szurkolók ha a legszerényebben fogalmaznak, akkor is őszintén elismerhetik, hogy a honi kosaras berkekben kisebbfajta szenzációt keltett a bravúr, hogy a rájátszásban hetedikként besorolt KTE a másodikként rangsorolt Szolnokot legyőzte a negyeddöntőben. Nem ezen a sikeren múlott, hogy Andreja Milutinovics úgy érezze, jól döntött, amikor tavaly nyáron elfogadta a kecskeméti klub ajánlatát, de hogy hozzájárul a jó hangulatához, az biztos. 

– Örülök, hogy tavaly nyáron rábólintottam a klub ajánlatára – tekintett vissza a harmincegy éves bedobó. – Előtte nem sokat tudtam sem Kecskemétről, sem pedig a magyar kosárlabdáról, de hamar láttam, hogy jó döntésnek bizonyult, hogy ide igazoltam. Úgy érzem, hogy jó szezont futok, és ami még fontosabb, a csapatom is jó szezont fut, tehát remekül érzem magam. De jól érzem magam a városban is. 

Lassan harminckét éves leszek, tehát Kecskemét a méretét, hangulatát és a tempóját tekintve is egyre ideálisabb lakóhely a számorma, ráadásul közel van a fővároshoz és Szegedhez, és turisztikai szempontból sincs semmi sem távol.

Ráadásul az itteniek nagyon szeretik itt a kosárlabdát, ezt már korábban is bizonyították, és a két, Szolnok elleni hazai meccsünkön szinte felejthetetlen hangulatot teremtettek, rengeteget segítve nekünk a siker elérésében. 

Aki azt gondolná, hogy Milutinovics nem sok esélyt adott a csapatának a Szolnok elleni párharc előtt, az tévedne. 

– A középszakasz utolsó fordulójában Kaposváron már abban a tudatban játszottunk – győzelmi kényszerben ráadásul –, hogyha összejön a rájátszásba jutás, akkor a Szolnok lesz az ellenfelünk, nagy meglepetés tehát nem ért minket, hogy az Olajjal találkozunk. Különösebb ijedtség emiatt sem lehetett. Annak pedig, hogy a kupaelődöntőben találkoztunk velük, abból a szempontból van jelentősége, hogy akkor sikerült megszorongatnunk őket. Ráadásul úgy – akkoriban ezt nem akartuk hangoztatni, hogy nehogy kifogásnak tűnjön –, hogy többen is sérülten vállalták a játékot, nem voltak százszázalékos állapotban. Abból az elődöntőből tehát – bár elveszítettük – megmaradt az a tapasztalat, hogy ez a Szolnok távolról sem verhetetlen, legyőzhetetlen. 

A negyeddöntőben az első meccs Szolnokon remekül sikerült, valóságos trojkaesőt zúdítottunk rájuk, és aztán ahogy megnyertük a második meccset is, az önbizalmunk is egyre növekedett. 

Ráadásul tudtuk, hogy a játékuk fekszik nekünk, tehát ha képesek vagyunk a maximumot nyújtani, akkor egyáltalán nem vagyunk esélytelenek. 

Félelemérzet sem volt a csapatban a Szolnok elleni párharc előtt, ráadásul felszabadultan kosárlabdázhattak. –Keményen meg kellett dolgoznunk azért, hogy bekerüljünk a rájátszásba, az nem volt egy egyszerű menet. De azzal, hogy az sikerült, lekerült rólunk egyfajta lelki teher. Addig ugyanis volt bőven nyomás a csapaton, nemcsak a vezetőség, hanem saját magunk részéről is, a saját magunk elvárásai alapján. Elsősorban amiatt, mert korábban álltunk már kedvezőbb pozícióban, de egy-két nagyon rosszkor jött és váratlan vereség miatt a rájátszásba kerülés is veszélybe került. 

Miután viszont mégiscsak sikerült elérni az alapcélunkat, pláne úgy, hogy otthonában tudtuk legyőzni a nagyon jó Kaposvárt, az egyszerre szabadított meg minket egy lelki tehertől, és adott egy hatalmas löketet az önbizalmunknak.

Feszültség, aggodalom tehát már nem gyötörte a csapatot a Szolnok elleni párharc előtt. És nem gyötri a körmendi összecsapás előtt sem. Körmend, Szolnokhoz hasonlóan, egy fanatikus tábor székhelye. 

Adódik a kérdés, hogy Andreja Milutinovicsot zavarja-e, ha idegenben játszik fanatikus közönség előtt, aki a vendégcsapatnak ha nem is a vérét, de a pontjait venné. 

– Egyáltalán nem. Mindig minél nagyobb a tömeg, annál jobb előtte játszani, és ezzel nem csak én vagyok így. Profi játékosok vagyunk, és már gyermekkorunkban arról álmodtunk, hogy telt házas csarnokban játszunk, nagyon jó csapatok ellen. Ez megadatott nekünk, és nem gátol minket a hangzavar, hanem egyfajta különleges energiát ad. Persze az a legszebb, az az igazi, ha a saját közönségünk előtt játszunk, amely űz-hajt minket, de ha a tömeg az ellenfélnek drukkol, az sem zavar minket. 

Ami a ma esti ellenfelet illeti, a Körmend elleni párharc kimenetelét a bedobó szerint felelőtlenség lenne megtippelni. – A Vas megyeiek elleni esélyeket én most nem merném megbecsülni. Az alapszakaszban játszottunk Körmenden, nem teljes csapattal, és huszonhét ponttal kikaptunk. Aztán amikor Kecskeméten játszottunk velük, nem jöttek el az idegenlégiósaik, és akkor mi is legyőztük őket huszonhat ponttal. 

De a körülmények miatt egyik mérkőzés sem ad tehát támpontot ahhoz, hogy a ma este induló párharcot az esélyek szempontjából meg lehessen ítélni, de ebben a fázisban ez már nem is számít. 

Egy biztos, mi azon leszünk, hogy annak ellenére, hogy vannak sérüléseink, a maximumot nyújtsuk a Körmend elleni meccseken. Jóslásra tehát nem vállalkozom, de egy biztos: a bajnoki elődöntőben járunk, egy nagy sikert jelentő Szolnok elleni párharcon vagyunk túl, az önbizalmunk rendben van, tehát mindent el fogunk követni annak érdekében, hogy sikerrel vegyük ezt a párharcot is, és örömöt szerezzünk a szurkolótáborunknak. 

A program

Az egyik csapat három győzelméig tartó összecsapás tehát szerán kezdődik 17 óra 45 perckor, a körmendi csarnokban. A második összecsapást ezen a héten, szombaton vívják, 15 órai kezdettel, a mérkőzést ugyanis a televízió is közvetíti. A harmadik találkozó június 7-én, kedden esedékes Körmenden, a negyedik mérkőzést – ha nem dőlt el három meccs után a párharc – újra Kecskeméten vívják, június 10-én, szombaton, 18 órai kezdettel. Ha szükség van ötödik mérkőzésre is, azt Körmenden vívják meg június 12-én, vasárnap, 18 órai kezdettel. Az utolsó három időpont az esetleges tévéközvetítés miatt változhat. 

A siker receptjét tudják, a kérdés, hogy alkalmazni sikerül-e

– Legalább egy idegenbeli meccset meg kell nyernünk, továbbá a hazaiakat is, hogy bejuthassunk a döntőbe – vázolta fel a csapat előtt álló feladatot Forray Gábor, a kecskemétiek vezetőedzője. – Természetesen ez a célunk, ezért dolgozunk, ám borzasztóan nagy kihívás lesz ez is, akárcsak a Szolnok elleni párharc volt. Az utóbbi napok a regenerációról szóltak. Mentálisan ugyanis csúcsformában vagyunk, köszönhetően azoknak a csodálatos, pozitív élményeknek, amelyeket legutóbb a Messzi István Sportcsarnokban szereztünk. Akárcsak a Szolnokról, a Körmendről is elmondható, hogy agresszívan védekeznek. Hazai pályán még inkább igaz ez rájuk. Erre kell hangolnunk a támadó­játékunkat. A kulcs most is az lesz, hogy mindvégig fegyelmezettek legyünk, ne engedjük nekik, hogy gyors indításokból könnyű kosarakat szerezzenek. A párharc esélyese a Körmend, de legutóbb is rácáfoltunk a papírformára, ezúttal is szeretnénk bravúrt bemutatni. Az előző meccshez képest lesz némi változás a keretünkben. Fazekas Máté szinte a műtőasztalról tért vissza legutóbb, hogy segítsen minket, ő most már biztosan nem tud velünk tartani – jelentette ki a kecskemétiek mestere.