LABDARÚGÁS

2020.03.24. 16:54

Segítség, focista lett a fiam!

„Nem így képzeltem el, egyáltalán nem így képzeltem el” – sóhajt föl T. S. Eliot J. Alfred Prufrock szerelmes éneke című versében egy hölgy. Ez a sóhaj nemcsak a költői képzeletben, hanem a labdarúgó­pályák mellett is bizonnyal elhangzik nagyon is valóságosan hölgyek szájából, akik korábban el sem tudták képzelni, hogy valaha majd meccsre járnak, mégis törzsvendégek lettek a pálya szélén. Anyák, menyasszonyok, feleségek. A szabadszállási Hegedűs Edvin édesanyjával, Hofmeister Renátával beszélgettünk.

Vincze Miklós

– Világéletében futballszurkoló volt, vagy a fia miatt úgy csöppent a foci világába, mint Pilátus a krédóba?

– Soha nem voltam focirajongó, nem is terveztem, hogy valaha is az leszek, a labdarúgás iránti érdeklődés akkor indult meg óhatatlanul, amikor a fiam, Edvin öt-hat éves korában elkezdett focizni.

– És azóta jár mérkőzésekre?

– Igen. Amint Edu elkezdett focizni, már kiskorától fogva nemcsak edzésekre, hanem meccsekre és tornákra járt, mi pedig mindenhova elkísértük. Tizennégy éves volt, amikor elkerült Gyulára, futballakadémiára, oda is sokat, nagyon sokat jártunk, valamint később is ahova csak tudtuk, mentünk, követtük az éppen aktuális csapatát. Most, hogy hazajött Szabadszállásra, szinte minden meccsen ott vagyok.

– Sőt, az önök szempontjából idegenbeli mérkőzésen is találkoztunk már. Ezek szerint, ha teheti, idegenbe is elmegy?

– Igen, idegenben is megnézem a csapatot, ha csak tehetem. Erre persze nem mindig van lehetőség, hiszen ha szombaton van a mérkőzés, csak akkor tudom akár otthon, akár idegenben megnézni őket, ha éppen nem dolgozom.

– Szombaton is dolgozik? Mi a foglalkozása?

– Anyakönyvvezető vagyok.

– Én világéletemben úgy képzeltem, és talán nem is vagyok egyedül ezzel a naiv sztereotip elképzeléssel, hogy az egy álomállás, hiszen az ember mindig csak szombaton dolgozik. Igaz ez? Egy anyakönyvvezető élete hétfőtől péntekig pihe­nés?

– Addig igaz az állítás, hogy álomállás, mert ez egy nagyon szép szakma. Azon része viszont már nem igaz az elképzelésnek, hogy egész héten nem kell csinálnunk semmit, ugyanis jómagam is hétfőtől péntekig dolgozom, nyolc órában. Sokan gondolják azt, hogy az anyakönyvvezető csak az esküvőket bonyolítja, pedig emellett rengeteg adminisztrációs feladatunk is van. Én azért mondhatom szerencsésnek magamat, mert azt a részét is nagyon szeretem.

– Most egyébként a rendeletek, a járvány miatt, az ön munkája is szünetel?

– A város vezetése mindent megtesz annak érdekében, hogy a vírus terjedését lassítsa. Ezért a legtöbb kollégám, kolléganőm már otthonról dolgozik, vagyis távmunkát végez. Ezt én nem tehetem meg, mivel a anyakönyvi ügyekhez tartozó informatikai rendszer ezt nem teszi lehetővé, így én most is bejárok.

– Esküvők még vannak?

– Igen, de hatalmas násznép nem gyűlhet össze, csak négyfős esküvőket lehet tartani.

– A futballra visszatérve, a meccseken hangosan is szurkol?

– Szabadszálláson igen jó hangulat van, tehát akár tehetem is, hiszen nem feltűnő. A korábbi évekhez képest valóban megnőtt a szurkolók létszáma, és manapság remek hangulat szokott lenni Szabadszálláson, így az én hangomat külön nem nagyon hallani – ezzel voltaképpen igenlő választ adtam a kérdésére. A hangulat persze eredményfüggő is. Bevallom, azt szeretem a legjobban, amikor egy győztes mérkőzés után az öltözőből kihallatszik a fiúk örömujjongását. Olyankor aztán üvölt a zene és megy az öltözőben a tombolás.

– Mérkőzés közben figyeli az egész pályát, vagy egy édesanya csak a saját fiára koncentrál?

– Figyelem a többi játékost is, egyáltalán, a játék folyását is természetesen, de persze számomra ő a legfontosabb. Amikor kiérek a pályára, akkor is az az első dolgom, hogy konstatáljam: játszik-e.

– Ha az ön fiát lerúgják, és azt látja, hogy ápolni kell, nyilvánvaló, jelentkeznek önben az anyai féltő érzések. Hasonló érzések előjönnek olyankor is, ha csapattárs szenved egy brutális szabálytalanság következtében, vagy ha – urambocsá! – az ellenfélből rúgtak agyon vala­kit?

– Igen, egy-egy sérülésnél mindig megijedek. Legyen szó róla, vagy bárki másról. Természetesen előfordul, hogy cserét kér, mert érzi, hogy valami nincs rendben, vagy akár az is, hogy ápolást követően kér cserét. Ezek szülői szemmel nézve rendkívül ijesztő pillanatok, hiszen az ember a lelátóról nem mindig tudja, hogy egész pontosan mi történhetett. Persze, ez az aggodalom dolgozik bennem akkor is, ha másik játékos sérül meg, akár a mi csapatunkból, akár a másikból. Ilyenkor már nem a meccs a fontos, hanem az, hogy rendben legyen a srác. Tudom, hogy érte is aggódik egy édesanya.

Hegedűs Edvin barátnője, Petra és édesanyja egy Szabadszállás-mérkőzésen

– Azon talán nem fogunk önnel összevitatkozni, hogy Edutól nem áll távol a reklamálás. Ilyenkor bosszankodik, mondván: „hányszor megmondtam már, fiam, hogy ne csináld”, vagy örömmel konstatálja, mondván, hogy „nagyon helyes, otthon is ilyen, most bírjon vele a játékvezető sporttárs, ha tud?”

– Sajnos valóban sokszor megesik, hogy a játékvezetővel vitázik. Ezért már nemcsak a pályán kapott sárga lapokat, hanem otthon is fejmosást, de mindhiába. Amikor ilyen van, én a lelátón félhangosan mantrázom: „Fejezd be!” Persze ő ezt nem hallja, de azért bízom benne, hogy érzi. A bosszankodás mellett azért van az emberben egy kis büszkeség is. „Igen, ő kiáll a csapatért.”

– A győzelemnek bizonyára ön is örül, vereség esetén pedig bánatos. De mit érez olyankor, amikor mondjuk Edu egy szoros állásnál kihagy egy 11-est?

– Azt érzem, amit mindenki más: sajnálom, hogy így történt, és azt kívánom, amit a kapus nyilván nem, hogy milyen jó lenne visszapörgetni az időt egy pillanatra. De azonnal arra gondolok, hogy nem baj, majd helyrehozza még ezt a hibát. Ugyanakkor ilyenkor érzem át a legelevenebben, hogy mennyire igaz az a közhely, hogy csakis az hibázhatja el, aki odaáll, aki vállalja. De elsősorban az foglalkoztat mondjuk egy kihagyott 11-es után, hogy Edu vajon mit érezhet, mennyire viseli meg lelkileg a hiba. Ugyanis nagyon meg tud zuhanni, ha nem úgy mennek a csapat dolgai.

– Mérkőzés után milyen a hangulat a családban? Befolyásolja az eredmény mondjuk a családi ebéd hangulatát?

– A hazai hangulatot nem befolyásolja, ugyanis meccsek után általában csapatbuli van, ami – akármi is az eredmény – viszonylag nyugodt hangulatban telik. Az utóbbi időben ezeken már nem voltam jelen. De el kell mondanom: Petra, a barátnője hatalmas támasz a fiam számára, ő is nagyon sokat tesz azért, hogy Edu minden tekintetben rendben legyen. Ezért is hatalmas köszönet neki.

– Ön egyszer rendkívül szemléletesen leírta a lest. Megpróbálná összefoglalni?

– Nem saját kútfőből származik ugyan, de egy nagyon jópofa, szemléletes példázat ez, elsősorban a hölgyek használatára. Tehát, ha egy barátnőmnek próbálnám a lest elmagyarázni, akkor a magyarázat valahogy így hangozna. Te vagy a támadó – a példánkban a vásárló – és zárás előtt be szeretnél menni a cipőboltba, csakhogy az eladók ezt már nem akarják. Ők jelen esetben a védők. Ők már a cipőbolt ajtajában állnak, te azonban a védőfalon át is behatolsz a boltba, csakhogy cipőt csak akkor vehetsz (ez a példázatunkban a gól berúgása), ha van nálad pénztárca, azaz a labda). Miután átjutottál a védők falán (eladók), odakiabálsz a barátnődnek, hogy dobja utánad a pénztárcádat. Ő utánad dobja. Na ilyenkor vagy lesen.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában