Dalokkal, filmekkel emlékeztek Majsán Cseh Tamásra

„Nagyon sok rossz dolgot látok magam körül” – nyilatkozta Cseh Tamás utolsó fellépése előtt interjújában 2006-ban, amikor már tudta, hogy szervezete fokozatosan gyengül és vesztésre áll a halálos kórral vívott küzdelemben. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas énekes egykori szavaiból Tabajdi ­Anna, a majsai Tomori Pál Katolikus Gimnázium diákja idézett a rendhagyó összejövetel résztvevőinek. Az előadóművészről az is kiderült, hogy a népszerűsége hamar feltűnt a korabeli hatalomnak és megfigyeltették. A levéltári dokumentumokból tudható: Sárközi és Gyapjas ügynökök rendszeresen jelentettek róla és a fellépéseiről.

A majsai múzeum klub­helyiséggé változtatott idő­szaki kiállítótermében lemezek, fotók is emlékeztettek Cseh Tamásra, aki idén január­ban lehetett volna 75 éves. Az énekes-zeneszerzőről kiállított felvételek zöme Kiskunmajsán készült, ahol többször is megfordult és a grafikáiból egykoron kiállítást is rendeztek.

Cseh Tamás rajztanárként szerzett diplomát, így született sok grafikája, amiken a bakonybeli indiánozásokat is megörökítette. Felnőttek komoly játéka volt mindez, melyek során Cseh Tamás a „Füst a szemében” nevet kapta. Az indiánozás élete ­végéig elkísérte a dalnokot, akit temetésekor az egyházi szertartás mellett, az indián barátai is elbúcsúztattak a Farkasréti temetőben.

Az előadó Kiskunmajsához kötődése még korábbra datálódik, amikor a ’80-as évek közepén, az akkoriban ellenzékinek számító helyi könyvklubba várták, későbbi szerzőtársával, Csengey Dénessel (1953–1991) együtt. A találkozóra végül csak a költőből rendszerváltoztató politikussá váló Csengey Dénes érkezett meg, aki akkoriban írta a „…és mi most itt vagyunk” című könyvét, melyben feltárul a Cseh Tamás – Bereményi Géza szerzőpáros különös világa is.

„Föld- és emberközeli” – így jellemezte Cseh ­Tamás utánozhatatlan művészetét Pleskonics András – ­alias, dr. Rock –, aki egyetemi kurzusokon is oktat zenetörténetet. Az előadó a kezdetektől mesélt Cseh Tamás zenei pályafutásáról, ami az Ad Libitum együttessel indult, majd Másik Jánossal és Bereményi­ Gézával fonódott egésszé.

A hangfelvételeket köve­tően, Katona Márton a majsai gimnázium 11. osztályos tanulója játszott gitáron és énekelte el a Csönded vagyok című­ Cseh–Bereményi-dalt, amit a pécsi 30y zenekar is feldolgozott. A „Vajon megértik-e a mai fiatalok Cseh Tamást?” – kérdésre ennél frappánsabb válasz aligha születhetett volna, hiszen Cseh Tamás zenéje és a dalszövegei ma is hordoznak aktuális gondolatokat.

A zenehallgatással fűszerezett, estébe nyúló délután végén Nahimi Péter, a helytörténeti gyűjtemény vezetője bejelentette, hogy a formálódó „Cseh Tamás Klub” ­következő összejövetelének vendége ­Bereményi Géza.

Indián és óbester is volt a dalnok

Cseh Tamás és barátai az 1960-as években kezdték el szervezni az indián táborokat a Bakonyban. Kevesen tudnak azonban arról, hogy a dalnok kiskunmajsai ­látogatásai ­során megalapították az V. Jászkun Huszárbandériumot, melynek óbestere lett. A „hadijátékot” minden majsai regruta komolyan vette, így az egyik esti vigasságba ­betoppanó majsai káplán is, akit azonnal besoroztak. „Végre van papunk is!” – kiáltott fel örömében Cseh Tamás. Mindezek után az sem volt véletlen, hogy a ­Magyar katonadalok és énekek a XX. századból című lemez – aminek egyik összeállítója Cseh Tamás volt – budavári bemutatóján, a protokoll vendégek mögötti sorban a majsai jászkun huszárok ültek.