Nyolcvanéves az Otthon mozi

– Mikor és mit játszott először a mozi?

– 1937. szeptember 18-án volt az első vetítés. Az Édes a bosszú című filmet látta a közönség, a kor legnagyobb színészeivel: Erdélyi Micivel, Páger Antallal, Bilicsi Tivadarral. A szecessziós épületünk 1906–1907-ben épült – éppen 110 éve –, és a helyi ipartestület székháza volt, Iparos Otthon néven. Amikor megépült a városi mozi, a helyi iparosság úgy gondolta, önerőből létrehoz egy saját mozit. Csodálni való dolog, ahogy az akkori iparos társadalom tenni akart a közért, és meg is találta a máig maradandó módját. A közért való munkálkodás hagyománya azóta is jelen van a városban. Sok szürke eminenciás dolgozik azon, hogy helyben szolgálják nívós programok a kultúrát értő és fogyasztó közönség igényeit. Jó dolog, hogy van a városban színház, bábszínház, hangszergyűjtemény, vagy egy művészmozi. Meghatározó élmény ilyen helyen dolgozni.

– Hogyan ünnepelték a mozi ­jubileumát?

– Szakmai napot szerveztünk a tízéves Etyeki Korda Filmstúdióba. Mozi­bará­tokkal, filmbarátokkal jártuk be a közismert filmsorozatok, játékfilmek forgatási helyszínét. Szerencsénkre aznap mind a New York utca, mind a középkori város nyitva állt a látogatók előtt. Élményekkel teli nap volt.

– Evidens manapság, hogy a filmkedvelők betérnek a ­moziba?

– Azt gondolom, még mindig trendi moziba járni, de fontos számunkra a filmkedvelő közösség építése. A városban működő kiállítóhelyek, intézmények körül számos jó közösség alakult már ki, az Otthon moziban mi is erre törekszünk. A mozi közösségei elsősorban a filmműfajok mentén szerveződnek. Más-más nézői vannak egy természetfilmnek, egy családi filmnek vagy egy operaközvetítésnek, képzőművészeti vetítésnek.

– A közönségtalálkozók is a közösségformálást szolgálják?

– Részben igen. Másrészt a mozi mindig is összekötő kapocs volt az alkotók és a befogadók között. Fesztiváldíjas, Oscar-díjas rendezők, színészek, animációs alkotók jártak nálunk, elsősorban magyar mozifilmek és animációk kapcsán. Tavaly vendégünk volt többek között Enyedi Ildikó, Rófusz Ferenc, Ternovszky Béla. Most éppen Szász János új filmje: A hentes, a kurva és a félszemű bemutatójára készülünk. Január 25–28-án vetítjük a filmet, 25-én pedig a közönségtalálkozóra várjuk a rendezőt és alkotótársait. Nem kis munka megszervezni egy-egy ilyen eseményt. Ezzel együtt arra törekszünk, hogy a meghívott alkotók jól érezzék magukat nálunk, és szívesen térjenek vissza hozzánk.

– Honnan hova tart az Otthon mozi?

– Sok minden változott, sok minden nem. Nem változott az, hogy fontos célunk bemutatni a figyelemre méltó európai és magyar művészfilmeket. Ez egy misszió. A megyében mi vagyunk az egyedüli 3D-s art mozi. Ez nagyon meghatározó számunkra. Ami változott, az például, hogy jó pár éve eltűnt a 35 mm-es kópia, a filmszalag, helyét a digitális kópia vette át. De változott a közönséggel való kommunikáció, kapcsolattartás. Fokozatosan térünk át az online információközlésre. Ezen a téren örömünkre szolgál, hogy pályázati forrásból fejleszthetjük az internetes honlapunkat. Tervünk, hogy műfaji ajánlásokkal, eseményekkel gazdagítjuk a vetítéseket.

A kedvenc filmek tovább futnak

A digitális technikának köszönhetően manapság sok új filmet egyszerre mutatnak be az ország valamennyi mozijában, és ez a vidéki filmszínházaknak is nagyon jót tett. De a gyorsaság velejárója az is, hogy időben hamarabb kifutnak a filmek, akár két hét alatt lekerülnek a műsorról. Kivéve azok, amelyek vetítésére folyamatosan igényt tart a közönség. 2017-ben ilyen volt a Kincsem és a Testről és lélekről. Az előbbit hét hónapig, az utóbbit tíz hónapig játszotta a kecskeméti Otthon mozi.