Bács-Kiskun megyei múltidézésre hív a levéltár kiállítása

A „létező szocializmus” életvilágai – Bács-Kiskun megye 1984-ben címmel nyílt kiállítás a napokban a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) Bács-Kiskun Megyei Levéltárában. Dr. Gyenesei József levéltár-igazgató a baon.hu-nak elmondta: 1984-ben a Hazafias Népfront felhívást tett közzé, hogy készüljön minél több fotó a magyar településekről, ily módon dokumentálva a második világháború, a „felszabadulás” óta eltelt negyven év fejlődését. A rengeteg fénykép adja az alapját annak a kiállítás-sorozatnak, mely az MNL és a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum összefogása révén valósul meg, a megyei levéltárak hathatós közre­működésével. 
 

Gyenesei József hozzátette: az volt a koncepciójuk, hogy három különböző nagyságú település példáján keresztül mutassák be a „létező szocializmus” megyei életvilágait, mindennapjait, a helyi magán- és középületeket, utcákat, tereket. 

A megyeszékhely Kecskemét mellett Kiskunfélegyháza „reprezentálja” a járási szintet, a falvakat pedig Csávoly (a községet Csala Józsefné polgármester képviselte a kiállítás megnyitóján). 

A felhasznált forrásanyag vegyes, az 1984-es gyűjtés mellett a levéltárban őrzött fotókból is válogattak a levéltáros szakemberek: Homoki-Szabó Andrea és Kőfalviné Ónodi Márta (Kiskunfélegyháza), valamint Gönczi Gergő és Hlbocsányi Norbert (Kecskemét, Csávoly). 

A megnyitón dr. Rigó Róbert, a Károli Gáspár Református Egyetem Új- és Jelenkor Történeti Tanszékének tudományos főmunkatársa adott reális képet a korszak eredményeiről. 
 

Először idézte az 1970-ben, a megye „felszabadulásának” 25. évfordulója alkalmából megjelent Negyedszázad című kötetből a megyei tanácselnök véleményét. Varga Jenő a jelzett huszonöt évet „az egész országban – így megyénkben is – a magyar nép történetének legtöbb eredményt hozó korszakának” értékelte. 

A tanácselnök szerint Bács-Kiskun a háború előtt az ország egyik legelmaradottabb megyéje volt, de „pártunk és kormányunk a nagyarányú központi támogatásokkal lehetővé tette a gyors ütemű iparfejlesztést, a mezőgazdaság szocialista átszervezését, a gépesítést, új városnegyedek kialakítását”. 
 

Ezt a kijelentést sok mindennel árnyalta, cáfolta a történész. Rigó Róbert kijelentette: a mai kutatási eredmények szerint az Alföld a Horthy-korszakban a modernizáció egyik legfőbb területe volt hazánkban, főleg a zöldség- és gyümölcstermesztés, szőlőtermesztés erősödésével. A két világháború között az élelmiszeripar is dinamikusan fejlődött, a magántulajdonon alapuló kisüzemi, paraszti-tanyasi gazdáknak és a zsidó kereskedőknek köszönhetően. 
 

Rigó Róbert hangsúlyozta: a 60-as években elérte a modernizációs folyamat Magyarországot, de erre semmiképpen nem használná a fejlődés szót. 1945-től az agrártípusú társadalmat gyorsan, kényszerítő eszközök bevonásával elkezdték lebontani, hogy ipari társadalmat alakítsanak ki. Rákosi 1948-ban éppen Kecskeméten hirdette meg a kényszerkollektivizálást, a kuláküldözést, nem véletlenül, hiszen ebben a térségben volt a legtöbb módos parasztgazda. Megindultak a mezőgazdaságot sarcoló folyamatok, az ebből származó pénzt az ipar erőltetett fejlesztésére használták. 

Ugyan a modernizációnak voltak látványos eredményei, mint az új lakótelepek, az infrastruktúra építése, de együtt járt szimbolikus térfoglalásokkal is: jó példa erre a kecskeméti katolikus bérház elbontása. 

Dr. Rigó Róbert kiemelte: OECD-tanulmányok alapján jól összehasonlítható a nyugati és a hazai életszínvonal közötti különbség folyamatos növekedése. Az egy főre jutó hazai átlagos GDP 1914-ben, az első világháború kitörése előtt 1928-ban, a gazdasági világválságot megelőzően és 1938-ban, a második világháború előtt még 58-60 százaléka volt a nyugat-európainak. A szocializmus időszakában már csak annak 45 százalékát érte el, azaz fokozódott a lemaradásunk, és a rendszerváltás időszakára 40 százalék alá csökkent. A társadalom komoly emberi árat is fizetett az erőszakos változtatásokért: kutatások szerint komoly összefüggés mutatható ki, hogy hazánk emiatt lett világelső az öngyilkosságok terén az 1970-es, 80-as években, és az alkoholizmus, a lelki betegségek is szomorú növekvő tendenciák voltak meg­figyelhetők. 
 

A kiállítás május 2-ig látogatható a levéltár nyitvatartási idejében, munkanapokon 9 és 15 óra között, majd a tervek szerint május 5-től a kiskunfélegyházi Városi Könyvtárban nyílik meg, és a későbbiekben Csávolyon is látható lesz.