Szobrászművész házaspár munkáiból nyílt kiállítás a Hungarikum Ligetben

A művészek számos munkája látható a Népfőiskolán. Lantos Györgyi a Keresztény Pantheonban Ravasz László református, Ordas Lajos evangélikus püspök, Szent II. János Pál pápa, boldog Apor Vilmos katolikus püspök és gróf Esterházy János, a felvidéki magyarság vértanú politikusa mellszobrait mintázta meg. A Gyarmati Dezső tanuszoda mellett az olimpiai bajnokról, a Nemzeti Pantheonban pedig Mathiász János szőlőnemesítőről, Szíj Rezső református lelkész és irodalomtörténészről, László Gyula régész-történészről, valamint Sára Sándor Kossuth-díjas operatőr-filmrendezőről készült szobrai tekinthetők meg. Lantos Györgyi klasszikus hagyományokra támaszkodó szobrász. 

Szívesen gondolkodik szakrális és történelmi témákban, festett üvegablakai kuriózumnak számítanak. Számos portréja látható hazánk közterein.

Máté István alkotta a lakiteleki keresztény szoborpark első darabját Mindszenty József bíborosról, majd a Nemzeti Pantheonból Németh László íróról készített mellszobrot. Munkáik szerte az országban díszítik a tereket. Máté István tipikusan köztéri szobrász. Plasztikáit biztos formaadás jellemzi, érzékenyen mintázott figurái a reneszánsz tradíciókra támaszkodnak. 

A megnyitón Lezsák Sándor, a Népfőiskola Alapítvány kuratóriumi elnöke köszöntötte a jelenlévőket, beszédében művészeti életünk ikercsillagainak nevezve az alkotó párt, akikkel lassan három évtizedes barátság és alkotómunka köti össze. Mint fogalmazott, a kialakult bizalmi kötés jele a Népfőiskola területén látható szoborpark. Visszaemlékezett arra, hogy volt időszak, amikor úgy készítették a szobrokat, hogy nem tudták mikor képes fizetni a Népfőiskola, mégis megvolt a bizalom. Hangsúlyozta, hogy nem csak ez a bizalom, hanem a nagyon sok művészetelméleti beszélgetés eredménye és a világ helyzetére való reflexió jelenik meg az alkotásokban. A kiállítás kiadványába Lezsák Sándor írt előszót, melyből felolvasva kiemelte, hogy az alkotók munkáival nem csak térkövek, de történelmi erőteret és históriás emlékezetünket is kitöltő, erősítő és fegyelmező művek születtek: bronz mellszobrok és domborművek, díszkutak és emlékművek, falfestmények és üvegre mintázott történetek, allegorikus alakok és körplasztikák. Mesteri tudással beszédes művek. 

– Fénykörükbe vonzottak, nem engedtek, az elmúlt több mint két évtizedben bekalandoztuk a Kárpát-medencét a lakiteleki Hungarikum Ligettől a székelyföldi Gelencéig és a lengyel Szentkereszthegyig. Zarándokút volt minden szoboravató. Áldás az életükre – méltatta a művészeket és velük való kapcsolatát Lezsák Sándor.

Puskás István nyitotta meg a kiállítást, az alkotók közös munkáját illetve elismerő szavakkal. Hangsúlyozta hogy nélkülözhetetlenségük különállásukban gyökerezik. 

– Pályájukat biztos alapokra és kimeríthetetlen forrásokra építették. Művészetükben összekapcsolódik a magyar szobrászat belső fejlődésére jellemző emelkedett ábrázoló szándék, és az európai művészet életcentrikus, stilizáló, szimbolizáló nagy hagyománya – mondta Puskás István, hozzátéve, hogy a művészetükben a hagyomány és a forma adekvát módon mindig kényes egyensúlyban van a modernitással és szuverén eszközhasználattal, saját gondolatokkal jelenik meg. Művészetük nem ismeri a megalkuvásokat, műveik klasszikus kérdéseket vetnek fel modern környezetben.