Bemutatják Kiskőrös bortörténetét

Jó nevű szakembereket kértek fel a szerkesztők szakmai cikkek írására. Köztük volt Turán István, Kiskőrös helytörténésze, aki a város környéki szőlőtermesztés és bortermelés közel három évszázados történetét foglalta össze alig 12 oldalban.

Turán István érdekesen ír például a rettegett filoxéráról, az 1875-ben Magyarországra is eljutott új kártevőről. A szőlőgyökértetű 1880-ban már Pest vármegyében is megjelent, s húsz év sem kellett hozzá, hogy az ország szőlőültetvényeinek nagy részét elpusztítsa: 622 ezer holdból 444 ezret tüntetett el, ez szinte az összes kötött talajra telepített ültetvény. A kiveszett területek újratelepítéséről az állam gyorsan intézkedett.

Kiderült, hogy a 75 százalékos szilíciumtartalmú földekben a filoxéra nem él meg, ezért a homokos területek ára az egekbe szökött. Kiskőrösön a legtömegesebb szőlőtelepítés olyan talajon történt, ahol 25–30 évvel ezelőtt ezen földek legnagyobb részben parlagon hevertek, jövedelmet semmit, vagy pedig oly keveset adtak, hogy forgalom tárgyát alig képezték. Akkor 10–20 korona volt ezeknek a földeknek a holdankénti ára, majd pillanatok alatt 200–600 koronára emelkedett és nagy keresletnek örvendett.

Turán István felvázolta a Kiskunságban elterjedt termelési forma, a szakszövetkezeti rendszer működését is.

Valamint a rendszerváltás utáni évtizedekkel kapcsolatban érinti a borhamisítás problematikáját, illetve az uniós csatlakozás után bekövetkezett generációváltás kérdését. Ír arról is, hogy a fajták tekintetében jelentős változás történt, amely minőségi forradalmat jelentett a borkészítés szempontjából.

A változásoknak köszönhető – írja a szerző –, hogy Kiskőrösön olyan borászatok születtek, amelyek nívós versenyeken szereznek előkelő helyezéseket.

Borítóképünk illusztráció.