Jakabszállás

2023.06.04. 13:06

A számok után nyugdíjasként az irodalmat választotta Megyes János

Megyes János aktív életét a pénzügyi-gazdasági vezetői munkája töltötte ki, a kilencvenes évek közepe óta azonban nyugdíjasként másik szenvedélyének, az írásnak szenteli idejét. Elsősorban regényeket, novellákat ír, de a helyi újság hasábjain is megosztja gondolatait.

Sebestyén Hajnalka

Megyes János

Fotó: Sebestyén Hajnalka

Megyes János 1937-ben született Kecskeméten, azaz a hozzátartozó pusztán, Helvécián, ahol gyermekkorát is töltötte. Élete jelentős részében az Aranyhomok Szálloda főkönyvelőjeként dolgozott. Választott hivatását gyermekkori élménye határozta meg. 

– Anyai nagyapám, Kovács József négy évig volt katona az I. világháború idején. Súlyos tüdő- és szívproblémákkal küzdött, így nem tudott később dolgozni, olvasásnak szentelte idejét. Tőle örököltem az olvasás, az irodalom iránti szeretetem, ő mutat nekem példát. Egyszer Jókai Mór Szabadság a hó alatt című regényét olvasta, amikor rákérdeztem, mit is jelent a címe. Azt válaszolta: még kicsi vagy ahhoz, hogy megértsd. Majd ha felnősz, megérted. Onnantól kezdve író szerettem volna lenni. Ugyanakkor a családom azt is folyton hangoztatta: ne legyél író, mert azok éhenkórászok. 

Válaszd a gazdasági szakmát, melyből megélhetsz. Így e kettő utat jártam be az évtizedek alatt, igaz nem egyszerre 

– emlékezett vissza Megyes János.

Az általános iskola első hét osztályát a helvéciai Feketeerdői Általános Iskolában végezte el, majd a nyolcadikat a közeli Kadafalván. Ott nagy hatással volt további karrierjére Zilahi-Sebess Béla matematika-fizika tanár, aki arra ösztönözte, hogy a közgazdasági technikumban tanuljon tovább. Így lett később főkönyvelő. 

Először az Állatforgalmi Vállalatnál dolgozott, ahol a főnöke úgy vélekedett, belőle sosem lenne jó vezető, mert mindenkit saját maga precizitásához mér. Erre Megyes János rácáfolt, hiszen később 40 éven át volt vezető beosztásban, ebből 23 évig az Aranyhomokban, és soha nem bánta meg, hogy mindenkitől ugyanazt a precizitást várta el, mint saját magától. Szintén az Állatforgalminál nagy hatással volt rá egy idős jogásznő, aki arra biztatta: az elméjét soha ne hagyja megöregedni, a léleknek nincs kora. Ennek szellemében Megyes János mind a mai napig ír, és lelke valóban fiatal maradt. Életére nagy hatással bírt egy idős kollégája is, aki a halálos ágyán József Attila szavait idézte meg számára: „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.” Ezt is megfogadta.

Meggyes János néven ír

1995-ben ment nyugdíjba, Jakabszállásra költöztek és azóta foglalkozik írással. 

– Műveimet nem eredeti nevemen írom. Megyes helyett Meggyes János néven, mert szerintem azt sokkal könnyebb kiejteni. 

Több műfajban is publikáltam már, de a prózát érzem igazán közel magamhoz, de több verset is írtam az évek alatt. Témák terén elsősorban az elesett emberek, az idősek, a kitaszítottak érintenek, ihletnek meg – tette hozzá.

Megyes János írásai különös empátiáról adnak tanúbizonyságot. Művei eleinte az Accordia antológiákban jelentek meg, ma már a Kláris irodalmi-kulturális folyóiratban, valamint a Kláris antológiákban olvashatók. Eddig a két kiadónál több mint 30 antológiában kaptak helyet.

Kiadatlan könyveit rejti a fiók

Az asztalfiókja sem üres. Sajnos. Eddig négy nagy kiadatlan műve fekszik benne. 

– Az első regényem a földről szól, mely parasztszármazásom múltját idézi meg. Címe: … csak egy nagy kiáltás. Több generációra visszatekintve saját családom és a föld viszonyát mutatom be a női ágon keresztül. A második – Zöld gyertyákat Hold anyácskának című – regényem az egykor jól ismert lajosmizsei Éva néni jósnő életét mutatja be. Még az Aranyhomokban ismertem meg a jósnőt, az évek alatt betekintést kaptam az életébe. A harmadik kötetem két kisregényt tartalmaz. Az első, a Naplóba hamvadt szerelem önéletrajzi ihletésű, míg a második az írói munkásságom történetét tárja az olvasó elé. A negyedik kötetet most fejeztem be. Gyermekkoromat idézi meg, amikor a helvéciai tanyai iskolából beválogattak a színjátszó csoportba. Ezen emlékeimet, a színjátszást és Szilágyi Irén tanítónő életét vetettem papírra – részletezte az író, aki a kezdetektől a mai napig írógépen gépeli le műveit. 

Mindezek mellett a helyi jakabi hírlevélben is Jani bácsi mesél című rovatban olvashatók írásai. A műveinek egy közös vonása van, valamennyit mottóval látja el. 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!