Török László Dafti: „A könyv az elmúlt évtizedek hozadéka”

Török László Dafti 1987-ben végzett a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola magyar-népművelés szakán. Azóta Szabadszálláson él, és tanít a környező településeken is. Pályakezdése óta foglalkozik a drámapedagógiával és a gyerekszínjátszással. A magyar–dráma–etika tanár a Lajtorja csoporttal végzett közel negyedszázados rendezői munkájáért Csokonai-díjban részesült. Ez idáig több publikációja és a Fiók(a) Versek című kötete jelent meg.

A Betű rendben egy „karcsú” számvetés, amely egyben a szerző világról alkotott képét is tükrözi.

– A könyv az elmúlt évtizedek hozadéka. Nagyon kedves volt főiskolai tanárom, Fűzfa Balázs – aki napjaink élményközpontú irodalomtanításának sokak szerint emblematikus alakja, s tankönyvírói–konferencia-szervezői munkái mellett többek között a Savaria University Press kiadó igazgatója keresett meg, hogy kiadásra érdemesnek tartaná írásaimat. Az ötlet onnan eredt, hogy elküldtem neki mestertanári portfóliómat, a verseim zömét pedig már korábbról ismerte. A könyv – amely három részre tagolható – fél év alatt lett nyomdakész.

Az első szerkezeti egységben csaknem nyolcvan versem olvasható betűrendben. Középre drámapedagógiai írások, a végére pedig naplójegyzeteim kerültek

– vázolta a kötet keletkezésének történetét a szerző.

Nem véletlen, hogy a kötet a Betű rendben címet kapta. A szerző direkt szedte szét az összetett szót egy preditatív szintagmára.

– A cím állítása szerint a több ezer éves emberi gesztus, a betűvetés, az írás köszöni szépen, megvan, rendben van, működik, létezik, amíg viseljük Nagy László-i emberi arcunkat. Hogy a betűk által ábrázolt világ rendben van-e, ez naponta kérdése írástudóknak, gondolkodóknak. Korszakos halhatatlanokat életszakaszokra, tematizálható fejlődési ívekre oszt az utókor. A világuk peremén bóklászó egyszerű teremtés egy egyszerű szerkesztési módot választott közlendőinek közreadásakor. A betűrendet. Az itt-ott megtalálható, kikövetkeztethető időrendiség persze jelentheti a tapasztalások, felismerések bővülését, egy magasabb lépcsőfokra érkezést, de remélhetően e karcsú számvetés – akár mátrixszerű – olvasata egyben látható világképet ad ki – fogalmazott Török László.

A könyv zárószakasza a szerző pedagógusi pályán töltött évtizedeinek tapasztalatait osztja meg az olvasóval.

– Harminchárom év alatt a legnagyobb kaland mindig a bontakozó, váltakozó személyiség: a gyermek. „A gyermek az, aki nincs kész” – mondja, vagy idézi Esterházy Pétert.

Soha nem szabad elfelejtenünk, hogy mi egy alakuló, gazdagodó, ezer impulzust befogadó, mérlegelő személyiségnek vagyunk a kísérői. A gyermek egy világot konstruál magának, mi ebben tudjuk segíteni.

A naplólapok oldalain megjelennek a pedagógus egy-egy gyermekhez köthető jegyzetei, a tanári tévedéseimből való okulások, kételyeim, rácsodálkozásaim, ahol mindig a gyermek van a főszerepben. A személyiségi jogok védelmében a nevek helyett betűket használtam, ám a Szabadszálláson, Szalkszentmártonban, vagy a kunszentmiklósi Baksay gimnáziumban dolgozó kollégák bizonyára rá fognak ismerni, hogy kiről van szól. Ívüket megrepülő vagy éppen megbicsaklott sorsok. Magasságok és mélységek – hangsúlyozta a szerző.

Török László Dafti, ha egyelőre nem is nyomtatott formában, de folytatja az írást. Rövidesen ingyenesen hozzáférhetőek lesznek a drámapedagógiával foglalkozó munkái.

– Színpadi rendezéseimen keresztül, amit el akartam, el tudtam mondani a világról. A gyermekszínjátszás ma már egy lezárt fejezet számomra. A következő feladat, hogy egy internetes honlapon jelenítsem meg és tegyem mindenki számára hozzáférhetővé meglévő és a jövőben elkészülő drámaóra-vázlataimat, színpadi munkáimat, szerkesztett műsorokat, és egyéb, a témához kapcsolódó elméleti dolgaimat. A versekkel pedig úgy vagyok, hogy nem erőltetem, de nem fogok kitérni előle, ha valami létre akar jönni. „Nem az énekes szüli a dalt, a dal szüli énekesét” – mondja Babits Mihály – zárta gondolatait Török László Dafti.