2022.06.27. 17:59
A régmúlt időkről mesél a tassi házaspár magángyűjteménye
Bálint Sándor és felesége, Erzsébet tassi magángyűjteménye családi hagyaték. Egyetlen tárgyat sem vásároltak, a több mint kétezer tárgyi és írásos emlék a nagyapáktól, nagynéniktől, nagybácsiktól, a rokonoktól maradt rájuk, amit a mai napig féltve őriznek a tassi házuk szuterénjében kialakított „minimúzeumukban”.
Felbecsülhetetlen értékkel bír nagyapám 1900-ban vásárolt gombos harmonikája – mondta Bálint Sándor Fotó: Gulyás Sándor
Sándor és Erzsébet mindketten tősgyökeres patajiak, de munkájuk révén Tasson telepedtek le, a helyi általános iskolában tanítottak nyugdíjazásukig. Gyakran látogattak vissza szülőfalujukba, ahonnan soha sem tértek haza üres kézzel.
– Amikor hazamentünk Dunapatajra, édesapám mindig megkérdezte tőlem, hogy viszünk-e régiséget. Soha nem utasítottuk vissza, így a tárgyak száma egyre gyarapodott. Negyven esztendő alatt közel kétezer darab írásos és tárgyi emlék gyűlt össze a házunkban. A rendszerezést nyugdíjba vonulásunk után kezdtük el, majd kialakítottuk „minimúzeumunkat” – emlékezett vissza Bálint Sándor.
A házaspár elsődleges célja az volt, hogy a családi hagyaték ne kallódjon el, illetve közkinccsé tegyék a múlt örökségeit.
– A gyűjtemény anyaga javarészt a paraszti élethez kapcsolódó használati eszközökből áll. Megtalálható itt a gerebentől a rokkán át a viseletekig, a szőttesen át az aprólékosan hímzett ágyneműig, a kukoricamorzsolóig szinte minden. Jelentős a család történetéhez kapcsolódó tárgyi és írásos emlékek száma is. A nagyszülők fotói, házasságlevelei, katonai kitüntetései, a nagypapa bőgatyája, lakodalmas köténye, édesapánk, nagyapánk egykori játékai, a dunapatajiak életét bemutató kordokumentumok. Nem maradtak ki a sorból a helyi iskolához köthető relikviák sem – sorolta Bálint Sándor.
A házigazdának szinte valamennyi tárgyhoz van egy története. A nagyszülők után fennmaradt, az 1900-as évek elejéből származó gombos harmonika, a frontról küldött levelek, a nagy családi biblia, őseik életének egy-egy részlete.
– Anyai nagyapám harcolt az első világháborúban, az olasz fronton írt verseiből, leveleiből a haza- és a magyar nyelv szeretete, valamint a háború elutasítása tükröződik vissza. Apai nagyapám testvérbátyja, Bálint Sándor az orosz fronton esett el. A szívét ért halálos lövést a bal zubbonyzsebében lévő Újtestamentumon keresztül kapta. Személyes iratait bajtársai juttatták el a családnak, köztük tábori noteszét, amelynek gyöngybetűs feljegyzései máig jól olvashatók. A csomagot nemzeti színű szalaggal átkötve őrizte családja évtizedeken át.
Számomra felbecsülhetetlen értékkel bír nagyapám 1900-ban vásárolt gombos harmonikája, amivel megjárta a frontot
– részletezte Bálint Sándor.
A gyűjteményben számtalan kuriózum is megtalálható, ilyen a nagyszülők házasságkötési emléklapja, amiből vélhetően nincs több a környéken. A díszes pataji főkötő, amiről csak egy halovány fénykép maradt fenn az utókor számára.
– Ugyanolyan beállítottságú vagyok, mint édesapám volt, aki azt tartotta, hogy amit emberi kéz alkotott, azt lehetőleg ne tegyük tönkre, őrizzük meg az utókor számára. A mottóm, hogy eleink írásos és tárgyi emlékei itt vannak velünk, és addig élnek, amíg emlékezünk rájuk. Ezek a mi gyökereink. Tervben van egy helytörténeti múzeum kialakítása községünkben, a gyűjtemény anyagának néprajzi részét itt, illetve Dunapatajon szeretném elhelyezni, a családi ereklyéket pedig utódaink öröklik – tette hozzá Bálint Sándor.
Könyvei alapjául szolgált a családi hagyaték
A családi hagyatékból, az iskolai dokumentumokból három könyv született a Bálint-házaspár tollából.
– Gyermekkorom emlékei, a Nagyapáink a világháborúban és a Tablók könyve című kiadványok a Tassi Helytörténeti Egyesület támogatásával készültek el. Tervben van a negyedik kiadvány is, melyben a tassi diákok nyári táborozásainak emlékei, fényképei kapnának helyet – tette hozzá Bálint Sándor.
