Megnyílt a Bozsó János művészetét bemutató rendhagyó emlékkiállítás Kecskeméten – galériával

Bozsó János kecskeméti festőművész, műgyűjtő és múzeumalapító első alkotói korszakát, művészi ábrázolásmódja formálódásának időszakát mutatja be a Bozsó 100 Emlékév programsorozat első kiállítása, ami kedden, a művész születésének 100. évfordulóján hatalmas érdeklődés mellett nyílt meg a Bozsó Gyűjteményben. Loránd Klára igazgató-kurátor a megnyitón elmondta, hogy Bozsó János 1956-58 környékén pendíti meg azt a sajátos, egyéni stílust, mely a következő évtizedekben jellemző lesz rá, és mintegy négy évtizeden keresztül, a 20. század második fele magyar festészetének egy egészen sajátos színfoltját jelenti majd. 

A művész festményein kívül korabeli dokumentumokat is megismerhetnek a látogatók, hiszen több kuriózumra is leltek a kurátorok a Bozsó 100 Emlékév nyitóeseményére készülve. Mint azt korábban mi is megírtuk, a művész egyetlen portréfotót őrzött fiatalkori magáról, amelyre feljegyezte, hogy akkor 16 éves volt. A nemrégiben előkerült egész alakos fotó 1938-39-ben Kecskeméten készülhetett, mert katona koráig nem hagyta el szülővárosa szűkebb környezetét. 

– A tárlat egy olyan festménnyel zárul, amely a Klapka-házat ábrázolja 1953-ban, de e mű születésekor még nem sejtette Bozsó János, hogy itt talál műteremre, otthonra 40 éven át. A ház falai között fogant meg benne a műgyűjtés szenvedélye – mondta Lóránd Klára.

Dr. Nátyi Róbert művészettörténész beszélt Bozsó János jelentőségéről. – Az első korszakról szóló kiállítás azt mutatja be, hogy egy autodidakta művészből hogyan válik festőművésszé valaki az 1940-es évek végén. Ez a magyar történelem és kultúrtörténet egészen nehéz időszaka volt. Nem festőiskolában tanult, hanem a legnagyobb tanítómestere a természet volt – mondta Nátyi Róbert, hangsúlyozva: felmerül a kérdés, hogy Bozsó alföldi festő volt-e? Erre a válasz, hogy annyira egyéni utat járt be, ami miatt nem beskatulyázható. Kecskeméti utcarészleteket, városrészleteket festett meg, így ebben az értelemben alföldi festő. De ez csak helyszín, nem egy festőiskola – fogalmazott a kurátor, hangsúlyozva, hogy az autodidakta művészek nagy előnye az akadémiát végzettekkel szemben, hogy nem kell elfelejteniük mesterük modorát, hanem szabadon indulhatnak a pályán, ahogy a madár dalol. 

– A bozsói festészetnek is ez a lényege: úgy kezdett el festeni, ahogy a madár dalol, ahogy ő látta a tájat, a motívumot. Bozsó János is elsajátította azon festők metódusait, ecsetjárását, akiket ő fontosnak tartott, ennek ellenére kialakította saját stílusát – mondta a művészettörténész, aki kiemelte, hogy Bozsó Jánost egész életben az önállóság jellemezte, de emellett megőrizte a múlt hagyományait. – Számára a festészet az volt, amit az 1940-es évektől gyakorolt, a természetben hitt, a körülöttünk lévő világ ábrázolásában és nem csatlakozott kora trendjeihez – méltatta Bozsó János festészetét a kurátor, hozzátéve, hogy a művész a 20. század második fele magyar tájképfestészetének érdekes, színes alakjává vált.

Az eseményen a nagyszámú érdeklődő mellett jelen volt dr. Szeberényi Gyula Tamás és Halász János országgyűlési képviselő is. A programsorozat első kiállítása 2023. január 19-től látogatható.

A következő kiállítás az életmű második fejezetét mutatja majd be, amikor már megnyíltak a művész előtt a hazai és a külföldi kiállítótermek. A Bozsó 100 Emlékév a művész halálának 25. évfordulóján 2023. december 14-én zárul.