Megrendezték Kiskunfélegyházán az első népművészeti szakmai napot

A hagyományteremtő esemény szakmai előadásokkal kezdődött. Decsi-Kiss Mária, a népművészet mestere, Romsics Imre etnográfus, a Kalocsai Viski Károly Múzeum igazgatója és Kiss Gabriella, a népművészet ifjú mestere a gyöngyfűzés témáját járták körül. Az előadásokat gyöngyfűző műhelymunka követte. Az érdeklődők Komjáti Zoltánnétól a gyöngyhímzést, Neczné Vajna Zsuzsannától a kaláris­készítést, Kiss Gabriellától pedig a kalotaszegi kötényszedés fortélyait leshették el. A népművészeti szakmai nap zárásaként a rendezvény főszervezőjének, Samu Mónikának alkotásaiból nyílt kiállítás. Mónika mellett Bene Ágostonné kosárfonó népi iparművész, Csordás Katalin viseletkészítő népi iparművész, Kriptáné Halász Zsuzsanna népi iparművész, Kasztel Antal bőrműves és Szabó Árpád viseletkészítő is bemutatkozott. A kiállítás megnyitóján elsőként dr. Ónodi Izabella, a művelődési és szociális bizottság elnöke mondott köszöntőt. 
 

– A gyöngyök összefűzésének számtalan módja van úgy, ahogy egy folyót is számtalan forrás táplálhat, ami a végén mégis egy egésszé áll össze. 

Ahogy van nekünk Dunánk, Tiszánk, Drávánk, úgy van nekünk kalárisunk, galárisunk és gránátunk. Ahogyan a folyók generációkat, akár évezredeket ívelnek át, úgy kíséri az emberiséget a kézműves ékszerek és a népi használati tárgyak, viseletek története. Ahogyan a folyók színe kék, mely a tisztaságot, az éltető vizet hozza magával, úgy a gyöngyfűzés máig legfontosabb színe a piros, mely az életet, a vért és a szerelmet jelképezi. Igazi jelképeket nem lehet gyártani, azokat csak készíteni lehet és átörökíteni generációról generációra – hangsúlyozta dr. Ónodi Izabella. 

A képviselő asszony szavai után Komjáti Zoltánné, a Magyar Gyöngy Egyesület elnöke nyitotta meg a tárlatot, amely az alkotásról és a jövőről szól úgy, hogy a múlt értékeit őrzi. 
 

– Számunkra fontos népművészeti kincsünk a mesterségek megőrzése, ezen belül nekünk a gyöngyékszer-készítés hagyományának megőrzése is.

Bármilyen alkotói tevékenységről legyen is szó, maga az alkotás folyamata szívet-­lelket melengető érzés. Az alkotó meg tudja mutatni önmagát, alkotása tükrözi belső világát. Sokéves tanulási folyamat, gyakorlás, önismeret szükséges ahhoz, hogy egy-egy alkotó munkája, alkotása egyszeri és reá jellemző legyen. Hiszen nincs két kézműves, aki ugyanazt a feladatot ugyanúgy oldaná meg. Az elkészült munka önálló életre kel, amikor a mester útjára engedi. Hiszen ahányszor a lelkéhez engedi valaki az elkészült művet, annyiszor történik meg a csoda. Azért gyűltünk ma itt össze, hogy Mónika lelkületét átérezzük, gyönyörködjünk alkotásaiban – fejtette ki megnyitóbeszédében Komjáti Zoltánné. Elmondta azt is, hogy Mónika életében gyermekkorától jelen van a kézművesség, hiszen nagymamája sokat horgolt, kötött és hímezett. Tizenhat évesen csöppent a gyöngyök világába egy nép­tánc­táborban. Saját bevallása szerint a népművészet szeretete mindig jelen volt az életében. Először csak képek alapján kezdett gyöngyöt fűzni, majd beiratkozott a Hagyományok Háza népiékszer-készítő tanfolyamára, ahol sikeres vizsgát tett. Ebben az időszakban mutatta meg először alkotásait a Hagyományok Házában működő népi iparművészeti bírálóbizottságnak. Tagja a Duna–Tisza közi Népművészeti Egyesületnek és a Magyar Gyöngy Egyesületnek is. Alkotásaival több kiállításon is részt vett már – sorolta az egyesületi vezető. 
 

A tárlatnyitó Ónodi András Máté tekerőlantkoncertjével vált teljessé.