LABDARÚGÁS

2020.07.09. 11:29

Sporinak csak az álljon, aki bírja

Kevés olyan focipálya van a megyében, ahol a harminchat éves Ézsiás Gábort be kellene mutatni, hiszen megannyi mérkőzést vezetett már, és megannyi mérkőzésen lengetett Bács-Kiskun megye pályáin. A huszonkét éve a pályán lévő sporival a játékvezetés szépségeiről, nehézségeiről beszélgettünk, no meg arról, hogy miért lesz valaki játék­vezető.

Vincze Miklós

Pályakezdőként a példakép, Kis József (labdával) oldalán

Forrás: Farkas Tibor

– Vezessen be minket a meccs utáni pillanatokba! A játékvezető lefújja a meccset, a kollégáival levonul, meg nem tapsolják soha, de ideális esetben ki sem fütyülik. Ezt követően mi dolga van még a bírói hármasnak addig, mielőtt hazaindulhatnak?

– Többféle verzió van ilyenkor, függően attól, hogy van-e jelen a mérkőzésen ellenőr, de most maradjunk az alapesetnél. Miután a lefújást követően az öltözőbe értünk, az ilyenkor elengedhetetlen hidratálás után először is egyeztetjük a jegyzeteinket, ami alapján megírjuk a jegyzőkönyvet. A jegyzeteket minden esetben egyeztetni kell, hiszen a bírói hármasból mindenki ír mindent, de soha nem egyszerre, egy időben. Mérkőzés közben írjuk a góllövőket, a sárga lapokat, a piros lapokat, a cseréket, de olyan soha nincs, hogy mind a hárman egyszerre a fejünket leszegve jegyzetelnénk, azt ugyanis a mai labdarúgásban nem lehet megengedni, hogy olyan történjen a pályán vagy a pálya közvetlen környezetében, amit valamelyik játékvezető nem lát vagy nem kontrollál. Tehát összevetjük a jegyzeteket, aztán beírjuk a cseréket, a gólszerzőket, az eredményt, a lapokat, és ha esetleg sérülés történt a mérkőzésen, azt is dokumentáljuk, ennek ugyanis hamar komoly jelentősége lehet például a biztosítás tekintetében, ha valaki másnap nem tud iskolába vagy dolgozni menni. Ha van kiállított játékos vagy egyéb olyan tényező, amit a szabály szerint jelenteni kell, akkor megírjuk a játékvezető részletes jelentését az esetről, amit aztán mind a két csapat képviselőjének felolvasunk, s ha kell, közösen értelmezzük. Ez a jegyzőkönyv lesz a tárgyalási alap a fegyelmi tárgyaláson.

– Mindez mennyi időt vesz igénybe?

– Természetesen ez függ attól, hogy mennyi a dolgunk. Egy 0–0-s meccs után, amelyen volt mondjuk két sárga, már egy óra múlva úton lehetünk hazafelé a rutinmozzanatok, egyeztetés, gyors jegyző­könyvírás, tusolás, öltözés után. Ha azonban sok minden történt a mérkőzésen, volt piros lap is, sérülés is, tehát olyan események, amelyeket részletesen jelenteni kell írásban, van, hogy a mérkőzés lefújása után 2–3 órával is még a játékvezetői öltözőben vagyunk.

– Én, mint átlag halandó, úgy képzelem, hogy a játékvezető lefújja a június 13-i idényzáró meccset, aztán hazamegy, a sípot berakja a szekrénybe, a szerelést a mosógépbe, és miután utóbbit megszárította és összehajtogatta, legközelebb már csak mondjuk augusztus 4-én veszi elő, amikor indul arra az idénynyitó mérkőzésre, amelyet a játékvezetői bizottság kiosztott neki. Valószínűleg nem így van, de ha tényleg nem így van, akkor hogyan? Mit csinál bajnoki szünetben a játékvezető?

– Ez nincs így. Télen általában azonnal átveszi a nagypályás futball helyét a futsal. Ma már egyre kiterjedtebb a futsalbajnokság, a téli időszak tehát megszűnt holtszezonnak lenni, télen nincs időnk pihenni vagy kiengedni. Nyáron sem unatkozunk, az elmúlt években egyre több munkát adott a strandfoci. De ha esetleg van egy többhetes időszak, amikor nincs mérkőzése egy játékvezetőnek, akkor is érdemes figyelni a kondija karbantartására, hiszen az őszi rajt előtt néhány héttel vár ránk a játékvezetők számára kiírt edzőtábor. Ezt nálunk természetesen megyei szinten tervezik-szervezik meg. Területi alapon hat játékvezetői csoport van a megyében, minden évben más rendezi meg a háromnapos edzőtábort. Ide érdemes felkészülten érkezni. Előadásokkal kezdődik, elmagyarázzák az esetleges szabályváltozásokat. Színvonalas, felkészült előadók videófelvételekkel színesített előadásait hallgatjuk végig, és nem is árt figyelni, hiszen szombaton mindjárt jön is egy írásbeli vizsga a szabályismeretből. Másnap reggel kezdődik a fizikális felmérés. Konkrétan meg van adva, hogy milyen távokat mennyi idő alatt vagyunk kötelesek teljesíteni, ezt versenyszerű körülmények között mérik. Jó esetben, ha megvan az elméleti és a fizikális vizsga is, a játékvezető készen áll az őszi rajtra. Akinek valamelyik nem sikerül, az inaktív státuszba kerül, vagyis az első néhány fordulóban nem küldik mérkőzésre, de van még egy lehetősége, augusztus végén vagy szeptemberben egy pótteszt. A szeptemberi pótláson már muszáj megfelelni, mert ha valaki azon elhasal, akkor a következő nyárig biztosan inaktív lesz, tehát nem vezethet mérkőzést.

Ézsiás Gábor a partvonalról követi az eseményeket
Fotó: Pozsgai Ákos

– Bizonyára minden játékvezető hibázik. Van, hogy meccs közben észreveszi? Van, hogy meccs után idéz föl valamit, és jut eszébe, hogy hibázott? Ha valóban hibázott, hogyan dolgozza föl?

– Más nevében nem nyilatkozhatok, de természetesen előfordulhatnak hibák, nem is állíthatok olyat, hogy nem. Szoktam mondani, mi nem azért vagyunk, hogy ne hibázzunk, a lényeg, hogy mindenki arra törekedjen, hogy minél kevesebbet hibázzon. Hiba nélkül meccset levezetni nem lehet, de a hibák száma minimálisra csökkenthető, a jó működésben segít az évek alatt megszerzett tudás és tapasztalat. Voltak nemegyszer olyan esetek mérkőzéseken, amiket még hónapokkal később is elő-előhoztunk egymás között, és az adott szituációkat ki-ki értelmezte a saját belátása szerint. Ütköztettük érveinket és mindenki tanult belőle, legjobban az, akivel megtörtént. A hibát meg kell tanulni feldolgozni, mert az építi az embert, hisz később lehet egy ugyanolyan szituációban, amiben már másképp dönt, mert tanult a hibájából.

– Ha az ember játékvezető, tanácsos-e magával vinni családtagot? Házastársat, élettársat vagy gyereket? Vagy ez nem is életszerű, mert az a meccs a bírói hármas dolga?

– Nekem már volt olyan mérkőzésem is, ami balhés lett, és ott volt a párom, de ez egyáltalán nem zavart. Nem vezetem másként a mérkőzést attól, hogy ott van. Persze, amikor kemény meccsre kísért el, hallotta, hogy a nézők szidalmaztak. Utólag kiderült, ezt azért nem is hagyta szó nélkül. De olyan, hogy „nagyon rázós helyre megyek, ide inkább ne gyere el”, nem volt.

– Mi késztet arra valakit, hogy játékvezető legyen? Külső szemmel nézve van egy nagy negatívum: soha nem tapsolják meg, tehát sikerélménye, legalábbis a közönség részéről, nem nagyon van, bármennyire hibátlanul vezetett egy meccset, ami meglehetősen riasztónak tűnhet. Persze kap pénzt a vezetésért, de az nem annyira sok, hogy csábító legyen, hogy megérje az ezért hozott megannyi áldozat. Mi hajtja az embert arra, hogy meccseket dirigáljon?

– Én maradnék annál, hogy engem mi késztetett annak idején arra, hogy játékvezető legyek. A KTK-ban voltam serdülő játékos, kapusként. A kérdésre válaszolva a mai napig a szemem előtt van, amikor a KTK-pályán rendeztek városi kispályás bajnokságot. Az egyik játékvezető Kis József volt, nem mellesleg a 2000-es években a megye egyik legjobb játékvezetője. Figyeltem az adott mérkőzést, és egy-egy szituáció láttán magamban döntöttem, hogy én mit ítélnék. Általában el is találtam, és arra jöttem rá, hogy felbosszant, hogy a játékvezető jó döntést hoz, és mégis szidják. Valahogy olyan erős igazságérzet dolgozott bennem, egyfajta túl erős igazságérzet. Akkor, ott döbbentem rá, hogy játékvezető akarok lenni. Ez volt az az élmény, aminek a hatására játékvezető lettem. Ezután két évig párhuzamosan ment a játékvezetés és a foci. Hétvégén egyik nap jártam szinte az egész országot, mint NB II.-es utánpótlás játékos, másnap pedig mentem lengetni a megye háromba. Két év után azt tanácsolták, hogy döntsem el, melyiket választom, mert a kettő együtt nem fog menni. Én a játékvezetést választottam. Szóval tizenöt évesen egyfajta igazságérzet volt az, ami arrafelé terelt. A pénzről pedig annyit, hogy senki nem azért csinálja. Ismét csak magamról tudok beszélni, én szeretek meccset vezetni. Alázat kell hozzá. Az alázatot meg kell szorozni nyolccal, és négyzetre kell emelni, na körülbelül ennyi kell hozzá. Ma az a játékvezető, aki pénzért csinálja, az nem jó játékvezető! Kell játékismeret, hogy tudd olvasni a játékot, kell csibészség, hogy tudj egy kicsit a játékos agyával gondolkozni, és rengetek felkészülés, mind fizikálisan, mind pedig szellemileg. Hiszen ez, hogy valaki hétvégente rendszeresen nélkülözze a családját, év közben készüljön fizikálisan, szellemileg képezze magát, óriási áldozatot követel.

– A játékvezető látja a mérkőzést? Természetesen jegyzik a gólszerzőket, cseréket, sárga, piros lapokat, de a lefújás után el tudja mondani, hogy például a második félidő derekáig a vendégcsapat dominált, aztán a hazai gárda fokozatosan átvette az irányítást, és megérdemelten fordította meg a mérkőzést?

– Nem. Illetve nem mindig. Operatőrök szokták mondani, hogy a mérkőzést kiváló színvonalon veszik, viszont éppen emiatt a lefújás után nem tudnák megmondani, hogy mennyi lett az eredmény. Most, hogy jobban belegondolok a kérdésbe, ez mérkőzésfüggő. Ha necces, szoros a szituáció, vagy sokat kell fegyelmeznünk, mert érezhető, hogy bármikor elpattanhat a húr, amikor folyton foglalkozni kell a kispaddal, magyarán: a pálya minden fertályában paprikás a hangulat, olyankor – mivel a figyelmet nem tudom annyifelé osztani – nem tudnám összefoglalni a lefújás után, hogy milyen volt a mérkőzés képe. Az eredményt természetesen azért tudom. Az ilyen paprikás meccseken kizárom a külvilágot, nem érzékelem, mert fokozottabb figyelmet és koncentrációt igényel a mérkőzés vezetése. Egy teljesen más tudatállapotba kerülök. Aztán persze van olyan meccs, ami langyosabb, nem feszített, vagy mondjuk asszisztens vagyok. Asszisztensként egész máshogy látja az ember a meccset.

Pályakezdőként a példakép, Kis József (labdával) oldalán
Fotó: Farkas Tibor

– A párjával beszélgettem, és elmondta, hogy lelkesen és szívesen karolja föl a fiatalokat.

– Így van. Nekem is van tanítványom, szívesen segítek neki elindulni ezen a pályán, tudom, hogy milyen kihívásokkal néz majd szembe, hiszen egykor én is voltam tanítvány. Idén vizsgázott és ősszel szagol majd bele a megyei futball levegőjébe. Az útja úgy kezdődött, hogy érdeklődött a hivatás iránt, én pedig segítettem neki mindenben, hogy könnyebben tudjon elindulni ezen a pályán. Az én mentorom egykor Kis József volt. 1999-ben vizsgáztam, ekkor kezdtem a pályafutásom. Akkoriban még nem járhattam minden hétvégén meccsre fújni vagy lengetni, ráadásul csak az utánpótlásban és a megye háromban lehetett vezetni egy kezdőnek. Nekem egy hónapban volt két meccsem, a többi hétvégén szabadidőmben elkísértem kollégáimat a megye kettőbe, megye egybe, hogy a mérkőzések ideje alatt is tanulhassak. Hogy figyelhessem, hogyan mennek a meccsre, mit tesznek, mikor a pályára érkezünk, mit csinálnak az öltözőben a meccs előtt, hogy hogyan vonulnak, hogyan néznek össze, a mérkőzéseken mire hogyan reagálnak, egyszóval figyeltem a metakommunikációt, hogy mindenből tanulhassak. Erre alapozom a véleményemet, amit akkor is tartottam és most, húsz év játékvezetői tapasztalattal a hátam mögött is vallok: a játékvezetést nem lehet csak könyvből megtanulni.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában