Negyedszázada nevel az UFC

A klub jelenlegi elnöke Torbavecz József, aki joggal érezhet magáénak a klub képletes születésnapi tortáján néhány gyertyát, hiszen az alapítók között is ott volt. Torbavecz József Kecskeméten elsősorban mint edző közismert, hiszen megannyi gyermek tanulta a foci alapjait az UFC-nél a keze alatt. Az idősebbek számára ugyanakkor elsősorban a labdarúgó ugrik be a neve említésére – hét éven át volt oszlopos tagja a KTE, majd a KSC csapatának –, pedig ő elsősorban pedagógus. Biológia–testnevelés szakos tanárként huszonhárom éven át volt a Czollner téri Tóth László Általános Iskola igazgatóhelyettese, és ő maga is elsősorban pedagógusnak vallja magát, csak másodsorban edzőnek.

Mosolyogva emlékszik vissza a kezdetekre, amelyekre ráillik az ilyen történeteknél az elkoptatásig használt, ám ez esetben indokolt hőskor minősítés.

– Hárman alapítottuk az egyesületet, 1995-ben, Sz. Tóth Antal, Vrabély Győző és jómagam. Sz. Tóth Antal sajnos már nem érhette meg ezt a szép jubileumot, Vrabély Győző azonban, aki manapság Hetényegyházán tanít, velünk ünnepelt szombaton, és ma is az edzői stáb tagja. Nem hirtelen jött ötlet volt ez a klubalakítás, már korábban is gondolkodtunk azon, hogy szükség lenne egy olyan közösségre, ahol elsősorban pedagógusok tanítják meg a foci alapjait a legkisebbeknek, ami akkoriban nem volt jellemző. Ez mindmáig az egyesület egyik alapelve maradt, hogy lehetőleg pedagógusok foglalkozzanak a kicsikkel, de ha nem is pedagógusok, legalábbis pedagógusvénával rendelkező edzők.

Az egyesület 1995-ös bejegyzésekor még csak néhány gyermek és néhány szülő jelentette az UFC-t, a szülőkre is szükség volt, hogy az egyesület alapításához akkoriban előírt szükséges tíz fő meglegyen. A kezdetekben még nem tudtak kivonulni a szabadba, így eleinte a Czollner téri iskola akkor elkészült tornatermét használták, aztán kiköltöztek néhány évre a Széktói Stadionba – no nem a centerpályára, hanem a kiegészítő pályákra –, majd a Műkertvárosban találták meg a jelenlegi otthonunkat.

Mivel a város 1995-ben működő két csapatának lila-fehér, illetve kék-fehér volt a színe, a piros pedig még a Honvéd-csapatok – időben akkor még közeli – emlékéhez kötődött, és mivel éppen az alapítás évében vitézkedett a Bajnokok Ligájában a Ferencváros, amely egyébként is a legkisebbek között is a legnépszerűbb klub – van, ami nem változik –, így a zöld-fehér lett a klub színe.

– Huszonöt évvel ezelőtt a legkisebbekkel még nem nagyon foglalkoztak, akkor nem léteztek még erre szakosodott akadémiák. Mi már a legelejétől korosztályos képzésre törekedtünk, és az volt az alapelvünk, hogy mindegyik évfolyam az életkorának megfelelő képzést kapja. Abból indultunk ki, hogy a gyermek labdarúgó nem kicsinyített felnőtt labdarúgó, tehát nem ugyanolyan edzéseket kell neki vezetni, mint a nagyoknak. Játékok, ügyességet fejlesztő gyakorlatok tették ki az edzések nagy részét, a kicsik tréningjei nálunk egyáltalán nem hasonlítottak a felnőttfutballcsapatok tréningjeire. Ez akkoriban újdonságnak számított, és ezt az irányvonalat igyekeztünk mindmáig megőrizni.

Szintén nagy hangsúlyt fektetnek mindmáig a klubnál arra, hogy nem a versenyeztetés a fő céljuk, hanem a képzés. Fontos az is, hogy aki hozzájuk jár, az örömmel tegye ezt, élvezze a játékot, annak számára szó szerint játék legyen a labdarúgás.

– Ebből adódik az is, hogy nálunk mindmáig nincsen kiválasztás. Gyakran megtörténik, hogy szülők felhívnak azzal a kérdéssel, mi a feltétele annak, hogy a gyerekük az UFC-be járhasson. Rendre megnyugtatom őket: nálunk nincs ilyen feltétel. Nincs olyan feltétel, hogy valaki tud-e focizni, mi úgy fogjuk fel, hogy aki focizni akar járni, az járhasson, nincs ügyetlen gyermek, akit eltanácsolnánk. Természetesen nem egyforma képességekkel érkeznek a gyerekek, de mi mindenkinek megtaláljuk a helyét. Nincs léc, amit jelentkezéskor át kellene vinni, mi nem küldünk el senkit, aki jelentkezik nálunk.

És hogy ünnepelni van mit, azt bizonyítják a számok is. 1995-ben, az elinduláskor még csak húsz gyerekkel, azaz két csapattal dolgozott két edző, mára pedig már összesen éppen egy focicsapatra való, tizenegy edző – köztük egy kapusedző – foglalkozik jó kétszáz gyerekkel. Az U6-os korosztálytól, tehát a 2014-ben születettektől egészen az U17-es korosztályig vannak csapataik.

Fontos jellemzője az egyesületnek a családcentrikusság, és ez a manapság egyre divatosabb kifejezés a klub részéről a kezdetektől elsősorban a családok felé tett gesztust jelenti. Az UFC nem bajnokságokban indít csapatokat, tehát egy családnak, amelynek a gyermeke az UFC valamelyik gárdájában vitézkedik, nem kell rögtön az év elején betábláznia szinte az összes hétvégét, hogy mikor hova utazik a csapat, hanem Bozsik-rendezvényeken és az edzők által kiválasztott tornákon vesznek részt, főként regionális viadalokon, tehát messzire ritkán utaznak és nem rendszeresen. – Hogy hol indulunk, azt az alapján választjuk ki, hogy melyik csapatnak melyik torna a megfelelő, és melyik torna olyan jó hangulatú, jól szervezett, de egyúttal fejlesztő hatású rendezvény, amely maradandó élményt is adhat a gyerekek részére, és amelynek a színvonala egy-egy adott csapat számára megfelel. Kikapni sem jó több meccsen tucatnyi góllal, de győzni sem jó tucatnyi góllal.

És bár soha nem volt deklarált cél a hivatásos labdarúgók kinevelése, természetesen akadnak olyan neves labdarúgók, akik az UFC-nél ismerkedtek meg a labdarúgás alapjaival. Közéjük tartozik a többszörös korosztályos válogatott, a Budapesti Honvéddal az idén Magyar Kupát nyert Banó-Szabó Bence, a Nemzeti Bajnokság I. és II. osztályában megfordult Takács Krisztofer, Micsinai Miklós, Szabó Norman, Urbán Pál, Szabó Dávid, Fischer Attila, a Gréczy testvérek (Márton és Gábor), a KTE NB I.-es csapatában bemutatkozott Tölgyesi Viktor, vagy éppen Bertus Lajos, aki szintén a Kecskeméti TE színeiben lett NB I.-es játékos, majd Pakson és Mezőkövesden gyarapította elsőosztályú mérkőzéseinek számát. Baglyas Mátyás az utánpótlás-válogatottságig jutott. A szintén volt UFC-s Móra Viktor első osztályú futsalossá vált. – Feltétlenül megemlíteném még Dudás Dánielt, aki tanulmányai miatt váltott kispályára, ahol világbajnoki címet szerzett Brazíliában a Neymar Jr’s Five-on, amelynek eredményeként három napot tölthetett el a világsztár csapatánál – egészítette ki a névsort az elnök. De a mai megyei első osztályban is megannyi volt játékosuk szerepel, a legtöbben a Kerekegyháza, a Kecskeméti LC, az SC Hírös-Ép és a Kiskunfélegyházi HTK színeiben.

A korosztályos csapataiknál figyelnek arra is, hogy egy-egy csapat egységes színvonalat képviseljen. – Ugyanakkor természetesen ha olyan tehetséget találunk, akin hamar látszik, hogy magasabb szinten is művelheti a labdarúgást, azt idővel feljebb adjuk, lehetőleg a város legmagasabb osztályában szereplő klubjának, amely jelenleg a KTE. Hogy milyen korban ajánljuk a följebb lépést, az változó, arra nincsen kialakult recept. Igyekszünk megtalálni az ideális időpontot, a tehetségeket addig tartjuk nálunk, amíg úgy érezzük, hogy ez a közeg szolgálja a legjobban a fejlődését, amikor pedig már többre hivatott, akkor javasoljuk, hogy érdemes följebb lépnie.

Manapság már mindenütt egyre több helyen alakultak kimondottan a legkisebbek képzését célzó klubok, akadémiák, az UFC ezeknek továbbra sem kíván riválisa lenni. Az UFC célja továbbra is az, hogy amelyik gyerek – legyen kisfiú vagy kislány – focizni szeretne, azt náluk – önfeledten és jó kedvvel – megtehesse.

A rendezvényen önfeledten focizhattak kicsik és nagyok egyaránt

Már délután két órakor gyülekeztek a szülők, a gyerekek, no meg az ünnepeltek, vagyis az UFC edzői a kecskeméti Műkertvárosi Sportcentrumban, mindenki megkapta az erre az alkalomra készült egyenpólóját. Az ugrálóvár már a rendezvény kezdetétől teljes gőzzel üzemelt. Miután mindenki összegyűlt, egy rövid köszöntő – melynek keretében felsorakoztak az emelvényen a jelenlegi edzők – és a klub elnökének, Torbavecz Józsefnek a megajándékozása után (egy speciális focicsukát kapott mindenki Józsi bácsija) felvágták a klub két jubileumi tortáját, amiből kaptak kicsik-nagyok egyaránt. A büfében pezsgővel – kinek alkoholmentes, kinek igazi járt –, sörrel, üdítővel, no meg szendvicsekkel látta vendégül a családokat az egyesület, azt követően pedig átvette a szerepet a másik ünnepelt, a labda. Minden korosztály pályára lépett, két pályán küzdöttek folyamatosan, de pillanatnyi szünet nem volt a vállalkozók részéről nem kis bátorságot kívánó vizesfoci­pályán sem. Vívták a mérkőzéseket egymás ellen a gyerekek, de nem vonták ki magukat a fociból az apák sem, sőt, az édesanyák is alakítottak két csapatot, hogy a hölgyek is megmérkőzzenek egymással. A napot este, naplemente után lézershow zárta, amelyet a Free Styler labdazsonglőrjei színesítették izgalmas koreográfiáikkal. A jubileumhoz méltó módon ünnepelhettek a szép számban összegyűlt érdeklődők.