labdarúgás

2020.10.02. 16:44

Igazi csemegét ígér a kunszállási derbi

Szomszédvári derbit vívnak a hétvégén a megyei másodosztályú bajnokság Északi csoportjában. A Kunszállás–Kiskunfélegyháza II. attól függetlenül mindig nagy meccs, hogy aktuálisan hányadik helyen áll a két csapat a tabellán, ezúttal azonban a két gárda helyezése még inkább rangadóvá nemesíti a mérkőzést, hiszen jelen pillanatban a Kunszállás a 2., a KHTK II. pedig az 1. helyet foglalja el.

Vincze Miklós

A kunszállási Rádi Zsolt (pirosban) és a félegyházi Szabó Tamás csatája a két csapat tavaszi mérkőzésén

Forrás: Gulyás Sándor

Fotó: Mediaworks

– Bár egyre nehezebb manapság új játékost igazolni, különösen egy a szó igazi értelmében amatőr csapatnak, hiszen ígérni mi sem meccsprémiumot, sem benzinpénzt nem tudunk, ennek ellenére mégis érkezett öt új játékos hozzánk – utalt a nyári változásokra Kertész Gábor, a Kunszállás mestere. – Van köztük olyan, akik visszatért hozzánk, de vannak olyanok is, akik először szerepelnek Kunszálláson, ők baráti kapcsolatokon keresztül találtak ránk. Maradtunk tehát továbbra is egy jó baráti társaság, így az öltözői a hangulat, a csapat mentalitása teljesen rendben van. Az eddigi mérkőzéseinkről azt tudom mondani, hogy azokat a meccseket, amelyeken megfelelően odafigyeltünk, megfelelően koncentráltunk, meg is nyertük, de a vesztes meccsek után sem voltam elégedetlen a csapattal, hiszen véleményem szerint azokon a találkozókon nem csak rajtunk múlt, hogy vesztesen hagytuk el a pályát.

Konkrét célkitűzés a végső helyezést illetően nincsen Kunszálláson. – Sokan mondják, hogy bajnokesélyes csapat vagyunk, természetesen nagyon remélem, hogy igazuk lesz. Ezzel együtt konkrét kitűzött cél nincs előttünk, betudható ez annak is, hogy nincs rajtunk szponzori vagy bármilyen egyéb külső nyomás. Ugyanakkor természetesen szeretnénk minél jobban szerepelni, az önbecslésünk is megkívánja ezt. A lehetőségeket illetően ugyanakkor realista vagyok. Nem ma kezdtem a pályát, tehát tudom hogy ami az edzéseket illeti, egyszerű a képlet: a megye háromban elég heti egy tréning, a megye kettőben két edzés szükséges, a megye egyben pedig legalább háromra van szükség ahhoz, hogy egy csapat képes legyen tartani a lépést a mezőnnyel. A nyáron jó erőben érkeztek vissza a srácok, különösen azok, akik a pandémia idején is igyekeztek minél jobban karban tartani magukat. Edzésekből eddig a kettőt nagyjából tudtuk tartani, de most, amikor majd egye hamarabb sötétedik, ez egyre nehezebb lesz. Ez befolyásolhatja a teljesítményünket, de motiválni egyébként senkit nem kell, mindenki azért focizik, mert győzni szeretne, tehát nem kell külön biztatni a társaságot.

A szomszédvári derbin sok újat nem tud mutatni egymásnak a két tréner. – Meglepetéssel aligha fogunk szolgálni egymásnak, hiszen kis túlzással Lapsánszki Tamással egymás gondolatait is ismerjük, és több olyan játékosa is van, akinek én is voltam az edzője. De éppen ez adja ennek a mérkőzésnek a varázsát, és éppen a két társaságot szorosan összefüggő szálak jelentenek mindennél erősebb motivációt arra, hogy mind a két fél győzni akarjon. Ebből kerekedhet egy remek mérkőzés, amelyen a célunk természetesen a győzelem, és meggyőződésem, hogy ha sikerül megfelelően koncentráltunk, akkor van is esélyünk megszerezni. Egy ilyen szomszédvári rangadó kimenetele ugyanakkor a legapróbb nüanszokon múlhat. Egyszóval nagyon szeretnénk megnyerni a mérkőzést, ugyanakkor tudjuk, hogy ha nem sikerül nyerni, akkor sem dől össze a világ. Manapság sok örömöt okoz, hogy egyre több gyermek jelentkezik focizni, és ez is segít helyén kezelni a dolgokat, tehát tudom, hogy nem egy mérkőzésen múlik az egyesületünk megítélése.

Az ellenfél edzőjének, Lapsánszki Tamásnak tehát egyáltalán nem ismeretlen a kunszállási közeg. – Jómagam eleve kunszállási vagyok, éveket játszottam is az egyesületben, tehát Kunszálláson behunyt szemmel is megtalálom az öltözőt, a kispadot, de a pálya bármelyik pontját is, rajtam kívül pedig még legalább még négy-öt olyan ember van, aki szintén játszott Kunszálláson, tehát velem együtt róluk is elmondható, hogy szinte hazai pályára mennek.

A kunszállási Rádi Zsolt (pirosban) és a félegyházi Szabó Tamás csatája a két csapat tavaszi mérkőzésén
Fotó: Gulyás Sándor

A kiskunfélegyházi tréner elégedett csapata eddigi szereplésével. – Az idézőjelben kötelező győzelemnek mondható mérkőzéseket hoztuk, ugyanakkor eddig három rangadót vívtunk, azokból kettőt megnyertünk, tehát ez a mérleg sem mondható rossznak, hiszen csak Lakiteleken kaptunk ki, de ott sem játszott rosszul a csapat. A múlt hétvégén, a Solt ellen pedig már olyan formát mutatott a keret, amit a jövőben is szeretnék a srácoktól látni. A bajnokságban ugyanakkor számszerűen kitűzött célkitűzésünk nincsen. De nem is kell senki elé célokat kitűzni, hiszen csupa olyan ember alkotja a keretet, aki nagyon szeret győzni, tehát hajtani, ösztökélni nem kell senkit. Persze a keret játékerejét tekintve én azért csalódott lennék, ha nem az élmezőny környékén végeznénk a végén.

Lapsánszki Tamás is tudja, hogy a két csapat, és főként a két edző sok újat nem tud mutatni. – Mivel a két fél jól ismeri egymást, sok meglepetéssel nem tudunk szolgálni, taktikai csata nem várható, nem az fogja jellemezni a találkozót. Óvodás korunk óta ismerjük egymást az ellenfél edzőjével, Kertész Gáborral, azóta jó barátok is vagyunk, és nem csak egy csapatban játszottunk évekig, hanem évek óta össze is járunk egy baráti társaságban, így aztán ismerjük egymást kívülről belülről. A célunk ezen a találkozón ugyanakkor csakis a győzelem lehet. Az eredményt megsaccolni persze képtelenség, lévén ez egy igazi, háromesélyes szomszédvári rangadó, ígérni tehát csak annyit tudok, hogy nagy csata lesz a pályán. Így van ez minden évben, függetlenül attól, hogy melyik csapat hol áll a tabellán, és így lesz ez az idén is, hiszen ünnepnap ez a mérkőzés mind a két csapat számára.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában