Kiss László jól érzi magát Lajosmizsén, itt szeretné tovább termelni a gólokat

A huszonkilenc éves Kiss László igazi kiskunsági gyerek, szerepelt már több egyesületnél is (Helvécia, KTE, Ladánybene, Harta, Hetényegyháza, Városföld, Lajosmizse), de eddigi pályafutása alatt csak és kizárólag Bács-Kiskun megyei csapatoknál, Kecskemét szűk körzetét is csak egyszer hagyta el, amikor a Hartában játszott, de akkor is maradt a megyehatáron belül. Elsőként arra voltunk kíváncsiak, hogy egy négy gólt szerző csatár képes-e másodpercek alatt felidézni mind a négy gólját.

Gondolkodás nélkül jött a válasz: – Az első gólnál Juhász Mikitől kaptam balról egy beadást, a kapust kicseleztem, majd a menteni igyekvő védő mellett elgurítottam, a másodiknál szintén Juhász Miki adott be, a labda átpattogott a hosszúra, átvettem, és a hosszúba rúgtam, a harmadik úgy született, hogy Sudár Csabával kényszerítőztem, miután visszaadta a labdát, átvettem, és a kapus fölött megböktem, a negyediknél Csorba Pistától kaptam egy labdát a 16-oson belül, azt átvettem, és középről berúgtam.

Az imponáló választ követően a mizsei gólzsák elmondta, ez, hogy ilyen világosan megvannak a gólok, természetes, sőt, akár az idei összes gólját is mind fel tudná így sorolni. Arra a kérdésre, hogy melyik volt az idei kedvenc, elmondta, a most hétvégi legelső, mert az olyan jó értelemben vett pimasz megoldás.

Adja magát a kérdés, hogy egy olyan gólzsák esetében, aki rendre képes előre vágott labdákból egyedül is kidolgozni ziccereket, és azokból gólokat szerezni, készülnek-e előre az ellenfelek. – Sajnos készülnek – felelte mosolyogva. – Rendre van pluszban egy ember, aki csak rám figyel. Lehetőleg soha nem hagynak szabadon játszani, szinte minden aktuális ellenfelünk rám állít valakit, hogy kettőzött erővel figyeljen rám, de ehhez már hozzászoktam. Ugyanez volt Városföldön is, és most már itt is így van. Városföldön a szezononkénti harminc gólom megvolt, tehát már negyedik éve kell hozzászoknom a külön figyelemhez.

A szemmel láthatóan kiegyensúlyozott, a jelenlegi életével elégedett, kétgyermekes apuka láttán adódik még egy kérdés, vajon elégedett-e azzal a pályafutással, amit a labdarúgásból kihozott, vagy esetleg van-e hiányérzete, vagy érez-e olyat, hogy szívesen próbálkozna még magasabb osztályban.

– Ami a futballkarriert illeti, régebben tekintettem én messzebbre is. Amikor Kecskeméten voltam, volt egy időszak, amikor tanultam, közben a KTE NB III.-as utánpótláscsapatában játszottam, sőt, egy olyan évem is volt, amikor a sulit is abbahagytam és csak fociztam. Egy év után el kellett döntenem, hogy mi a fontosabb, a munka vagy a futball. Akkor éppen megéltem a labdarúgásból, de mivel a jövőre is kellett gondolnom, inkább a munka mellett döntöttem. Ma a focival kapcsolatban komolyabb terveim már nincsenek. Amit megyei szinten ki lehet magamból hozni, azt kihozom, de a két gyermekemre való tekintettel egy távolabbi klubhoz nem is igazolnék el, már nem hiányozna az utazgatás. Néha még ma is megkeresnek, ami persze jólesik az embernek, de a labdarúgás nekem most már csak hobbi. A család és a munka az első, a foci a harmadik helyre szorult, ettől persze még csinálom becsülettel és nagy kedvvel.

Céljai azért még vannak, elmondta, hogy már tavaly is kitűzte saját maga elé azt a célt, hogy félévenként rúgja meg a tíz gólt. Tavaly az eltiltások miatt ez nem valósult meg, abban viszont bízik, hogy az idei évben sikerülni fog.

– Ami pedig Lajosmizsét illeti, otthon érzem magam. Családias, baráti a hangulat, a környezet, ideális a kapcsolat a csapattársakkal, remek közösséget alkotunk, tehát jó döntés volt két éve ideigazolni. Nyugalom van, nincs miért idegeskednünk, még olyankor sem, amikor esetleg nem úgy jönnek az eredmények, márpedig mostanában nem úgy jönnek, a szerencse is hiányzik egy picit, de fel a fejjel, csináljuk tovább.