2022.09.26. 11:25
A festészet eszközeivel emeli ki Nagy Otília azt, ami mellett más elmenne
Még ezekben a napokban is látható Nagy Otília festőművész – természet ihlette – kiállítása a Hírös Agórában. Legújabb tárlata kapcsán beszélgettünk az alkotóval.
Nagy Otília szereti a nagy méretű képeket
Fotó: Sebestyén Hajnalka
– Mikor ragadta magával a művészet szeretete?
– Az édesanyámnak köszönhetem azt, hogy a kezdeti zenei tanulmányok helyett a képzőművészet területén teljesedett ki az az igény, ami a mai festészeti törekvéseimet is meghatározza. Támogatta azt a döntésemet, hogy a 1993-ban Kecskeméten induló – új perspektívát nyújtó – művészeti képzésre jelentkezzek, átírva a korábbi gimis és fuvola szakos terveimet. Ezek a nagyszerű középiskolai évek megalapozták a formálódó elhivatottságom, köszönet érte nagyszerű tanáraimnak – Damó Istvánnak, Bardócz Lajosnak, Szegedi Zsoltnak és Lakatos Pálnak –, akik minden rezdülésükkel, mondatukkal, pillantásukkal a művészeti pálya komolyságára, elmélyültségére és varázslatára készítettek fel rendületlen szeretettel, derűvel. A művészi tanulmányaimat a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Kar vizuális nevelés szakán folytattam, ahol mesterem dr. Hegyi Csaba festőművész volt.
– Miért pont a festészet mellett döntött?
– Hosszú idő volt, mire magamon átszűrve a kortárs kifejezési formák, szellemi irányzatok összességét úgy döntöttem, hogy a festészet nyelve érdekel a leginkább. A táj és köztem lévő pozitív kapcsolat első lépéseit ötödévesen kezdtem felfedezni. Innen vezetett az út a pécsi művészeti egyetemi kar mesterképzésének festészet programjára. Megtiszteltetés volt számomra, hogy Keserű Ilona festőművész utolsó tanítványa lehetettem. Szeretetteljesen, szókimondóan, komoly figyelemmel, reflexiókkal segítette a munkám. Az évek alatt ösztöndíjjal tanultam még Münchenben és Kalkuttában is. Szerencsésnek érzem magam, hiszen kelet egyik metropoliszában élhettem, és kitekintésképp kiegészíti azt a tapasztalatot, amit a nyugati kultúra egyik fellegvárában átélhettem.
– A művészvilágban van példaképe?
– A művészettörténet hemzseg a példaképeimtől, különösen kedvelem a preraffaelitákat, fauvokat, expresszionistákat, impresszionistákat és az internacionális gótika időszakából származó alkotásokat.
– Az alkotás mellett a tanítás is az élete része. Jelenleg is oktat?
–2013 óta a Kodály Iskola tanáraként tevékenykedem. S amit nagyon szeretek, az utóbbi két évben nyaranta művészeti táborokat tartottam. Jelenleg azonban a kétéves kislányommal vagyok otthon, Ahana életem legszebb ajándéka.
– Mit ad az ön számára a Kecskeméti Képzőművészek Közössége, melynek aktív tagja?
– Fontosak a visszajelzések, a jól irányzott kritika, egy-egy megerősítés, biztató szó minden alkotó számára. Egy támogató és egymásra figyelmet szentelő kis közösséget alkotunk, így a szakmai életutam szempontjából és emberileg is komoly szerepet tölt be az egyes alkotókkal ápolt jó kapcsolat. Lényegesek azok a megmutatkozási lehetőségek, amelyek a szülővárosunkhoz kötnek, hiszen a személyesebb, közvetlen visszajelzések egy jó része innen érkezik.
– Nagyon sok a nagy méretű képe. Ez tudatos?
– Szeretem a kisebbeket is. Most a Hírös Agóra nagy terme azonban lehetőséget adott arra, hogy ezen a tárlaton a nagyobb méret dominálhasson. A nagy méretben sok fajta festői eszközzel lehet élni, melyeket könnyen és változatosan lehet egymás mellett alkalmazni. Szeretem azt, ha a lendület, a „gesztusértékű vélemény” megjelenhet a vásznamon. Olykor kísérleti jelleggel, máskor némi rutinnal, magabiztosabban.
– A tárlat témája a természet. Közel áll önhöz a természet szeretete?
– A kiállításon a téma többnyire a természet, néhány életkép és portré, mitikus téma kivételével. A természet sokrétű, változó. Élő, lüktető, azonban alkalmas a merengésre, akár elvonatkoztatásra. Természetesen bármely tematika szabadon értelmezhető, így szabadságot nyújt, azonban különös módon számomra ez volt, mely megnyugvást jelentett a hétköznapok kérdéseiből kitekintve. A festészet eszközeivel igyekszem kiemelni, „közelebb hozni” azt, ami mellett elmegyünk. Az apró részleteket akár hetekig szemlélem, és igyekszem a képen festőileg is „élvezhetővé”, esztétikussá, érdekessé vagy pedig csak egy tanulmánnyá tenni. A környezet, ahol alkotok templom is egyszerre, hiszen arra az időre, amíg ebben a természet adta rögtönzött „műteremben” festek, fokozottabban élhetem azt, ami számomra legalábbis a szentség, a tisztaság, az egyszerűség fogalmaival körülírható.
– Mi az, ami megihleti?
– A képeimbe illesztett újonnan alkalmazott színakkordok, felületi megoldások között van olyan is, melyek forrását hang- és illatélmények jelentik. Egy azon helyszínen festve az évszakok, napszakok, fény- és látványkülönbözőségeit szívesen fűzöm egybe, így előfordul, hogy a festett rétegek egy azt megelőző hónap, napszak nyújtotta látvány, élmény leképzésének variánsai. Például lehet az alkony és kora reggel ötvözete: előfordul, hogy a kép megoldási kulcsát épp egy időben eltérő napszak megvilágítási feltétele kínálja.