A Kecskemétről indult Cafe Marylin remekel a filmszemléken

A nyár elején fejezte be az Aurorafilm Kecskemét Filmműhely a „Café Marylin” című új kisfilmjének utómunkálatait, jelenleg pedig már a hazai filmfesztiválokat járja az alkotás. Rögtön az első megmérettetésről, az Adolph Zukor Nemzetközi Filmfesztiválról a Legjobb Thriller díját hozhatták haza az alkotók, október folyamán pedig a 67. Országos Függetlenfilm Fesztivál, a 9. Malter Filmfesztivál és a XVIII. Göcsej Filmszemle versenyprogramjába is beválogatták a filmet, az utóbbin kiérdemelte a Filmszemle Fődíját. Reszeli-Soós Andrással, a film rendezőjével és Farkas András Attila forgatókönyvíró-producerrel beszélgettünk.

– Mennyi idő alatt vették fel a filmet? – kérdeztük Reszeli-Soós András rendezőt.

– Mindössze két éjszaka alatt kellett leforgatnunk a teljes filmet, nagy szerencsénkre semmi váratlan dolog nem jött közbe, így sikerült mindent felvennünk, amit elterveztünk.

– Miről szól a Café Marylin? – érdeklődtünk Farkas András Attila forgatókönyvíró-producertől.

– Egy kávézóban két ember ül egy asztalnál és beszélgetnek. Gondolom, ezzel a felvezetéssel nem csigáztam fel az érdeklődést a film iránt, de tényleg annak a nézőnek a legérdekesebb a történetünk, aki semmit sem tud róla előre. A fesztiválok számára az alábbi szinopszist szoktuk megküldeni: „A népszerű színész, az ország egyik legismertebb szinkronhangjának tulajdonosa egy találkozóra kap meghívást a Café Marylinbe, ahol egy kávé mellett szembesül a furcsa ténnyel, hogy vendéglátójának hangja szinte tökéletesen megegyezik az ő hangjával. És a hanghasonmás sok mindent tud róla. Talán jóval többet is, mint amennyi a bulvárlapokból tudható.”

– Ezek alapján thrillernek tűnik a történet. Nehéz volt két egyforma hangú színészt találni?

– Műfajilag inkább drámának nevezném, de aki thrillerként sorolja be, az sem jár távol az igazságtól. A film jó néhány pontján nevetni is szoktak a nézők. S ez is volt az egyik cél, hogy sokáig ne sejtse a néző, miről is szól a történet. Ami a hangokat illeti, természetesen már a forgatókönyv írása közben tudtam, hogy a forgatás után utószinkronra lesz szükség a karakterek hangjának azonossága miatt, de arra is gondoltam, hogy majd a rendező megoldja.

– Valóban ez volt a legnehezebb feladat? – adtuk vissza a szót a rendezőnek.

– A legnagyobb kihívást igazából a történet egyhelyszínes mivolta jelentette. Ki kellett találnunk, hogy a néző számára hogyan ne legyen ez unalmas képileg közel félórán keresztül. Az, hogy a két főszereplőnek azonos a hangja, szintén okozott némi kihívást, mert ilyet még szerintem nem csinált senki korábban. Alaposan végig kellett gondolni, hogy ez hogyan működne a legjobban. Szerencsére miután Király Attila legnagyobb örömünkre elvállalta az egyik főszerepet, meglepően hamar megtaláltuk Kőrösi Istvánt, akire mindkettőnk szerint tökéletesen ráillett Attila hangja. És emellett nagyon hamar rá is éreztek a szerepekre és egymásra, így én már az olvasópróba után megnyugodtam.

– Hol látható a film?

– Csak a közelmúltban kezdtük el a filmet fesztiválokra nevezni, néhány hazai és nemzetközi eseményen feltűnhet még az év hátralévő részében, de remélhetőleg a jövő évi fesztiválszezonban is bekerül majd több eseményre. Többek között a XXI. Lakiteleki Filmszemle beválogatta programjába a filmet, így ott például idén novemberben látható lesz. A film Facebook és Instagram-oldalán a vetítések időpontjait folyamatosan jelezzük, és persze a fesztiválokat követően online is elérhető lesz majd.

– Hogyan fogadja a közönség? – kérdeztük a producert.

– Az eddigi megmérettetéseken nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk. Nagyon fontosak a díjak is egy kisfilm életében, de igazából a közönség visszajelzéseire vagyunk nagyon kíváncsiak. A fesztiválokra is azért küldjük, hogy minél több nézőhöz eljuthasson a történet. Egy igazán meglepő és szórakoztató filmet szerettünk volna készíteni, és amikor a vetítés után a nézők odajönnek és hosszú percekig lelkesen elemzik a látottakat, akkor azt érezzük, hogy ez sikerült. Mindenesetre arra bíztatnánk a nézőket, hogy inkább nagyvásznon nézzék meg a filmet. A kisfilmek esetében is igaz ugyanaz, ami a legtöbb nagyjátékfilmnél: egészen más élmény moziban megnézni, mint otthon - ahogyan egészen más íze van egy jó kávénak is egy hangulatos kávézóban, mint a konyhában.