Kiskőrös

2018.01.17. 06:55

Szlovák hagyományok ápolása egy életen át

Magyarország Miniszterelnöke Gmoser Györgyné részére a Nemzetiségekért Díj kitüntetést adományozta a Kiskőrösi és a Bács-Kiskun megyei szlovákok népi hagyományainak megőrzéséért. Ez áll azon az oklevélen, amelyet a Kiskőrösi Szlová­kok Szervezetének a vezetője, Zsuzsa néni Balogh Zoltán minisztertől vett át a közelmúltban Budapesten.

Barta Zsolt

Gmoser Györgyné több mint négy évtizede vezeti a kiskőrösi szlovákok hagyományőrző szervezetét. Nélküle – és ahogy mindig mondja – a szlovákjai nélkül elképzelhetetlen a tavaszi Városalapítók Napja, az Országos Rétesfesztivál programja, vagy akár az őszi nemzetiségi napok megrendezése. Kiskőrösön a családok többsége szlovák felmenőkkel büszkélkedhet. Az ősök nyelvét, amely a XVIII. század óta alapvetően nem változott, ma már szinte csak az idősek beszélik, a hagyományokat azonban őrzik a helyiek. Gmoser Györgyné a közelmúltban töltötte be a 75. életévét, amelyet az tett emlékezetessé, hogy Balogh Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől vehette át a Nemzetiségekért Díjat a Pesti Vigadóban.

Zsuzsa néni András fiával és Gyuri unokájával a díjátadón Fotó: Gmoser család

– Amikor megkaptam a kitüntetésről szóló meghívót, akkor hússzor is elolvastam, mert nem hittem a szememnek. Két kísérőt vihettem az ünnepségre. A három fiam közül a legkisebbet, Andrást és György fiam fiát, Gyurit hívtam az ünnepségre – mondja Zsuzsa néni, akinek a fiatalkorában szlovák szótól volt hangos Kiskőrös. Ma már más a helyzet. Becslése szerint a régi szlovákot 300 ember beszélheti, szlovák viseletet talán 20-an hordanak mindennap. Mint mondja, úgy nyolcvanan lehetnek azok a főleg idősebbek, akik lelkes hagyományőrzőként szinte minden hagyományőrző rendezvényen ott vannak.

Gmoser Györgyné a Kiskőrösi Szlovákok Szervezetét 1972 óta vezeti. Mint mondta, évtizedekkel ezelőtt egyik héten Zahorán (Erdőtelek), másik héten Kiskőrösön rendeztek olyan összejöveteleket, amelyek a nemzetiségi lét ápolását segítette. Zahorán 40–50-en, míg Kiskőrösön 60–80-an gyűltek össze a találkozókra. A Pozsonyi Egyetem kutatói közül többen is disszertációt írtak a kiskőrösi szlovák életről, bemutatva a szokásokat, a nyelvet, a kultúrát. Az idén május 19-én ünneplik a szlovákok betelepítésének, a település újra alapításának a 300. évfordulóját, amely a helyi identitás megerősítése jegyében telik. Erre készülnek a szlovákok is, akik meghívják Szlovákia nagykövetét, a Felvidékről is érkeznek vendégek, domborművet avatnak, amelyre ­Balogh Zoltán saját miniszteri keretéből nyújtott támogatást.

Zsuzsa néni biológia–földrajz szakos általános iskolai tanárként dolgozott. Előbb a Petőfi iskolában tanított, később a Vasvári Pál Általános Iskolában dolgozott igazgatóhelyettesként majd igazgatóként. 2000-ben ment nyugdíjba, de azóta se pihen. A hagyományok ápolása nagyon sok olyan program megszervezését jelenti, amely keretében a helyi polgárok megélhetik a szlovák létet.

Népviseletben utazták be az országot

Amikor az emlékezetes eseményekről kérdezzük, Zsuzsa néni csak annyit mond, rengeteg volt. Sokaknak talán a minden évben megrendezett háromnapos kirándulások voltak a legemlékezetesebbek, amikor kétbusznyi asszony kiskőrösi viseletben járta az országot. Egyik alkalommal a Hortobágyon egy holland egyetemista csoporttal találkoztak. Amikor meglátták őket a külföldiek, több asszonytól megvették a tartalék viseletét. Felírták a címeket, és a következő évtől a hollandok jöttek Kiskőrösre lakókocsistól. Gmoser Györgyné most a szlovákok életéről ír könyvet, egy eltűnőben lévő világról, amely ma még ott él a településen.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!