Acélbika, acélhold és acélkaktuszok is helyet kaptak a kecskeméti kiállításon

Majoros Gyula szobrászművész kezdeményezésére 2004-ben indult útjára a Kecskeméti Acélszobrászati Szimpozion (KASZ), a KÉSZ Kft. Izsáki úti acélszerkezet-gyártó központjában. Az alkotótábort azóta minden évben megszervezték. A művésztelep különleges a maga nemében, hiszen a résztvevő művészek gyári-üzemi körülmények között dolgozhatnak a vállalat munkatársainak segítségével, a KÉSZ gépparkját és az ottani acél-, fémalapanyagokat felhasználva. A telephelyen elsajátíthatják a különböző fémmegmunkáló eszközök – nagy teljesítményű hegesztők, láng-, lézer- és plazmavágók – használatát, belekóstolhatnak a CAD-tervezés rejtelmeibe, tapasztalatokat szerezhetnek a programvezérelt CNC-gépek vagy éppen a szemcseszóró működéséről és általában az acéliparról. Az elmúlt évek alatt több mint száz művész látogatott el a KASZ-ra. Ma már nemcsak acélból, de rozsdamentes anyagokból, alumíniumból és úgynevezett fémkompozit lemezekből is születnek művek, újabb és újabb gépek, eszközök használata válik lehetővé, és jónéhány éve a szobrászok mellett festő-és grafikusművészek is alkotnak nyáron a gyár területén. A résztvevők teljes ellátást és szakmai segítséget kapnak a szimpozionon, cserébe mindössze annyit kell vállalniuk, hogy elkészült műveik közül egyet Kecskeméten hagynak a K-ARTS Művészeti Alapítvány számára. Az alapítvány által gondozott gyűjtemény így folyamatosan gazdagodik.

Szombaton az eddigi szimpozionok legizgalmasabb alkotásaiból nyílt kiállítás a Hírös Agórában, a magyar kultúra napja alkalmából (emellett az is apropót szolgáltat a Metszéspont című tárlathoz, hogy a KÉSZ Csoport idén ünnepli fennállásának negyvenedik évfordulóját). 

Több mint harminc művész munkája látható, nemcsak acélszobrok, hanem festmények és grafikák is.

A teremhez közeledve rögtön megragadja a figyelmet a szerb Nedim Hadziahmetovic hatalmas, torzóban maradt acélbikája, melyet szép feladat volt a helyszínre szállítani és felcipelni a terembe. A mű Europé (Európa) elrablásának görög mítoszát idézi meg: a szépséges főníciai királylányba Zeusz főisten beleszeretett, bika képében jelent meg előtte, Europé gyanútlanul felült rá, mire az állat átrohant vele a tengeren. Varga László a Sikeres életmentő műtét címet adta egy autó széttört lökhárítójának, mely megfestve valóban új értelmet nyert. Gerber Pál egy gyári hanghatásokat sorozatos kalapácsütésekkel felidéző „zenegépet” szerkesztett össze. Majoros Áron Kéreg című szobra egymástól egyenlő távolságra hegesztett acéllemezekkel emberi alakot formál meg, oldalról nézve zártnak tűnik, szemből viszont légies. És hogy az acélban mint szobrászati alapanyagban mennyi lehetőség rejtőzik, jó példa az új-zélandi Collin Hope Kaktuszok című sorozata is, pirosra színezett kecses lemezekből. 

A kiállítás anyagának sokszínűségét Szabó Ádám szobrászművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem docense méltatta a megnyitón. Ő igen jól ismeri a KASZ-t, hiszen kétszer résztvevője volt a művésztelepnek, két alkalommal pedig a zsűri tagjaként értékelte a műveket.

– 2006-ban fogalmam sem volt, hova érkezek és mi vár rám. Kedves emlékeim voltak Kecskemétről, de bent teljesen másféle romantika várt. A gyártelepen laktunk, ahol három műszakban folyt a munka, a mágnesdaru egyfolytában működött, és az egymáshoz csapódó hatalmas acéllemezek tompa döngése adta meg az alapritmust. 

Az ipari környezet rendkívül termékeny hatással volt mindannyiunkra. 

A negyven fokos tikkasztó nyári hőség ellenére a művészek – a gyári munkásokhoz hasonlóan fejtetőig védőfelszerelésbe öltözve – szinte megállás nélkül dolgoztak. Annyira inspiratívan hatott ez a légkör, hogy egyszerűen nem volt kedvem a kapun kívülre menni – beszélt emlékeiről Szabó Ádám. 

Az egyetemi docens azt is hangsúlyozta: a művésztelep sokat változott, fejlődött, ami viszont állandó, hogy a KASZ „fantasztikusan jó terep a kísérletezésre, olyan technikák, anyagok kipróbálására, amire az otthoni műtermekben nemigen vagy csak nagyon keveseknek nyílik lehetőség”. A szimpozion teljesen nyitott a művészek felé, immár a festők is „alanyi jogon” jöhetnek, és érkeznek fiatal és idősebb alkotók, egyetemi oktatók és friss diplomások, Kossuth-díjasok és Velencei Biennálén szerepeltek, nők és férfiak, magyarok és külföldiek.

A február 11-ig megtekinthető kiállításhoz kapcsolódóan egy különleges installációt építettek az Agóra előtti Deák téren, melynek elemeit a KÉSZ Ipari Gyártó Kft. gyártotta. Negyven darab KÉSZ-es dolgozó kézlenyomatával ellátott acélkorongot (egyenként 460 kg-osak) helyeztek ki hatszög formába rendezve. A hexagon közepébe az épülő Nemzeti Atlétikai Stadion frissen festett mintacsomópontját emelték be, ez közel 8 tonnát nyom.