Összekulcsolt kezek szimbolizálják a reményt Szemenyei Jánosék új klipjében

Május 15-én, szombaton 10 órakor debütált a Szemenyei – Horgas páros legújabb járványhelyzetre reflektáló dala, melyben a Szegedi Nemzeti Színház táncművészei, és a Szent Imre Kórház dolgozói is közreműködtek.

A Kis suttogás tavaly, az első hullám idején készült ugyanezen szerzőpáros jóvoltából, akkor Szemenyei János elmondta, a dal üzenete az, hogy fogjunk össze és közösen gondolkodjunk arról, mit lehetne tenni, miként tudjuk megoldani, átvészelni ezt a helyzetet, hogyan tudnánk élhetőbbé tenni a világunkat. A dal több mint negyedmilliós nézettséget ért el és a Belvárosi Mozi Karantén film pályázatát is megnyerte. A " target="_blank" rel="noopener noreferrer">Kis suttogás megjelenése óta több mint egy év telt el, és bár közösen küzdöttünk a vírus ellen, számos barátot, családtagot, ismerőst veszítettünk el. Mindannyiunk mögött egyformán nehéz és küzdelmes időszak áll, de a harc legfőbb szereplői mégis azok a frontvonalban dolgozók, akik éjt nappallá téve segítik áldozatos munkájukkal a betegeket és hozzátartozóikat. Hozzájuk, és persze mindannyiunkhoz szól a Lélegzet börtönében, melynek zeneszerzője és előadója Szemenyei János, dalszövegírója Horgas Ádám, a felkérés pedig a Szent Imre Egyetemi Oktatókórház egyik dolgozójától, Tóth Évától érkezett.

Zseniális, mestermű, csodálatos, gyönyörű, felemelő, szívszorítóan fájdalmas, tisztelettel adózó – csak néhány az első gondolatok közül, melyekkel e felforgatott élet fő alanyai – a közönség – reagáltak a klip megjelenését követően.

– Már a harmadik hullám küszöbén úgy éreztem, hogy az akkori helyzetre is reagálnom kellene egy Kis suttogáshoz hasonló dallal, de nem szerettem volna magamat ismételni. Eleinte tanácstalan voltam, hogyan tudnék egymagam, színészként belefogni ilyen projektbe. Ám akkor megkeresett Tóth Éva, aki kórházi dolgozóként egy dallal szerette volna a kollegáinak megköszönni emberfeletti, áldozatos munkájukat. Erre kért fel, számomra pedig nem volt kérdés, hogy újra Horgas Ádámmal szeretnék együtt dolgozni – kezdte Szemenyei János.

Mint elmondta, a dal elkészülése után Horgas Ádám a Szegedi Nemzeti Színház művészeti vezetőjeként felvetette, hogy szívesen rendezne hozzá egy klipet a színház díszletében, a tánckar bevonásával.

– Amikor elkészült a dal, elénekeltem Tóth Évának és a munkatársainak, s ezzel le is zárult volna a feladatom, de Ádám is tovább gondolkodott. Az én ötletem nyomán a kórházi környezetet is beépítettük a klipbe. Szerettük volna elkerülni, hogy bénítóan letargikus legyen, ezért is vontuk be a tánckart. A szegedi kisszínházi díszletben két napig forgattunk. Mivel többféle pozícióból, különféle fényekben vettük fel a videót, a dalt rengetegszer, újra és újra elénekeltem. Semmiképp nem szerettem volna csupán „rátátogni” a szólamomra, mert nagyon látszik a felvételen, ha nincs mögötte erő.

Mindannyiszor megpróbáltam teljes odaadással megszólaltatni, hogy minél hitelesebben átadhassam a katartikus érzelmeket, úgyhogy a két nap végére kellemesen lefáradtam

– részletezte a színművész, majd hozzátette: egy szerelmi történetet is elrejtettek a klipben.

– A szerelmemet László Lívia játssza, akit a történet szerint a járvány fogságából mentek ki. Persze ki-ki azt látja bele a klipbe, ami leginkább megérinti.

Szeretném remélni, hogy mindenki megtalálja benne azt, amit ez az irgalmatlan időszak a számára jelent. Bízunk benne, hogy a klip végén az összekulcsolt kezekkel, egymás kezének megszorításával reményt adunk

– zárta gondolatait a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház színművésze.