labdarúgás

2020.05.22. 20:16

Feri bácsi tizenhét éve konferál

Az NB-s labdarúgó-mérkőzéseken megszokott dolog, hogy bemondó köszönti a nézőket, mutatja be a játékosokat és játékvezetőket, a megyei I., II. osztályban azonban ezt nem minden településen lehet tapasztalni. A Kiskunfélegyházi HTK ez alól kivétel. Jól ismert hang, Varga Ferenc szól a jelenlévőkhöz.

Szentirmay Tamás

„A Kiskunfélegyházi Honvéd TK elnöksége nevében köszöntöm a kedves nézőket, a vendégcsapat játékosait, vezetőit és az őket elkísérő szurkolókat” – ezzel a bejelentéssel kezdődik Kiskunfélegyházán a KHTK mindegyik hazai mérkőzése, és aki ezt bejelenti, az nem más, mint Varga Ferenc. Ezt követően azzal folytatja a minden alkalommal ihletett felkonferálást, hogy „megyei első osztályú mérkőzés következik a KHTK és a…” – itt a vendégcsapat neve szerepel. Ezt követően a jegyzőkönyv alapján a játékosok nevét sorolja fel a mezszámmal együtt, először a vendégcsapatét, majd pedig a hazaiakét. A játékvezetőket még külön köszönti, amikor megérkeznek a meccs kezdésére. Jó fél órával a mérkőzés kezdete előtt azonban már szól a zene a hangszórókból. Varga Ferenc, mindenki Feri bácsija nem új ezen a poszton, immáron majdnem húsz éve ő a KHTK szpíkere.

– Természetesen jómagam is játszottam. A Kiskunfélegyházi Vasutasban kezdtem futballozni ifjúsági szinten, néhány alkalommal a felnőttcsapatban is játszottam. Büszke vagyok arra, hogy olyan játékosok kezdték itt a focit Félegyházán, mint gimnáziumi osztálytársam: Kutasi László, Dr. Vass Ferenc, Tímár Tamás, Vadkerti Tóth Mihály, Kókai Ferenc és Csík József. Nagy múltja volt Félegyházán az ifjúsági labdarúgásnak. Miskolczi István végigjárta az iskolákat és onnan toborozta a gyerekeket. Katonakoromban játszottam még a Honvéd Kun Béla SE kettes csapatában, de azt követően azonban már nem voltam igazolt játékos.

– Hogy került a hangosbemondói pozícióba?

– 2003-ban a Kiskunfélegyházi Honvéd és a Kiskunfélegyházi Testedzők Köre egyesült, és akkor kért fel a két vállalkozó, Szabó László és Juhász László, akik a csapat támogatói voltak, hogy én legyek a bemondó. Akkor még csak az volt a feladatom. Most már a technikai vezetői feladatokat is ellátom. Hazai mérkőzéseken nem ülök a kispadon, akkor a bemondás a fő feladatom, de a mérkőzések előtt ellátom a technikai feladatokat, mint például a játékvezetők fogadását, üdvözlöm a sajtó munkatársait, biztosítom a megfelelő technikát.

– Kiskunfélegyházán a szünetben legtöbbször van tombolasorsolás is.

– Hosszú idő óta a szponzorok által felajánlott különféle ajándékokat sorsoljuk ki, vagy a hazai mérkőzésre szóló bérleteket. Az utóbbi időben főleg ősz végén és tavasz elején, mikor nagyon mély volt a pálya talaja, nagyon sok mérkőzést idegenben, Kecskeméten, Soltvadkerten, vagy éppen Csongrádon játszottunk műfüves pályán, ezért a tombolahúzások elmaradtak. Lehet, hogy ez a kényszerszünet jót tett a pályánknak és jobb lesz majd, mint korábban. Nagyon sok edző megfordult Kiskunfélegyházán, akiknek sokat köszönhetnek a játékosok és a szurkolók. Gyurik József, Fekete József, Bende József, Vereb István, Sahin Dezső, Lódi László, Czéh László, Ozsváth Ferenc, Szabó István, Katona Andor, Iványi Mihály, Némedi Norbert, Koncz Zsolt, remélem, hogy senkit sem hagytam ki, mind meghatározták a csapat játékát.

– Melyik mérkőzésre emlékszik vissza szívesen?

– Nagyon emlékezetes volt az elmúlt év szeptemberében, az NB I.-es Zalaegerszeg elleni Magyar Kupa mérkőzésünk. Igaz, vereséget szenvedtünk, de jó volt látni egy első osztályú gárdát Kiskunfélegyházán. A Tiszakécske és a Kecskemét elleni mérkőzésekre is mindig szívesen emlékszem. Volt olyan Kecskemét elleni találkozó, amikor a kecskeméti és a hazai szurkolókat el kellett különíteni egymástól, mert akkor hat-nyolcszáz néző is ott volt a nézőtéren. Már akkor a mérkőzés előtt mikrofonon keresztül próbáltam szólni a szurkolókhoz, hogy sportszerűen bíztassák a csapatokat. Ugyan ez elmondható a Tiszakécske elleni mérkőzésekről is. Jó meccsek voltak. Érdekes, hogy akkor Nyilas Elek irányította a tiszakécskeieket, a kiskunfélegyháziakat pedig Szabó István, aki később Tiszakécskére került edzőnek. 2016. május 29-én délután három órakor 35 fokban Tiszakécskén játszottak a csapatok. A mai napig nem tudjuk, hogy miért olyan korai időpontban kellett kezdeni a mérkőzést. Nagy taktikai harcban nyertük meg a mérkőzést és lettünk bajnokok.

Varga Ferenc nem csak konferanszié, de technikai vezető is
Fotó: PN

– Nem csak a KHTK-nak, de az NB I.-ben játszó Astra női futsalcsapatának is ön a bemondója.

– Korábban a KHTK-nak is volt női futsalcsapata. Osztopáni Mihály volt a csapat vezetője és edzője, ő kért fel. Ez a csapat sokat küzdött az NB I.-ben, hogy megmeneküljenek a kieséstől, így kerültek kapcsolatba az Astrával. Onnan négy-öt erősítés érkezett, és ha jól emlékszem, akkor a negyedik vagy ötödik helyen végeztek. Később már Astra néven többször nyertek magyar bajnokságot. Olyan nevek szerepeltek közöttük, mint Szabó Nóra, Kovács Klaudia, akik helyi kötődésűek. Sokszor ütközött a nagypálya és a futsal, de az elsődleges feladatom a nagypályás bemondás volt. Több alkalommal is azonos időpontban volt a két mérkőzés, nehezen lehetett összeegyeztetni a sorsolást. Egy alkalommal a Magyar Kupa döntőjét is Kiskunfélegyházán tartották, ami a sportcsarnok egyik legnagyobb rendezvénye volt. A kétnapos sporteseményen a nők és a férfiak küzdöttek a helyezésekért, telt ház előtt.

– A bemondáson kívül van egy másik hobbja is, az pedig nem más, mint a kórusban való éneklés.

– Már középiskolás koromban tagja voltam az ifjúsági vegyeskarnak. Kapus Béla tanár úr felmérte azt, hogy kit talál alkalmasnak. Így már első osztályos koromtól odakerültem. A négy év alatt számtalan emlékezetes koncerten vettünk részt. A gyulai Erkel Diákünnepek máig megmaradtak bennem, az ország nagy seregszemléje volt, sok középiskola énekkara vett részt rajta. Utána hosszú szünet következett. Huszonöt évvel ezelőtt régi vegyeskarosok borozás közben döntötték el, hogy alakítani kellene egy énekkart, így alakult meg a Kiskunfélegyházi Zenebarátok Kórusa, a közösségi éneklésben örömet lelő, különböző foglalkozású felnőttekből. Jelenleg negyven fővel működünk. Az eltelt huszonöt esztendő alatt több mint 230 fellépésünk volt itthon és külföldön önálló koncertet adó, illetve közreműködő kórusként. A kar 2020-ra már tíz hazai és négy külföldi testvérkórussal tartja az állandó kapcsolatot. 2014-ben az Éneklő Magyarország Országos Minősítőn a kórus harmadszorra is kiérdemelte az amatőr kórusoknak adható legmagasabb fokozatot, a „Hangversenykórus” címet. A kórusban én tenort énekelek.

– Csak klasszikus zenét énekelnek, vagy mást is?

– Főleg magyar és külföldi szerzők vegyeskari műveit énekeljük, de a filmslágerek, népdalfeldolgozások is szerepelnek fellépéseinken. Minden évben van egy tavaszköszöntő, és egy őszi hangverseny. Persze több meghívásnak is eleget teszünk. A negyedszázados jubileumi koncertünk októberben lenne, de nem tudjuk, hogy meg lehet-e tartani a vírushelyzet miatt.

– Még egy gondolat a labdarúgásról. Biztos vagyok abban, hogy a játékosoknak és a szurkolóknak is nagy kiesést jelent az, hogy nincs játék, és csak az NB I. folytatódik. Minden csapat pályán szerette volna befejezni a bajnokságot. A KHTK ezúttal a negyedik helyet szerezte meg, azonos pontot gyűjtve a második helyezett Kalocsával és a harmadik helyezett Szabadszállással. Nagyon szeretném azt, ha a Kiskunfélegyházi HTK még egyszer magasabb osztályban szerepelne, mint a megyei I. osztály. Ezalatt pedig azt értem, hogy vállalná a gárda, ha megnyeri a megyei I. osztályt, hogy felmegy az NB III.-ba.

Ezek is érdekelhetik