A kecskeméti írónő könyvében a drámai fordulatokat mindig pozitív megoldás követi

Horváth Szabina Nagybaracskán nőtt fel, a húszas évei elején a munka hozta Kecskemétre. Szinte a kezdetektől a Katona József megyei könyvtárban dolgozik. Az irodalom iránti szeretete már kisiskolás korában megmutatkozott. – Első verseimet általános iskolásként vetettem papírra, de komolyabban középiskolás koromban kezdtem foglalkozni az írással, az iskolaújság révén, melynek idővel szerkesztőjévé is váltam – elevenítette fel a kezdeteket Szabina. 

– Érettségi után az utam Szegedre vezetett, ahol a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán előbb magyar–történelem, majd könyvtár szakon diplomáztam le. A főiskolás évek után Kecskemétre kerültem, ahol egy évig Kadafalván tanítottam, majd jött a könyvtár. A pedagógusi pályát is szerettem, de vágytam a könyvtárosira, mivel a könyvek, a tudás, a művészet közelsége sokat jelentett számomra. Az írást hosszú időre felfüggesztettem, s csak életem delén, amikor az ember újból elgondolkodik, mi végre van itt e világon, fordultam ismét a szépirodalom felé – tette hozzá. Életében 2016 hozta meg a fordulópontot az írás terén. 

– Istenhívő ember lévén templomba járok. Egy misén ülve az atya arról prédikált, hogy mindenkinek elő kell ásnia a magában rejlő talentumot. Napokig foglalkoztatott ez a gondolat, vajon mi lehet az én tehetségem. Végül arra jutottam, az írás az, amit még nem bontakoztattam ki magamban igazán 

– árulta el az írónő.

Szabina az irodalom számos műfajában kipróbálta magát az évek alatt, de a regény áll hozzá a legközelebb. – Az első regényemet még 7. osztályosként kezdtem el írni, de középiskolásként fejeztem be. Igazi lányregény volt, tele tiniproblémákkal, az első szerelem kibontakozása, de már ebben a műben is megjelenik a későbbi fő problémakör, nevezetesen a megaláztatás elviselése és az azon való felülkerekedés. Bevallom, még nem mondtam le róla, hogy leporolva, a mai korhoz igazítva, egyszer még megjelentessem. A gyerekekkel otthon töltött évek alatt számos novellámat, versemet adták közre különböző irodalmi antológiákban, és 2020 végén végre megjelenhetett első könyvem, mely műfaját tekintve romantikus regény, de valójában egy 21. századi korkép – részletezte, majd egy újabb érdekességet osztott meg. – A Kényszerű igen című regényem megírását nagyban befolyásolta a még középiskolás koromban olvasott Gárdonyi Géza Ida regénye. Az abban szereplő kényszerházasság sokszor foglalkoztatott gondolatban. A regényemben szereplő modern kényszerházassággal a 21. századi problémákra szeretnék rámutatni, melyek nem saját élmények, hanem általános tapasztalások. Sokszor elbeszélünk egymás mellett, saját akaratunkat erőltetjük rá párunkra, elzárkózunk egymástól testileg, lelkileg, nem figyelünk a másikra, a kisebb rendű érzés pedig eluralkodik rajtunk. 

Az lenne a fontos, hogy fogadjuk el a másikat úgy, ahogy van 

– összegezte Szabina. 

Ars poeticája élettapasztalatán és a mai világképen alapul. – Lírámban a boldogtalanság megverselésében ott tündököl a valamibe kapaszkodás vágya, a reményé, a hité. Vallom, hogy egy ember kerülhet rossz helyzetbe, akár megalázhatják, akár atrocitások is érhetik, de mindig rajta múlik, hogy ki tud-e lépni az adott élethelyzetből. Ez az ars poeticám a prózai műveimben bontakozik ki igazán. Mindannyian képesek vagyunk a szeretetre, s tiszta szívvel, az Isten által belénk plántált megbocsátás képességével többletet adhatunk a világnak. Hiszen azért vagyunk itt, azért születtünk. Tudni kell jól szeretni, s nem áltatni magunkat, se a körülöttünk lévőket. 

A másik emberben pedig ne várjuk a tökéletest. Őt tökéletlenül kell elfogadnunk, szívünket kinyitni előtte, őt pedig szívünkbe zárnunk. Az igaz szeretet hatalommal bír és életet menthet. A Kényszerű igen című regényem pontosan erről szól. Arra azonban mindig figyelek, hogy a történeteim a drámai fordulatok után pozitívan végződjenek – összegezte ars poeticáját. Szabina igazán boldognak érzi magát: boldog házasságban él, melynek négy gyönyörű, szeretni való gyermek az áldása, és a szeretett könyvei között dolgozik a megyei könyvtárban. Ami néhanapján szomorúsággal tölti el, hogy egy amatőr írónak milyen nehézséget jelent, hogy írásai a nagyközönséghez is eljussanak könyv formájában. Íróasztalfiókjában ugyanis számos novella- és regénykézirat sorakozik, kiadóra várva.