A Padlást vitte színre a bajai társulat

A februárban debütáló előadásban a társulat tagjai a szokásos, tőlük elvárható színvonalon játszottak. Mindenki örömére. 

– Furcsa, zajos, igen változó világban élünk. Nap mint nap ömlik ránk a rengeteg negatív és frusztráló inger a médiából, a közösségi oldalakról, az utcán, és ami a legszomorúbb: sokszor a közvetlen környezetünkből, ismerőseinktől, rosszabb esetben barátainktól, családtagjainktól. 

Háború, Covid, betegségek, gazdasági válság, s ha mindez nem lenne elég, még egymást is bántják úton-útfélen az emberek okkal és ok nélkül. 

Pedig a lelki békéhez, boldogsághoz sosem ez az út vezet. Ahhoz néha nem is kellene sok – fogalmazott Ottmár Attila rendező, a Bajai Fiatalok Színháza művészeti vezetője. 

– Maximalista ember vagyok, néha talán túlzottan is, s ezt elvárom azoktól is, akik velem dolgoznak. Ez sokszor nem könnyű, egy színházi alkotófolyamat egyébként sem konfliktusoktól mentes. S mégis, amikor megszületik valami különleges, akkor látom mindenki szemében a büszkeséget, hogy igen, ezért érdemes volt – tette hozzá. 

Gondolatait osztották a nézők is, akik egy-egy előadáselemet hatalmas tapssal, a zárójelenet végén a produkciót pedig óriási ovációval és vastapssal köszönték meg. Mert valóban igaz az, hogy a színház a pillanat művészete: minden este egy meg nem ismételhető varázslat, s mint ilyen, igen illékony, mulandó.

 S mint Ottmár Attila megfogalmazta, receptre írná fel e tökéletes pillanatokat minden embernek, hogy mindenki átélhesse, észrevegye, megélje, s örülni tudjon neki. 

– Tökéletes élet szerintem nem létezik, tökéletes évek, hónapok, napok, de még órák se. De pillanatok vannak! Amikor azt tudja mondani az egyik ember a másiknak, köszönöm ezt a pillanatot, ez most jólesett. Amikor nem a rosszat látjuk egymásban, amikor nem az ellenségeskedés, gyűlölködés, egymás arcul csapása folyik. Mi sem vagyunk egyformák itt, ebben a kis társulatban, sok dologban különbözik a véleményünk, nézetünk, filozófiánk – de pláne egy művészközösségben hiperérzékeny, szenzibilis emberek mozognak. 

De képesek vagyunk félrerakni különbözőségeinket, s mindig összeköt bennünket egy közös szenvedély, egy közös cél, amit színháznak hívunk. 

Egy színház, ahol megbecsüljük egymást – összegezte a rendező. Hozzátette, szívből kíván mindenkinek valami ilyen közösséget, ilyen élményt, s ilyen pillanatokat. 

– Kívánom, hogy mindenki képes legyen észrevenni a jót, félretenni a rosszat, s megélni e felemelő pillanatokat – mondta. Ha valaki esetleg lemaradt az előadásról, decemberben még megtekintheti, akkor ismét előadja majd a társulat.