Herendi Gábor filmrendezővel találkozhatott a közönség Kecskeméten

A Toxikoma a népszerű színész, Szabó Győző azonos című önéletrajzi kötetén alapul, ami az élete egy szakaszában heroinfüggő szerző legnehezebb életszakaszát dolgozza fel, a függés poklától a tisztulásig vezető utat. Miután a drog miatt széthullik élete, a főhős Szabó Győző elhatározza, hogy felhagy addigi életével és bevonul az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetbe (OPNI) elvonóra, ahol az ismert pszichiáter, a konfrontatív és megosztó stílusáról ismert Csernus Imre lesz az orvosa. A film bemutatja a két hatalmas öntudattal rendelkező domináns férfi harcát és azt, amit egymásnak tanítottak. A Magyar Vándort, a Valami Amerika trilógiát és Kincsemet is jegyző Herendi Gáborral Kriskó János beszélgetett.

Megtudhattuk, hogy a rendezőt Szabó Győző kérte meg, hogy önvallomásából filmet forgasson. Szabó Győzőt a Valami Amerika első része tette igazán ismertté, amire Herendi kiszemelte, de csak úgy engedte el forgatni a színháza, a Katona József Színház, ha bevonul a három éve halogatott leszokást segítő terápiára. – Akkor a szívemhez kaptam, mert ez április végén-május elején volt és júniusban már forgatni akartunk. Elkértem Győzőtől a pszichiátere, az akkor még nem ismert Csernus számát és megkérdeztem, hogy másfél hónap alatt képes-e segíteni a leszokásban.

Csernus azt mondta: Gábor bízz bennem, Győző jól fog dolgozni és az életét mentjük meg azzal, ha kijön és nem egy vákuumba kerül, hanem rögtön lesz feladata

– idézte vissza Herendi Gábor.

A rendező elmondta, hogy fel sem merült, hogy a 2000-ben játszódó történetet maguk az érintettek játsszák el, azért is, mert hűen akarta visszaadni az akkor harmincas éveikben járó karaktereket, így ennek megfelelő korú színészekkel játszatta el a szerepeket.

A film nem dolgozza fel az utat, ahogy Szabó Győző hogyan jut el a heroinfüggésig. Ennek főként anyagi okai voltak, mert a mozi viszonylag kis költségvetésből készült. Másrészt a színész inkább a kíváncsiságból kipróbálás csapdájába esett, élettörténetében nem jelentek meg azok a szetereotip családi traumák és életkörülmények, melyek drogfüggésre predesztnálták volna.

A film valós eseményeken alapul, de fikciós elemeket is tartalmaz, például a kezelő pszichiáter és egy heroinfüggéséből meggyógyult nővér közötti fiktív szerelmi szálat, amit dramaturgiai okok miatt írtak a történetbe. Ezzel szemben egyik érintettnek sem volt kifogása. Elhangzott, hogy a történet helyszíne az egykori lipótmezei pszichiátria, de annak épületét életveszélyessé nyilvánították és nem engedték be a stábot.

Így a készítők a Budakeszi úton lévő régi, lepusztult pszichiátriai épületben forgattak. Nézői kérdésre elmondta a rendező, hogy dolgoznak a film egy olyan változatán, melyről lekerülhetne a 18-as karika és így a különösen direkt, ennélfogva elrettentő képi ábrázolással bíró mozi prevenciós célt is szolgálhatna fiatalok számára tartott vetítésekkel.

A rendező beszélt a feszes forgatási tempóról. Egy filmet bő egy hónapig forgatnak, napi 12 órában és heti hat napban. Rendkívül szoros a menetrend és az utómunkálatok ütemezése, ezért az operatív munkát jó négy hónapnyi különösen aprólékos tervezés előzi meg, amit végig tartani igyekeznek, mert maga a forgatás nagyon drága dolog és borul a költségvetés a csúszás esetén.

Herendi Gábor elárulta, hogy a forgatás legmegrázóbb, egyben felemelő élménye az évek óta leukémiával küzdő Tóth Anita színésznővel való munka volt.

A betegsége miatt régóta kerekesszékbe kényszerült színésznő egy csonttá soványodott, magatehetelen heroinfüggőt alakított. A rendező elismerte, hogy voltak kultikus drogos filmek, melyek hatottak rá és nyomokban utalások fedezhetők fel filmjében, de igyekezett újat alkotni e téren. A Szabó Győzőt alakító Molnár Áron a szerep kedvéért többször bejárt a pszichiátriára, aktív heroinistákkal beszélgetett, szinte átminősült a szerep kedvéért és Csernus Imrét alakító Bányai Kelemen Barna is a pszichiáter sok gesztusát átemelte játékába.