Kosárlabda

2021.12.27. 06:54

Második helyre került a sport

Hosszú és küzdelmes időszak áll a még mindig csupán 22 éves Gereben Lívia mögött. Mégsem hagyja, hogy negatív gondolatok járják át a mindennapjait, boldogan és motiváltan éli életét, betegsége terheit rég maga mögött hagyva. Példaértékű sportolói tevékenysége és életszemlélete önmagában is rendkívüli kincs, amelyhez mostantól a néhány héttel ezelőtt elnyert Bács-Kiskun megyei Prima díj méltó elismerésként társul.

Morva Daniella

Gereben Lívia (középen) a Bács-Kiskun megyei Prima díj átvételét követően

Forrás: Bús Csaba

– Mindannyiunkat letaglózott a hír, amikor kiderült, hogy ilyen fiatalon meg kell küzdenie a leukémiával. Ön viszont egy pillanatig sem kételkedett abban, hogy fel fog épülni. Elképesztő élni akarásról tett tanúbizonyságot, és ennek köszönhetően legyőzte a betegséget. Hogy telt a felépülés óta eltelt idő? 

– Szerencsére kijelenthetem, hogy minden téren nagyon boldog és elégedett vagyok. Az egészségem teljesen rendben van, minden eredményem tökéletes, már kontrollra is egyre ritkábban kell mennem. A kosárlabdában is úgy érzem, a régi formámat tudom hozni, és nagyon jól érzem magam a pályán. A magánéletemben is minden tökéletes, még sosem voltam ilyen boldog. Időm nagy részét a sport teszi ki, de próbálok minél többet lenni a családommal, és igyekszem az egyetemre is koncentrálni. 

– Maga mögött hagyta a betegsége lelki terheit? 

– Nem cipelem őket egyáltalán. Pozitívan tekintek vissza erre az időszakra, mert bár nem volt egyszerű, rengeteget tanultam belőle, és hálás vagyok, amiért itt lehetek ma. 

– Mindent ugyanott folytatott, ahol abbahagyta? 

– A hétköznapokba való visszatérés szerencsére könnyebben ment, mint gondoltam. A szeretteim, mint mindenben, ebben is mellettem álltak, és a csapattársaim is példaértékűen viselkedtek. Nagyon sokat köszönhetek nekik. Fantasztikus érzés volt újra pályán lenni, ez ugyanakkor rengeteg munkával és áldozattal járt. Mindent a nulláról, szinte mínuszról kellett újrakezdenem. Folyamatosan akadályokba ütköztem, de nem adtam fel, tudtam, mi a célom, és végig ez lebegett a szemem előtt. 

– Mit jelent az ön számára a kosárlabda, illetve maga a sport? 

– Ma már mást jelent, mint a betegségem előtt. Régebben úgy gondoltam, nincs élet a kosárlabda nélkül, ma azonban már az egészségem és a boldogságom a prioritás. 

Továbbra is céljaim vannak a kosárlabdával, és ugyanúgy ez teszi ki a mindennapjaimat. 

Az is tény, hogy ha nem lett volna a kosárlabda, ennél is nehezebb lett volna számomra a betegség elleni küzdelem, hiszen a mindennapos motivációm, amibe kapaszkodni tudtam, az pont ez volt. 

– Hosszú idő után először idén tavasszal került érem a nyakába. Milyen érzés volt? 

– Leírhatatlan. Minden érem különleges egy sportoló számára, de egy ilyen időszak után nekem ez különösen az volt. Úgy éreztem, minden munka, amit belefektettem, kifizetődött. 

– Azóta újra a magyar női kosárlabda-válogatott kerettagja. Számított rá, hogy ez ilyen hamar bekövetkezik? 

– Nagyon keményen dolgoztam, hogy újra magyar válogatott lehessek, hiszen mindig nagyon megtisztelő magamra ölteni a címeres mezt. 

– Fontos önnek, hogy elismerjék a teljesítményét? Ha igen, az elismerés mely formáját igényli leginkább? 

– Azért fontos számomra, hogy érezzem, mások is látják, mennyi munkát fektetek abba, amit csinálok. Nincsenek nagy igényeim, néhány kedves szó vagy biztató mondat is elegendő, de fontos, hogy érezzem, meg vagyok becsülve, hiszen csak ezáltal tudom kihozni magamból a maximumot. 

– Milyen érzés volt, amikor megtudta, hogy Prima díjas lett? 

– El sem tudom mondani! Szinte a mai napig nem fogtam fel, hogy ez ilyen fiatalon megtörténhetett velem. Elképesztően hálás vagyok és megtisztelve érzem magam, ebből nagyon sokat fogok tudni meríteni az elkövetkezendő időszakban is, ugyanakkor én is próbálok a továbbiakban példát és erőt mutatni az embereknek az élet minden területén. 

– Közönségdíjat kapott. Mit üzenne az embereknek, akik szorítottak önért? 

– Nagyon köszönöm mindenkinek, aki az elmúlt időszakban mellettem állt és valamilyen formában támogatott. Igyekszem így vagy úgy, de meghálálni, és a hasonló helyzetben lévőkön segíteni. Ezért is ajánlottam fel a nyereményem egy részét a hasonló területen tevékenykedő alapítványoknak. Köszönöm a szavazatokat is, hihetetlenül boldoggá tesz, hogy ennyien támogattak! 

– Hogyan és kivel ünnepelt? 

– A szüleim és a párom kísértek el a díjátadóra, velük ünnepeltem, ami külön öröm, hiszen ők a legfontosabbak a számomra. És természetesen a testvérem is, de ő sajnos nem tudott velem lenni, viszont nagyon szurkolt és velem együtt örült. 

– Ha választhatna, inkább a sportban elért eredményeiért vagy az emberi értékeiért és az ön által képviselt és közvetített életszemléletért díjazzák? 

– Mindenképpen utóbbit választanám. Úgy gondolom, az értékeink, amelyek igazán meghatároznak minket. Mindennél fontosabbnak tartom, hogy milyen emberek vagyunk, és mit közvetítünk ebből a társadalom felé. 

– Elképesztő életút áll ön mögött fiatal kora ellenére. Maradt még kitűzött cél, amely megvalósításra vár? 

– A sportban és természetesen minden területen szeretném magamból kihozni a maximumot, és folyamatosan fejlődni. 

Szeretnék továbbá lediplomázni, de mindezek mellett a legfontosabb, hogy egészséges és boldog legyek. 

Fontosnak tartom, hogy minél több időt tudjak tölteni azokkal, akik igazán fontosak a számomra, és pozitív energiákat kapok tőlük. 

– Mit üzenne a jövő kosárlabda-generációjának, illetve azoknak, akik ugyanezzel a betegséggel küzdenek? 

– Azt üzenem, hogy a legnehezebb helyzetből is van kiút, ha eléggé küzdünk és kitartóak vagyunk. Fontos, hogy türelmesek legyünk, de a legfontosabb, hogy bármit is teszünk, az boldogságot okozzon nekünk, hiszen a mondás igaz: ép testben ép lélek! 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában