Vagonokban berendezett kiállítás emlékeztet Trianonra Kecskeméten

A Trianon 100 országos vándorkiállítás a Hybridart Management Ügynökség által, a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásért Közalapítvány megbízásából valósult meg, de a koronavírus-járvány és a korlátozások miatt nem 2020-ban – melyet a kormány a Nemzeti Összetartozás Évének nyilvánított –, hanem tavaly indult el országjáró körútra. Kilencedik helyszínként Kecskemétre a napokban érkezett meg, kedden kora délután tartották a megnyitót az Ifjúsági Otthonban, de maga a tárlat a főtéren, a Lordok közelében található (ahol az óriáskerék is volt). Egészen március 6-ig tekinthető meg, minden nap 10 és 18 óra között.

Két vasúti vagonra emlékeztető kiállítótérben kapott helyet a Trianon 100, ezzel utalva arra a közel 400 ezer menekültre, akik a békediktátum után a megállapított határon túli magyarlakta területekről érkeztek a megmaradt ország pályaudvaraira, és éveken át a vagonokban lakva várták sorsuk jobbra fordulását. 

Közülük sokaknak csak az 1920-as évek utolsó harmadában sikerült otthonhoz jutniuk. „Puszta létükkel, ottlétükkel figyelmeztettek az ország tragédiájára” – írta a menekültekről Szabó Magda író. A két vagon között  a magyar Szent Korona nagyméretű másolata látható, a Teleki Pál-féle „vörös térképet” ábrázoló talapzaton.

Belül a tematikus egységekre bontott tárlat sok fotóval, térképpel, íróktól, közéleti személyiségektől származó idézetekkel, adatok felsorolásával, kisfilmekkel mutatja be a Trianonhoz vezető utat, annak következményeit és az államiság megőrzése érdekében tett erőfeszítéseket.

A megnyitón elhangzott: ugyan már 2022-t írunk, de a KKETTK nem mondott le a méltó megemlékezésről, és hogy bemutassák „Magyarország történelmének egyik legmeghatározóbb traumáját, nemzetünk túlélési képességét, azt a példaértékű erőfeszítést, aminek eredményeképpen 1920 után elődeink szilárd alapokon újjászervezték a magyar államot”.

– Trianon alapvetően meghatározta a következő évtizedek magyar politikáját, hiszem minden politikai erő Magyarországon egyetértett abban – akkor volt ilyen egyetértés–, hogy ez egy igazságtalan béke, amelynek a megváltoztatására törekedni kell. 

Eltérő nézőpontok csak abban voltak, hogy erre kizárólag békés úton lehet törekedni, vagy akár katonai úton, az összes területet vissza kell szerezni, vagy csak a magyarlakta területeket. De abban nem volt nézeteltérés a politikai erők között, hogy ezeket a határokat nem lehet véglegesnek tekinteni – fogalmazott beszédében dr. Szeberényi Gyula Tamás alpolgármester, hozzátéve: mindez kényszerpályára vitte a magyar politikát, és súlyos következménye lett a második világháborúban.

– 1945 után újabb illúziók mentén szerveződött a magyar politika. Azt gondolták, hogy a szocialista nemzetközösség részeként a nemzetiségi kérdéseket meg lehet haladni, hogy a nemzetek nem egymás ellen fognak küzdeni a Kárpát-medencében, hanem minden nép, amely a szocista fejlődés útját választotta, békében és barátságban fog élni a többivel – folytatta az alpolgármester, ám ez hiú ábránd maradt: főleg Romániában, de Jugoszláviában és Csehszlovákiában is olyan kommunista kormányok alakultak, amelyek egyben nacionalisták is voltak.

– Az 1989-90-es rendszerváltás után újra előjöttek a szőnyeg alá söpört kérdések, újra nyíltan lehetett beszélni Trianon fájdalmáról, azokról az okokról, hogy hetven évvel később még miért olyan vérző sebek. 

Nyilvánvalóan azért, mert a határon kívül rekedt magyarság helyzete nem oldódott meg. Azt gondolom, hogy egészen máshogy állna hozzá a magyar politikai élet és a magyar társadalom a trianoni problémához, ha a határon túli nemzetrészek egyenjogúsága, szabad nemzeti fejlődése biztosított lenne ezeken a területeken. De ez nem így van, az utódállamok rossz lelkiismeretük miatt veszélyforrásként tekintenek a magyar kisebbségre – fogalmazott dr. Szeberényi Gyula Tamás.

Az alpolgármester felidézte Orbán Viktor egyik beszédét, melyben a miniszterelnök a visegrádi összefogásra utalva azt mondat: a száz év magány korszaka véget ért.

– Ha ez az irány valódi együttműködéssel és egymás iránti megértéssel párosul, az utódállamok felhagynak asszimilációs poljukkal, és az európai határok is úgy megszűnnek, ahogy az Európai Unió azt elképzeli, száz évvel Trianon után valóban nyílik lehetőség kiegyezésre, megbékélésre – zárta beszédét az alpolgármester.