Labdarúgás

2020.04.12. 14:55

Hajszál híján félbeszakadt a nagy kiskőrösi büntetőpárbaj

Tavaly augusztus 28-án rendezték meg azt a Magyar Kupa-­mérkőzést, amelyen a Kiskőrös a Kecskeméti LC-t fogad­ta. A főtáblára kerülés volt a tét, de az a meccs nem ettől lett nevezetes.

Vincze Miklós

Két megújult csapat csapott össze azon a szerda délutánon Kiskőrösön, ahogy augusztus végén rendesen szokott, 17 órakor kezdődött a mérkőzés. A kőrösiek új, megfiatalodott kerettel vágtak neki az idénynek, a szintén fiatalokat felvonultató kecskemétiek pedig újoncként akkor debütáltak a megyei első osztályban. A kupameccsen mindkét gárdának kellett a sikerélmény, mint a falat kenyér. A pokoli kánikulában óriásit küzdöttek a csapatok, helyzetet nem sokat sikerült kidolgoznia egyik félnek sem, és az a kevés is kimaradt, így aztán nem volt meglepő, hogy nem esett gól a kilencven perc során, jöhettek tehát a büntetők.

Fotó: Pozsgai Ákos / baon.hu

Az ilyenkor szokásos néhány perces pihenőt követően, amelynek a zárásaként a két edző, a hazai Miskovicz Bálint és a vendégek mestere, Nagy Lajos a kezdőkörbe küldte az öt-öt, büntetőrúgásra kijelölt játékost, megkezdődött a párbaj. A büntetőrúgásokat a vendégek kezdték, mindjárt ki is hagyták az elsőt, ám a második körben a hazaiak is hibáztak, így hamar egál lett az állás. Ami ezután következett, elképesztő volt. Az első körben egy-egy büntetőt hagytak ki a csapatok. Érdekesség, hogy a hazai kapus, Ámann az első öt kijelölt között vállalkozott a 11-es rúgásra, magabiztosan be is lőtte a magáét. Ezután következett aztán még nem kevesebb, mint harminckét büntető. Az idegőrlő 11-es sorozatban a hazai gárda négyszer is előnybe került, Ámann ugyanis négy alkalommal is hárítani tudott, a hazaiak azonban egyszer sem tudták az előnyt győzelemre váltani. Már majdnem lement még egyszer mind a tizenegy ember, – akárcsak a fák között a nap –, és újra Erdélyi, a kecskeméti kapus következett volna, ám a fiatal hálóőrnek minden bizonnyal nem nagyon akarózott még egy büntetőt rúgnia azok után, hogy az első körben az ő labdájába Ámann beleért, ugyanis minden erejét összeszedte, és negyvenkettedik büntetőt hárította, eldöntve ezzel a csatát.

Hatalmas volt az öröm, mikor éppen sötétedés előtt eldőlt a meccs sora Fotó: Pozsgai Ákos / baon.hu

Épp a legjobbkor, ahogy a mérkőzést dirigáló játékvezető, Kiss Anikó Tünde elmondta, ugyanis akkor már a befejezés is veszélyben forgott már a sötétedés miatt.

– Az a mérkőzés örök élmény marad mindenkinek, azok számára is, akik megvívták, illetve azoknak is, akik látták – nyilatkozta a játékvezető. – Amikor nem sokkal hét óra előtt elkezdtük a büntetőpárbajt, természetesen nem gondoltuk, hogy negyvenkét rúgás kell majd a továbbjutás eldöntéséhez. Amikor aztán lassan elkezdett sötétedni, a két asszisztens kollégámmal folyamatosan kommunikáltunk (headset volt rajtunk), hiszen tudtuk, percek választanak el minket attól, hogy kénytelenek legyünk beszüntetni a mérkőzést. Erre szerencsére aztán nem lett szükség, mert az utolsó pillanatokban, amikor már lépnünk kellett volna, eldőlt a továbbjutás. Ritkán fordul elő egy játékvezető pályafutása során egy ilyen esemény, így aztán nagyon örülök, hogy ennek a részese lehettem, és sose felejtem el.

Azt is elmondta, hogy hiába ment volna be a negyvenkettedik büntető is, a nem hivatalos rekordot, a kupameccsen rúgott ötvenkét büntetős csúcsot aligha sikerült volna beállítani vagy megdönteni a csapatoknak a sötétedés miatt. – A szabály értelmében ha a hazai csapat a pályán nem tudja a megfelelő világítást biztosítani, akkor be kell szüntetnem a mérkőzést – magyarázta. – Ebben az esetben majd egy újabb időpontban újra összejöttünk volna azért, hogy lejátszásra kerüljön, illetve folytatódjék a büntetőpárbaj. Persze mondanom sem kell, hogy ez senki számára nem lett volna egyszerű megoldás, és az egész viadal elvesztette volna a varázsát.

A Guiness Rekordok Könyve alapján sokáig egy 2005-ös namíbiai kupameccs volt a rekorder. Azon a találkozón a KK Palace és Civics időn túli párharcában 48 tizenegyest rúgtak. Ezt a csúcsot jó tíz évvel később, 2016-ban döntötte meg két cseh ötödosztályú gárda, az SK Batov 1903 és az FC Frystak. Azon a találkozón a 3-3-as rendes játékidőt követően ötvenkét büntetőt végeztek el a játékosok, a Batov végül 22-21-re nyert.

Bár a rekorddöntés elmaradt, de ettől függetlenül emlékezetes maradt a kiskőrösi csata, a két érintett hálóőr is készséggel tekintett vissza a nem mindennapi mérkőzésre, először Ámann Márkot, a Kiskőrös kapusát kérdeztük az emlékezetes meccsről.

– A büntetőpárbaj közben iszonyú mérges voltál, utána meg már meg sem szólaltál.

– Igen, mérges voltam magamra is és a csapatra is, de legfőképpen magamra, mivel – ha jól emlékszem – négy vagy öt tizit védtem ki, és vagy tízbe bele is értem. Ez rettentően bosszantó tud lenni, úgyhogy ez az egész rettenetesen rosszul esett.

– Még mérgesebb lehettél volna mindenki másra, ha te mind a kettőt berúgod. Az első bement, a második kimaradt. Méregből rúgtad, vagy tudatosan?

– Tudatosan szoktam rúgni. Egyébként nem vagyok gyakorlatlan végrehajtó, hiszen mielőtt idekerültem Kiskőrösre, otthon, Izsákon három évet a mezőnyben játszottam, és én rúgtam a büntetőket – emlékeim szerint nem is hibáztam. Ezúttal az elsőt berúgtam, a másodikat viszont a kapufára. A kihagyott büntető előtt épp kivédtem egyet. Alighanem bennem lehetett még a védés drukkja, talán emiatt nem tudtam kellően higgadt maradni. Amikor a játékvezető megadta a jelet, két nagy levegőt kellett volna vennem, és akkor szerintem berúgom és nincs tovább. Ehelyett azonnal nekifutottam, és a rúgás pillanatában gondoltam meg magam, hogy nem oda rúgom, ahova elterveztem, és tessék, kapufa lett. Rettentően sajnáltam, de aztán újra kivédtem egyet, és azt hittem, sikerült helyrehoznom a hibámat. De sajnos hiába.

– Milyen érzés kapuskollégának büntetőt rúgni?

– A rúgó kapus van előnyben, hiszen főleg egy rutinos kapus – és talán nem szerénytelenség, ha magamat annak minősítem – tudja, hogy mit fog tenni egy fiatal hálóőr a 11-esnél.

– Édith Piaf dalolja világhírű slágerében, hogy nem bán semmit sem. Utólag mit mondasz? Ha már így is, úgy is kiestetek, inkább kaptatok volna ki 1–0-ra, vagy van ez annyira emlékezetes emlék, hogy megérte így átélni?

– Azt bánom, hogy kiestünk, de azt nem, hogy végül így. Ilyen szerintem Magyarországon még nem is volt, illetve nem emlékszem hasonlóra. Erre mindenki felfigyelt, több helyen is lehetett olvasni erről a szenzációs büntetőpárbajról. Így utólag nem szomorkodom már, csak remélem, hogy a közeljövőben azért sikerül majd feljutnunk a Magyar Kupa főtáblájára.

A kecskeméti hálóőr, Erdélyi Gábor is betalált a kollégájának Fotó: Pozsgai Ákos / baon.hu

A KLC ifjú kapusa, Erdélyi Gábor számára nemcsak emlékezetes, szép emlék is a találkozó.

– Igencsak ikszes volt az a mérkőzés.

– Egyetértek, küzdelmes meccs volt, mindkét csapat jól futballozott. Mindkét félidőben adódtak helyzetei, bár nem sok, így gól nem született. Úgy gondolom, hogy mindkét csapat megérdemelte volna a továbbjutást.

– Elkezdődött a büntetőpárbaj. Amikor egyre inkább úgy nézett ki, hogy neked is rúgnod kell, megijedtél? Ámann Márk remek kapus, sőt, tizen­egyesölő hírében áll. Tudtad ezt?

– Nem ijedtem meg, amikor rám került a sor, már éreztem közben, hogy nekem is kell majd rúgnom. Edzéseken már rúgtam büntetőket, de éles helyzetben még nem, szóval az izgalom kellően megvolt bennem, de összeszedtem magam és értékesítettem a büntetőt. Bevallom, Ámann Márkot korábbról nem ismertem, talán jobb is volt így. Csapatkapitányként a mérkőzésen kiválóan védett, látszott rajta, hogy magabiztos kapus. A büntetőpárbajban is jól védett, négy lövésünket hárította, valamint többnél eltalálta az irányt, és bele is tudott érni a labdába. Utólag is gratulálok az egész meccsen nyújtott teljesítményéhez.

– Volt valami szisztémád, vagy a védés ilyenkor lutri?

– Próbáltam kitalálni, hogy ki melyik irányba fogja rúgni a labdát. Sajnos ez nem nagyon sikerült, de két büntetőt szerencsére így is hárítani tudtam.

Ámann Márk, a kiskőrösiek hálóőre az első büntetőjét imponáló magabiztossággal értékesítette Fotó: Pozsgai Ákos / baon.hu

– Emlékszel a döntő tizenegyesre?

– Természetesen. Tudtam, hogyha kivédem, továbbjutunk. Próbáltam a végsőkig kivárni, és akkor jól meg is éreztem az irányt, így védeni tudtam a lövést.

– Van egy szép pillanata a kupa­csatáknak, amikor a kapushoz vagy ahhoz a játékoshoz, aki a döntő tizenegyest berúgta, rohanva megindulnak a félpályáról a játékostársak. A védésed után Kiskőrösön ezt átélhetted. Le tudnád írni, hogy az milyen érzés volt?

– Hihetetlen, leírhatatlanul boldog voltam. Az ilyen csodálatos pillanatokért megéri a végsőkig űzni a labdarúgást, de ez persze más sportokra is ugyanúgy igaz. Azóta többször is megnéztem a tizenegyespárbajról készült felvételt, mindig jó érzéssel tölt el. Úgy gondolom, hogy erre a meccsre, valamint a döntő büntető utáni ünneplésre egész életemben emlékezni fogok.

https://www.youtube.com/watch?time_continue=142&v=woQXPbnM0pI&feature=emb_title

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában