Petőfi nyomába erednek a Cirókában

Fábián Péter elmondta: szerzőként nagyon inspirálta az a rengeteg mítosz és legenda, ami Petőfi személyéhez kapcsolódik. A darab megírása során két legendakörben kalandozott. Az egyik a barguzini történet, amely szerint Petőfi nem halt meg Segesvárnál, hadifogolyként Szibériába hurcolták, ahol később családot alapított. A másik az ál-Petőfik története, az 1850-es években ugyanis sokan állították magukról, hogy ők Petőfi. A humor és az abszurd eszközeivel színpadra állított fordulatos történet fontos alapkérdéseket jár körül. Mit jelent az, hogy valaki magyar? Hol kezdődik a magyarságunk, mennyire fontos a nemzeti identitásban a származás, és mennyire a kultúra, a magyar nyelv? Az előadás zeneszerzője Rozs Tamás, akivel folyamatos volt a párbeszéd a próbák alatt, hiszen menet közben alakult ki, melyik jelenethez milyen zenei hangzás illik. A darab eklektikus zenei világa magyar népzenéből, ázsiai motívumokból és magyar zeneszerzők klasszikus műveiből állt össze, amelyet egy 4 fős zenekar élőben szólaltat meg a színpadon. A produkció látványvilágát Szakács Ferenc és Horváth Jenny tervezte. A nagyrészt élőszereplős, prózai darabban kiemelt szerepet kapott az árnyjáték. A fontos pillanatokban ugyanis megjelennek a múlt árnyai, ami egy plusz jelentésréteggel gazdagítja az előadást.