Labdarúgás

2020.04.14. 12:35

Kohány Gábor: Most van fontosabb a focinál

Kohány Gábor, a megyei másodosztályú bajnokság Déli csoportjában szereplő Géderlak csatára hosszú sérülés után térhetett vissza tavasszal a pályára. Mint utóbb kiderült, a kényszerű leállás előtt mindössze két mérkőzésre futotta neki is, akárcsak az egész mezőnynek. Vele beszélgettünk.

Vincze Miklós

Kohány Balázs (balra) figyeli, hogy a bátyja, Gábor csele sikerül-e a Mélykút elleni találkozón

Forrás: Szentirmay Tamás

Fotó: Illusztráció

– Jelenleg a Géderlakban játszol. Elveszített rangadóval indult az év, a Baját fogadtátok, a 3. helyen állóként a listavezetőt. Győzelem esetén az élre ugorhattatok volna, 5–3-ra nyert nálatok a Baja, de állítólag nem volt sima meccs.

– Kimondott és felvállalt célunk a bajnokság megnyerése, ennek ellenére több olyan mérkőzésünk is volt ebben az idényben, ahol olyan pontokat szórtunk el, amelyeket illett volna bekasszírozni. Véleményem szerint itt, Géderlakon minden adott lenne a sikerhez, de érdekes módon a fontosabb mérkőzéseken rendre csődöt mondunk. Ennek okát lehetne boncolgatni, de ez nem az én dolgom. A Baja elleni mérkőzésen szinte az elejétől kezdve hátrányban játszottunk, aztán a végére hazai pályán öt gólt kaptunk. Ezen nincs mit szépíteni.

– Megadok hat lehetséges alternatív megoldást. Rakd őket sorrendbe aszerint, hogy melyik hiányzik a legjobban, elég csak az első hármat megnevezned, sőt, mást is berakhatsz a sorba a megadott alternatívák helyett. Tehát mi hiányzik a leginkább? Egy langyos, nyárt idéző tavaszi este, egy tömött moziban egy remek akciófilm? Egy hangulatos vacsora a barátokkal egy zsúfolt étteremben, netán egy jól sikerült munkahét végén a kollégákkal pacsizni? Vagy egy rangadón 2–2-nél pályára lépni a Géder mezében, és hajtani a győztes gólért? Talán ennél is szebb lenne a Szelidi-tónál egy koncerten a tömegben csápolni, vagy egy tenger- vagy akár a Balaton-parton nyaralni, napozni?

– Élek a kérdésfeltevésnél adott szabadsággal, és változtatok az alternatívákon. Elsősorban azt szeretném, ha együtt lenne az egész, tágabb értelemben vett családunk egy hatalmas, kiadós grillparti keretein belül. A második, ami a legjobban hiányzik, egyértelműen egy bajnoki meccset játszani végre és azon gólokat is rúgni. Emögött nem sokkal marad el az a variáció, hogy nagyszerű lenne egy hangulatos, népes vacsorával egybekötött sörözés a barátokkal. De azt se állítanám, hogy nem hiányzik a kikapcsolódás minden egyéb megszokott formája, legyen az egy jó koncert vagy kirándulás és hasonlók.

– Most pedig a fantáziálást, az álmodozást félretéve, hogyan tudod kondíció szempontjából karban tartani magad? Azt hiszem azzal, hogy labdaéhség, nem sokat mondtam ezekben a napokban.

– Valóban nehéz ez az időszak ebben a tekintetben is, de megtalálom a módját a mozgásnak. Kerékpár, futás és erősítés szerepel a mindennapi programjaim között.

– A munkahelyed mellett most egészen pontosan hány poszton is szolgálod a labdarúgást?

– Mindig is érdekelt a rehabilitáció, ezért elvégeztem egy sportmasszőrképzést, így az aktív játék mellett ezzel is foglalkozom. Játékos pályafutásom után sem szeretnék elszakadni a labdarúgástól, mert aki egyszer magába szívta az öltöző illatát, az nehezen engedi el. Úgy gondolom, hogy a masszőrködés számomra ennek a kérdésnek a megoldására egy remek választás.

– Az öcséddel majdnem teljesen párhuzamos volt a pályafutásotok. Dunaújváros, Baja, Kalocsa, Géderlak, ez mindkettőtökre igaz, annyi a két pálya közt az eltérés, hogy te voltál Balatonlellén és Szekszárdon is. Árukapcsolással igazoltok csapatokhoz? Akinek az egyik kell, az kénytelen vinni a másikat is? Mondjuk rossz boltot nem csinál, ha valaki bármelyik Kohány testvért nézte ki magának, a másikkal sem járt rosszul, nem zsákbamacskát választott.

– Erős a családi kötelék nálunk, így mindig is kiemelt figyelmet fordítok Bazsira. De nem volt opció az igazolásainknál az árukapcsolás, a pályán nyújtott teljesítmény alapján igazoltunk.

– Nyugtass meg, hogy a posztotokon nincs köztetek rivalizálás.

– Nincs rivalizálás, szerencsére nem is lehet, hiszen Balázs középpályás, én pedig támadó vagyok, így igazi családi vállalkozás is lehet egy-egy gól: ő megszerzi a labdát, az alkalmas pillanatban tovább adja nekem, én megpróbálok gólt lőni.

– Van előnye vagy hátránya annak, hogy a testvéreddel együtt vagytok a pályán? Ha igen, mi az?

– Annak, hogy a jelenben is, – akárcsak a múltban – annyiszor együtt lehetek a testvéremmel mérkőzéseken a pályán, nyugodtan kijelenthetem, hogy nincsen hátránya. Nagyon szeretünk egy csapatban játszani, közös célokért küzdeni.

Kohány Balázs (balra) figyeli, hogy a bátyja, Gábor csele sikerül-e a Mélykút elleni találkozón
Fotó: Szentirmay Tamás

– Hosszú és komoly sérülésből épültél fel. Körülbelül nyolc hónappal ezelőtt nyilván tapsoltál volna egy ilyen kényszerszünetnek, „most érdemes sérültnek lenni” jeligével. Most, hogy érintett a kényszerszünet így, hogy alig egy-két meccsen tudtál pályára lépni?

– A műtét után meglehetősen hosszadalmas és felettébb kemény rehabilitáción mentem keresztül, fokozatosan építettem fel újra magamat. Természetesen nagyon vártam a visszatérést, de sajnos a kényszerszünet mindent felülír. Úgy érzem, hogy jól sikerült a műtét, vagyis teljesen rendbe jöttem. Az már biztos, hogy elkapkodni nem fogom a visszatérést.

– Otthon nyilván a foci a fő téma, az öcséddel is bizonyára sokat malmoztok azon, hogy mi lenne az ideális megoldás a kényszerszünet végén, persze van ebben az egyenletben egy fontos ismeretlen, mégpedig a végső határidő, ami miatt még tippelni is lehetetlen. Ennek ellenére mégis felteszem a kérdést, szerintetek mi lenne az ideális? A jelenlegi állás véglegesítése? A jelenlegi állás annulálása? Esetleg nyáron helyosztók a jelenlegi állás alapján? Hiszen tulajdonképpen két hét alatt meg lehetne egy playoffal csinálni egy végső sorrendet, ami nem igazságos, de mondjuk a véglegesítésnél egy hajszállal igazságosabb.

– Ha leállítanák az összes bajnokságot így, ahogy most áll, akkor mindenkiben maradna egy óriási kérdőjel, hiszen mivel sportolók vagyunk, mindannyian úgy érezzük, hogy az lenne az igazságos, ha a pályán dőlne el a bajnokság. Rengeteg forgatókönyv előfordulhat, de úgy gondolom, hogy sokadrangú probléma az, hogy ki a bajnok és ki a kieső egy-egy bajnokságban ebben a nehéz időszakban, amikor világszerte nagyon sok ember szenved. A legfontosabb jelen helyzetben az, hogy az eddigi életünk visszatérjen a megszokott kerékvágásba. Ez a járvány egy új élethelyzetet teremtett, nagyon remélem, hogy mielőbb megoldódik és minden jól alakul.

Kohány Gábor névjegye

Életkor: 34 év; Magasság: 185 cm; Testsúly: 85 kg

Volt klubjai: Dunaújváros (2006–07), Balatonlelle (2007–08), Baja LSE (2008) Kalo-Méh (2009), Bajai LSE (2009–10), Szekszárdi UFC (2010), Kalocsa FC (2010–16), Géderlaki KSE (2017-től máig)

Jelenlegi poszt: támadó

Jelenlegi mezszám: 9

Borítóképünk illusztráció!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában