kecskemét / galériával

2021.10.20. 10:05

Az időtlenséget és az elmúlást őrzik Szamódy Zsolt Olaf fotói

Ez van címmel nyílt retrospektív kiállítás Szamódy Zsolt Olaf Balogh Rudolf-díjas fotóművész minden alkotói korszakát felölelő munkáiból a Magyar Fotográfiai Múzeumban kedden. Az eseményen köszöntőt mondott Baki Péter igazgató, a tárlatot Wehner Tibor művészettörténész nyitotta meg, aki részletesen bemutatta a művész munkásságát.

Horváth Péter

Fotó: BUS CSABA

Az 1956-ban Budapesten született, 1984 óta Tatabányán élő és dolgozó Szamódy Zsolt intenzívebben az 1980-as években kezdett fotografálni. Fotográfusként, a kilencvenes évektől kezdve következetesen fényképezte az emberi lét által megváltozott környezetet, az épített vízpartot, kikötőt, gyárat vagy katonai erődrendszert. Életműve jelentős részét képezi a víz mint motívum használata.

A Testnevelési Főiskolán végzett vívóedzőként, válogatott vívó, majd edző volt. 1990-től alkalmazott fotózásból él: katalógusokat, reklámokat készít. Első kiállítási fellépése 1986-ban volt, azóta napjainkig évente újabb és újabb kollekciókkal mutatkozik be hazánkban és esetenként külföldi városokban is. Nem csak művészeti, hanem aktív közéleti tevékenység is nevéhez fűződik: 2002-től 2015-ig a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnöke volt, előtte és utána pedig elnökségi tagja.

Wehner Tibor a művész munkásságát áttekintve elmondta, hogy a rendszerváltás következtében bekövetkezett társadalmi változások Tatabányán – korábban Magyarország egyik legjelentősebb bányászvárosában – fokozottan érezhetők voltak: a szénkitermelés megszűnésével, a nagyipari létesítmények bezárásával, bontásával a város arculata fokozatosan átalakult. A folyamatok az érzékeny művész számára izgalmas lehetőséget nyitottak meg. A közeg átalakulását dokumentálta, a korábban megváltozhatatlannak hitt átalakulását rögzítette kamerájával. Megörökítette a korábban szigorúan zárt komáromi erődváros bástyáit és kazamatáit, majd egyre gyakrabban fotózta a tengerpartot és tengereket. A 2000-es évek végén és a második évtizedében pedig indiában és Kínában is dolgozott.

Wehner Tibor elmondta, hogy az alkotó ma már túlnyomórészt digitális technikával fényképez, de nem vált meg egyetlen korábban rendszeresen használt kamerájától, objektívjétől sem, és keresi az átjárási lehetőségeket a technikák között.

A művészettörténész megjelölte az alkotó műfaji vonzódásait és alkotói korszakait. A pályakezdő szakaszban a színes táj- és csendélet kompozíciók, majd a tatabányai ipari emlékek pusztulásának bemutatása, a bányavidék fokozatos eltűnését rögzítő szociofotók együttese volt jellemző Szamódy Zsolt művészetére. Az ezredfordulót követően az adriai tenger- és tengerpart képek nagyszabású tájkép sorozata, a mikrojelenségeket, illetve a Távol-Kelet pillanatait megörökítő riportfotók illeszkednek munkásságába. Mindezeken túl emblematikusnak tekinthetők a több száz kompozíciót felölelő építészeti fotó kategóriába sorolható munkái.

Később fokozatosan a vízpartok, nyílt vizek felé fordult érdeklődése. Wehner Tibor idézte az erről valló alkotó szavait. – Fotográfusként életem jelentős részét a víz mellett vagy a vizen töltöm mint hajós, vitorlázó, vagy csak a vízpartot, tengert, tavat, folyót szerető alkotó. A tenger partján található, a természet erőivel folyamatosan kapcsolatban lévő nyomokat gyűjtöttem össze kezdve egy árnyéktól vagy a következő hullámig megmaradó lábnyomtól, folytatva az egyik legkeményebb építőanyagból, a betonból készült objektumokig – szólt az idézet. Az elmúlt években a különböző mélységekbe eljutó árnyképek és tükröződések foglalkoztatják a művészt.

– A rideg, kemény valóságelemek, a költői szépségek és érzékenységek auráját alilg-alig hordozó objektumok, a mesterséges elemek világából az alig-alig felismerhető eredetű nyomok, a sejtelmek, a misztikus-transzcendes jelenségek birodalmában kezdte meg kutatómunkáját – beszélt a művészettörténész Szamódy Zsolt mai alkotói irányáról, hozzátéve, hogy képei egy részét a pusztulás melankóliája lengi át, melyek azt üzenik nekünk, hogy idő nincs, csak időtlenség, pusztulás és elmúlás van. – E különös létállapot megfoghatatlan pillanatainak varázsát idézik és őrzik Szamódy Zsolt fotográfiái – összegzett a művészettörténész.

A tárlat október 20 és 2022. január 9. között látogatható vasárnap és hétfő kivételével minden nap 12 és 17 óra között.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a baon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!