Várja a gyerekeket a Hírös-Ép

Aki jelen volt de­cember legvégén az SC Hírös-Ép által rendezett X. Bánhidi József-emléktornán, vagy a január végi I. Hájer Sándor-emléktornán, esetleg akár mindkettőn, azt tapasztalhatta, hogy nemcsak remek hangulatúak a rendezvények, hanem azt is, hogy minden flottul megy, az előzetesen meghirdetett időpontokat szinte hajszálpontosan tartják, egyáltalán: mind a két torna igazi olajozott gépezet benyomását keltette. Nem meglepő ez, hiszen az SC Hírös-Ép nem csak évente két tornát szervez, az említett két viadal csak amiatt volt kiemelkedő, hogy a Messzi István Sportcsarnokban rendezhették azokat meg. De mennyi is az annyi? Kertész Zoltánt, az SC Hírös-Ép elnökét leptük meg azzal a kérdéssel, hogy próbálja meg számokkal alátámasztva bemutatni az SC Hírös-Épnek az elmúlt negyedszázadban a gyermektornák terén kivívott súlyát, de egyáltalán nem jött zavarba.

Több ezer gyermek vett már részt a tornákon

– Pontos számot nem fogok mondani, de könnyen kiszámolhatóak a paraméterek, fejben is. Huszonöt éve rendezünk tornákat, télen és nyáron egyaránt, mégpedig évente nyolc korosztály számára. Huszonöt év alatt évi nyolc torna, az kétszáz. Ha pedig azt számoljuk, hogy egy-egy viadalon átlagban nyolc csapat szerepel – persze volt már olyan monstre rendezvényünk is, ahol húsz-harminc csapat küzdött a végső győzelemért, de ezt kiegyenlíti, hogy volt olykor kisebb létszámú is –, és a nyolc csapat rendre tíz-tizenkét fővel nevez és érkezik meg Kecskemétre, akkor egy rendezvényre átlagosan száz gyermekfutballista jön ki. Ha az évi tornákon megfordult létszámot, a nyolcszázat beszorozzuk a huszonöt évvel, akkor meglepő szám, húszezer jön ki. Lehet, hogy a szám nem hajszálpontos, de körülbelül ennyien vettek részt a tornáinkon az elmúlt negyedszázadban. Ide tartozik még az is, hogy ráadásul ezek a tornák olyanok, amelyeket az egyesület egyébként nem köteles megrendezni, tehát ezeket a rendezvényeket a kötelező Bozsik-tornák keretén felül vállalják, ami egyébként nem magától értetődő, sőt elenyésző azon klubok száma az országban, amelyek több korosztály számára rendeznek tornát.

Az utánpótlástorna rabja

Ahogy a bevezetőben említésre került, a begyakorlottság, a bejáratottság egyébként csak úgy süt az SC Hírös-Ép-tornákról. Utólag is hajszálpontosnak bizonyuló menetrendekkel várják a résztvevőket, és a tornák közben is különösebb lámpaláz nélkül folyik a rendezvény, a szervezők pontosan tudják, hogy a tervezett ütemet képesek tartani, még a helyosztók utáni büntetők miatti esetleges csúszások is be vannak számítva. Tehát ha egy küldöttség Bajáról, Szekszárdról, Békéscsabáról, vagy akár távolabbról érkezik, annak a vezetője is pontosan meg tudja mondani a szülőknek, hogy mikorra várhatják otthon a gyermekküldöttséget, amely alaposan kifutballozta magát a hírös városban.

A 80-as években feltűnt és az élvonalba gyorsan befutott KFT együttesnek az Üzenet a liftből című dalában található egy emlékezetes sor, amely így szól: „biztos azt hiszik, hogy nálam ez egy szenvedély, hogy én a lift rabja vagyok”. Automatikusan adódik Kertész Zoltán esetében egy ehhez az idézethez hasonló jellegű kérdés: miért lehet róla azt gondolni, hogy ő az utánpótlástornák rabja? Azaz, honnan jön Kertész Zoltánnak az a nyilvánvaló elkötelezettsége a gyermektornák mellett, amit egyrészt a fent említett számok igazolnak, másrészt pedig az az öröm, amelyek például a díjkiosztókon sugárzik róla is, függetlenül egyébként attól, hogy az SC Hírös-Ép csapata azon az adott tornán hányadik helyen végzett. 

Az idézett dal lírai alanya hárítaná magától, hogy szenvedélye, hogy a lift rabja, Kertész Zoltán azonban örömmel vállalja, hogy igenis nagyon szeret utánpótlástornákat szervezni.

– Kevés hálásabb dolog van annál. Amikor elkezdtem, akkor még a saját gyerekeim szerepeltek a legalsóbb korosztályú csapatokban, és természetesen valahol nekik örömöt szerzendő szerveztem meg az első tornákat. De akkora élményt okozott az a néhány is, ezért folytattam a rendezést. És nyugodtan kijelenthetem, hogy az életem során ezen a vonalon, tehát az utánpótlás-rendezvények terén én csak jót kaptam. Soha semmiféle kritikát és negatív megjegyzéseket sem. Pedig pokolian nehéz az életben bármi olyat alkotni, ami mindenkinek tetszik, aminek mindenki örül, és amivel mindenki meg van elégedve. Márpedig a gyerektornák ilyenek, így aztán, amikor a fiaim kinőttek ebből a korból, nem is volt kérdés a számomra, hogy továbbra is szeretném látni a kipirult, örvendő gyermekarcokat, no meg az őket elkísérő edzők és a szülők örömét.

Tudatos edzőválasztás

Nyilván senki nem lepődik meg ezek hallatán, hogy az SC Hírös-Ép Egyesületnél az utánpótláscsapatok edzői gárdájának a kiválasztása sem hasraütésszerűen történik.

– Természetesen tudatosan választjuk ki a nevelőket. A fejétől bűzlik a hal mondás fordítva is igaz, tehát pozitív értelemben is. Amilyen a felső vezetés, olyan az alsóbb vezetés is, egyesületi szinten is. Mindig egyívású embereket keresünk, akik beleillenek a klub mentalitásába. Viszont nem muszáj nekem egyeztetnem minden jelentkezővel ahhoz, hogy az egész stáb összhangban legyen, elég az, hogy megtaláljam azt a vezetőedzőt, akivel én tökéletesen összhangban vagyok. Ez volt az elején Bánhidi Józsi bácsi, akinek az emlékére az idén már sajnos a tizedik emléktornát szerveztük, aztán következett Koós Károly, aki ma az NB I.-es ScoreGoal Kecskemét edzője, és a jelenlegi vezetőedző, Kitl Zoltán. Miután az ő értékrendjük tökéletesen egybeesett, egybeesik az enyémmel, nekem azzal már konkrétan nem kellett foglalkozni, hogy egy csapatnak ki legyen az edzője, ők maguk választották ki azt, aki beleillett a társasága, a rendszerbe. És ez működik.

Kertész Zoltán kérdésünkre kifejtette, hogy a gyerkőcöket az egyesületbe egész évben várják, nincsenek külön toborzó időszakok.

– Az év bármelyik napján lehet jelentkezni. Az egyesület honlapján meg lehet találni a korosztályok edzőit, náluk kell bejelentkezni, és évszaktól függetlenül bármikor csatlakozhat bárki az egyesülethez. Kimondott toborzót nem is tartunk. Ez alól az óvodás korosztály a kivétel, őket összehívjuk évente egy nagy tornára, és kiosztunk nekik egy szórólapot, lényegében az is csak ennyiből áll. Mivel mi kicsi gyerekekkel foglalkozunk, főleg öt- és tízéves korig, a toborzónak nem is lehet jelentősége, hiszen abban a korban még nem dől el, hogy valaki hogy tud focizni. Az öt-hat éves korosztályba olyan is jöhet, aki még nem is rúgott labdába, attól függetlenül lehet, hogy remek játékos válik belőle. Tőlünk tizenegy éves kor fölött mennek át a Kecskeméti Labdarúgó Akadémiára vagy a Kecskeméti LC-be.

Az egykor az SC Hírös-Ép Egyesületben nevelkedő játékosok jó szívvel tekintenek vissza az ott töltött éveikre

Öt, gyermekként az SC Hírös-Épből indult játékos – Micsinai Miklós, Máté Zsolt, Kobela Patrik, Sinka Milán és Terbe Botond – tekintett vissza az egyesületnél töltött évekre.

– Amikor 8-9 éves voltam, akkor a Hírös-Épnek volt a legjobb csapata, és majdnem az összes Bozsik-tornát megnyertük. Ez nagyon jó érzés volt – tekintett vissza Micsinai Miklós, aki ma a Budafoki MTE NB II.-es felnőttkeretének a tagja. – Nagyon jó alapokat kaptam, amiket később is tudtam kamatoztatni, köszönhetően Koós Karcsi bácsinak. Nagyon sok jó emlékem van, de talán a legemlékezetesebb, amikor Franciaországban, Marseille-ben részt vettünk egy nemzetközi tornán. Nagy élmény volt külföldi csapatok ellen játszani, illetve nekünk, gyerekeknek olyan volt, mint egy nyaralás. A mai UP-játékosoknak azt üzenném, hogyha valami nem sikerül, akkor ne csüggedjenek, hanem próbálják meg újra és újra. Illetve küzdjenek az álmaikért.

Máté Zsolt az Újpest csapatával győztes Magyar Kupa-döntőn is részt vett, ma a Tiszakécske labdarúgója. – Mondhatni, hogy a Hírös-Épnek köszönhetem, hogy focista lettem. Mindig boldogan gondolok vissza azokra az időkre, nagyon jó edzőkkel dolgozhattam együtt, nagyon szép sikereket értünk el. Szinte egy család voltunk a játékostársakkal és a szülőkkel, életre szóló barátságok születtek ott. Családias hangulatú klub, profi körülmények között készülhetnek ott a gyerekek. Nagyon sok élménnyel gazdagodtunk, sok külföldi tornán értünk el szép sikereket, de nálam első helyen természetesen a 2008-as Gothia Kupa 2. hely szerepel. A maiaknak azt üzenném, hogy legyenek kitartóak, dolgozzanak minden nap keményen, és hallgassanak az edzőikre, mert az álmok valóra válnak.

Kobela Patrik ma a Budapest Honvéd U14-es csapatának a tagja. – Az SC Hírös-Épben tanítottak meg voltaképpen focizni, és nagy élmény volt, hogy rendre kiemelt tornákon vettünk részt. A legnagyobb élményem a két külföldi, szlovákiai torna volt. Felejthetetlen volt olyan sok meccset idegennyelvű, a mentalitása, elszántsága tekintetében mégis hozzám hasonló gyerek közt játszani. Büszke vagyok, hogy Kecskeméten nevelkedhettem, felejthetetlen élményeket és tapasztalatokat, tudást szereztem, amiket bárki átélhet, aki ehhez az egyesülethez tartozik.

Sinka Milán az MTK U12-es csapatába került Kecskemétről. – Nagyon szerettem edzésekre járni, mert tudtam, hogy megfelelő képzést kapok, és az edzők szakmai tudása kiváló. A Hírös-Épet csak ajánlani tudom mindenkinek, mert igaz, amit Kertész Zoli bácsi is mindig mondott: „Mi egy nagy család vagyunk.” Rengeteg jó élményem volt az egyesületnél, nagyon sokat tudnék felsorolni. A legszebb a 2019-es Voyage Kupán szerzett második hely, vagy a Maksaautó Kupa megnyerése, ahol gólkirály is lettem, vagy a nyári négynapos egri nemzetközi tornák. Én sokat köszönhetek a Hírös-Ép szakmai stábjának. Azt üzenem a játékosoknak, hogy legyenek kitartóak, alázatosak és szorgalmasak, mert a labdarúgást csak így lehet űzni.

– Elsősorban azért kedveltem a Híröst, mert egy jó társaság alakult ki, családias volt a légkör, és évről évre kitűnő edzők tartották az edzéseket, akik egyben nagyszerű emberek is – emlékezett vissza Terbe Botond, aki ma a Vasas NB II.-es felnőttcsapatának a tagja. – Rengeteg feledhetetlen pillanatra emlékszem vissza, de ha muszáj kiemelni egyet, ami a legkedvesebb, akkor az a Marseille-ben rendezett nemzetközi torna, ahol a csapattal második helyen végeztünk. A mai utódoknak szánt üzenetem lehet, hogy kissé elcsépelten hangzik, de: dolgozzanak keményen, szeressenek edzésre járni, illetve élvezzék, amit csinálnak, nagyszerű kezekben vannak.