Több tucat gyermek vett részt az idei garai focitáborban

A főszervező Császár Roland, a Garai KSE és az U12-es csapat edzője, aki korábban a Bozsik-programban is szerepeltetett csapatokat, elmondta, hogy nyilvánvaló, hogy a gyerekek nagyon szeretik a focit, és a tábort azért szervezték meg immáron ötödször, hogy a labdarúgással foglalkozva kössék le őket vakáció idején is, még ha csak egy hét erejéig is.

– Nekem hat gyerekem van, három saját és három nevelt gyermekem, és a gyerekeim imádják a futballt, innen adott volt a dolog, hogy valami hasznosat szervezzek a nyári a szünetben. Néhány éve a Bozsik-programban is részt vettünk, 5 éves kortól 14 éves korig mozgattuk meg a gyerekeket – mondta Császár Roland. A táborban délelőtt tartanak egy edzést, utána szabad program következik. Az udvaron pingpong, lábtenisz, röplabdapálya is várja őket, de tollasozhatnak is, az öltözőben pedig csocsóasztal, biliárdasztal várja az érdeklődőket. A szervező célja az volt, hogy jó legyen a fiataloknak itt lenni reggel 8-tól délután 4 óráig, jól érezzék magukat és örüljenek az együtt töltött időnek.

– Az lehetséges, hogy ebből a negyvenhét gyerekből nem is tudnék összeállítani egy tizenegy fős csapatot, mert sok olyan van, aki nem a pályára termett, de a táborban nem is ez a lényeg, hogy ők focisták legyenek, hanem hogy kint legyenek a szabadban, mozogjanak, társakkal találkozzanak, jól érezzék magukat. Ez volt a motivációm, hogy erre lehetőséget adjak nekik

– hangsúlyozta Császár Roland táborszervező.

Nem csak helybéliek vesznek részt a táborban, sokan érkeztek Bajáról, Csátaljáról, Nagybaracskáról, Vaskútról is. Az évek folyamán egyre többen lettek a táborozók, és idén már nagyon sok lány is jelentkezett.

– Sok visszatérő táborozóm van, ráadásul vannak köztük olyanok is, akik másokat is elcsalnak, miután jól érezték magukat. Például a bajai Kinderball focistái közül először csak egy jött el, de következő évben több csapattársát is elhozta. Ami a korosztályok vegyességét illeti, mindig elmondom az idősebbeknek, hogy ha ők nagyobbak, erősebbek, akkor csakis úgy fog működni a csapat, ha a kisebbeket, a gyöngébbeket felhozzák az ő szintjükre. A nagyobbak nem gúnyolják ki, nem froclizzák a kisebbeket, hanem segítenek nekik. Az a jellemző, hogy megértik és megfogadják. Nagyon jó közösség alakul ki minden évben, tavaly harminchárom gyerek vett részt, idén ez a rekordközeli brigád egy csapat, kicsit több odafigyelést igényel. Nem is bírom egyedül, sőt, felelőtlenség is lenne egyedül vezetni egy ekkora társaságot, így a garai klub fiatal játékosait, illetve a felnőttcsapat egy-két játékosát vonom be a napi programba. Ők segítenek az edzések megtartásában, de az ellátásban is. Idén négy csoportba osztottam a táborozókat korosztályok szerint, és nekik külön tartjuk az edzéseket – részletezte Császár Roland.

Arra a kérdésre, hogy mi hozza vissza a gyerekeket évről évre a táborba, viccesen csak annyit mondott, hogy szerinte miatta jönnek és a jó környezetért, társaságért.

Ebéd után jártam a helyszínen, szemtanúja voltam, annak, hogy négyszer fordult a szervező az autóval, amit az önkormányzat biztosított a táborozóknak, hogy mindenki visszajusson a táborba. Tette mindezt kedvesen, figyelmesen, nem türelmetlenkedve, egészen addig, amíg minden gyereket vissza nem hozott. Mindenki vidáman érkezett, majd egy kis idő múlva már rúgták a bőrt a lányok is lelkesen, vagy tollasoztak a kánikulában.

– Mindenkivel megtalálom a közös hangot, a legkisebbtől kezdve a legnagyobbig – jelentette ki Csaszi bá. – A napi program úgy néz ki, hogy nyolctól tízig edzés van, aztán tíztől uzsonnaszünet, egy félórás, de igazából szinte mindig esznek a gyermekek. Bent folyamatosan várják őket a megkent szendvicsek. Ma reggel nyolc kilogramm kenyeret vettem, hogy biztosan elég legyen. Tavaly napi öt kenyeret vásároltam, két rúd felvágottat, rengeteg zöldséget kínálunk nekik, ez az alap. A tízórai után másfél órás szabad program következik, szerencsére sokan leülnek az árnyékban beszélgetni, de többen tollasoznak, vagy egyéb elfoglaltságot találnak. Jó látni, hogy nem a telefonokat nyomkodják, esetleg egy-két nagyobb gyerek teszi ezt, de ritkán. Délben elviszem ebédelni őket, majd délután, miután kicsit megpihentek, tömeges focival ér véget a közös napunk. Tömegesen focizunk egyet, jól lefáradnak, és utána jön a locsolás, fürdés. A szombat a zárás, ezen a napon mindig átviszem a közeli dávodi fürdőbe őket. Minden évben igyekszem kispórolni a költséget arra, hogy el tudjunk menni. Ami a személyzetet illeti, az alap, hogy itt mindenki fizetés nélkül segít – mondja a táborszervező.

Az első évben kaptak egy kevés anyagi támogatást, de azóta csak az önkormányzat segíti a tábort a létesítmény- és a buszhasználati engedéllyel.

– Tulajdonképpen itt megvan mindenünk. Amire szükségük van a gyermekeknek, azt megkapják, a tiszta levegőt, a mozgás lehetőségét és jó társaságot. A kölcsönös tiszteletadással elértem azt, hogy figyelnek és hallgatnak rám – zárta gondolatait Császár Roland táborszervező.