Egy tanár háborúja az élettel

Kai Hensel német író Klamm háborúja című monodrámáját Réczei Tamás rendezte. A diákjaitól hadüzenetet kapó irodalomtanárt Farkas Ádám alakítja. Egy személyben játssza és szenvedi el egy kudarcot vallott tanár történetét. Időnként kilép a szerepéből és kikéri a közönség, vagyis a diákok véleményét a hallottakról.

Ádámtól azt kérdeztük, nem érzi-e magát túl fiatalnak egy kiégett, megzakkant tanár megformálásához.

– A darabban egy negyvenes éveiben járó tanárról van szó, ami a szövegből is kiderül. Ezeket a részeket át kellett formálni, rám kellett szabni. Ugyanakkor azt gondolom, nincs arra szabály, hogy valaki mikorra fásul bele a munkájába. Néhány év alatt is bőségesen meg lehet keseredni, és el lehet jutni oda, hogy az élete hazug, és alapjában véve van rossz helyen.

– Mi vezet Klamm tanár úr bukásához?

– Nincs élete, jegyzeteket vezet a diákjairól, kollégáiról. Mások életével próbálja pótolni a saját léte hiányosságait. Nemcsak a darabban szereplő osztályával nem tud kijönni, hanem idővel az egész környezetét sikerül maga ellen fordítania. A diákjai elsőként fordulnak szembe vele egyik osztálytársuk öngyilkossága után. Kiállnak az igazuk mellett, szeretnék elérni, hogy tanáruk elismerje: a bekövetkezett tragédiában neki is volt szerepe. Csakhogy Klamm erre képtelen. Nem engedi a vélt tekintélye, az önmagáról alkotott fals képe. Erről szól a háborúja. Mindenki, és végül önmaga ellen.

– Az iskolai konfliktus, diák-­tanár ellentét azóta létezik, amióta van intézményes oktatás. Milyen aspektusokból közelítik a témát? – kérdeztük Réczei Tamást.

– Az adott szöveg vetületeivel tudunk foglakozni. Ez egy eltúlzott szöveg, olyan esetet mutat, ami nem jellemző vagy tipikus az iskolákban – válaszolt a rendező. – A darab szélsőséges helyzetet ábrázol, de éppen ezért alkalmas arra, hogy a gyerekekben felgyülemlett indulatot megszólaltassa.

– Mitől lesz, lehet jó tanár és diák viszonya?

– Szerintem az a kulcs, hogy a tanár egyfajta pótszülő kell, hogy legyen. Persze nehéz huszonvalahány gyerek pótszülőjének lenni. Aki nem úgy áll a dolgához, hogy nemcsak a tananyaggal, hanem a diákjai lelkével, érzelmeivel és érzeteivel is foglalkozik, az óhatatlanul elkezd hasonlítani azokhoz, akik szintén eltartanak a gyerekektől. Például azokra a szülőkre, akiknek nincs idejük, türelmük foglalkozni gyerekükkel. Végül mi történik? A diákjait nem szerető tanár megkapja azt a kivetülést és azon indulatokat, amiket a gyerek otthon talán nem is mer vállalni. A tanárok nagy döntése, hogy milyen mértékben lesznek szeretetadók. Tévhit, hogy elrejtőzhetnek a tananyag mögött. Ezt nem lehet. A tanár egy lakmuszpapír, diákjai megérzik azt is, ha őszinte, azt is, ha nem. Csakúgy, mint a tananyaghoz való viszonyát.

– Mit lehet rendezni egy monodrámán?

– Leginkább azt, hogy életszagú legyen az előadás, ne tűnjön színháznak. Farkas Ádám feladata összetett: felváltva játssza Klamm tanár úr szerepét és vezet drámafoglalkozást a hallgatóságnak.

– Hol látható a továbbiakban az előadás?

– Szeretnénk minden olyan középiskolába elvinni, ahol igény van ilyen osztálytermi színházra. A fő cél, hogy az előadás után a diákok – a mi segítségünkkel vagy önállóan – beszélgessenek, gondolkodjanak a darab által felvetett kérdésekről, problémákról.

– Ahány osztály, annyi közösség, ami alapjaiban meghatározhatja a diákok egyéni reakcióit. Fel lehet erre készíteni Ádámot?

– A várható reakciókra és megnyilvánulásokra nem, arra viszont igen, hogy hova vezesse a beszélgetést. Türelmesnek és nyitottnak kell lennie arra, amit hall. Előfordulhat, hogy egy gyerek olyan megnyilvánulásokat tesz majd, amiket korábban nem, mivel nem is gondolkodott például azon, milyen módon adhat hangot a tanárával kapcsolatos feszültségeinek. A konfliktusok kibeszélése felelősséggel jár, és van határa is, hogy meddig lehet elmenni vele.