Legendás fotókon keresztül emlékezhetünk Tóth Károlyra

Az igazoláson az áll, hogy a hatóságokat kérik, támogassák Tóth Károlyt, a Mecseki Fotóklub alapító tagját „a magyar fotóművészet felvirágoztatása érdekében végzendő művészfényképező munkájában”. A dátum pedig: 1958. június 14. Ez tehát 64 éve volt, és Tóth Károly ennyi időn át lelkesen, hűségesen, aktívan kitartott a klub mellett – olvasható a bama.hu-n.

Tudni kell, hogy rendkívül szerény volt, a hangját ritkán hallatta, de ha kritikát mondott bármiféle képről, arra érdemes volt odafigyelni. Szakmai sikereivel soha nem dicsekedett, mindemellett a fekete-fehér fotózás szaktekintélyének számított az egész országban. Az volt az ars poeticája, hogy amit nem lehet profi módon fekete-fehérben megörökíteni, azt nem is érdemes lefényképezni.

Kiskunhalason nőtt fel, baranyai pályafutása pedig 1955-ben kezdődött. Itt az első felvételei még röntgengéppel készültek, a Baranya Megyei Kórház technikusaként. Két évvel később már egyik alapítója volt a Mecseki Fotóklubnak, s bemutatkozásként első díjat nyert a Magyar Fotóművészek Pályázatán.

Az ezredfordulótól a Fotóművészek Szövetsége Senior Alkotó Csoport tagjaként tevékenykedett, s részt vett a Mecseki Fotóklub művészeti bizottságának munkájában is.

A baranyaiak azért köszönhetnek sokat neki, mert mindenkinek segített a negatív hívás profi elsajátításában. Ami a fotóit illeti, a fekete-fehér fényképezés elhivatott képviselőjeként nem fényképezett le mindent. Érdeklődésének középpontjában az emberábrázolás, a portré és zsánerfotók, a csendéletek, a tájképek, a népi műemlékek álltak. Több mint 160 országos és nemzetközi kiállításon, pályázaton képviselte hazánkat, Baranyát és Pécset, s eközben 45 díjat, tiszteletdíjat, oklevelet nyert.

Ezen belül is egyik legnagyobb sikere, hogy 2009-ben meghívást kapott az Altenburg berlini aukciósház kiállítására, melynek katalógusa négy képét közli. Az Üvegcsendélet címűt meg is vásárolták, majd a második Altenburg-aukción is elfogadták három képét. Az pedig önmagáért beszél, hogy megkapta Pécs és a magyar fotóművészek életműdíját is, emellett a MAOE Aranykazetta díjasa.

Több közgyűjteményben is láthatjuk fotóit, például Budapesten, az Országos Széchenyi Könyvtárban kétszáz darabos életműanyaga van, s hasonló nagy gyűjteményt őriz tőle a Magyar Nemzeti Múzeum is, de vannak képei Kecskeméten, a Magyar Fotográfiai Múzeumban és a kiskunhalasi Thorma János Múzeumban is.