Ezúttal a saját verseit gyűjtötte csokorba a miklósi helytörténész

Székely Gábor évtizedek óta kutatja és gyűjti a Felső-Kiskunságra jellemző, népi kultúrához tartozó tárgyakat. A helytörténész közel húsz éve él Kunszentmiklóson, itt hozta létre otthonában a Felső-Kiskunsági Emlékek Házát. Kutatásainak eredményeit folyamatosan publikálta a Redemptio című folyóiratban, a közelmúltban született meg két könyve, a Fénylő fekete kő, a Goromba förgeteg – Lánya pálfordulása című kisregények, a múlt év közepén pedig a Kunszentmiklósi és Fülöpszállási múltidéző című helytörténeti kötetei.

– Gimnazista korom óta írok verseket, melynek egy részét sikerült megőriznem. A kilencvenes évek végén arra az elhatározásra jutottam, hogy a fiók rejtekéből előkerült műveimet egy házi kiadású, Hangulatok címet viselő kötetbe rendezem. Az elkészült könyvecskéhez Fajszi Károly írt előszót, az illusztrációk Dinnyés László képzőművész munkái. Tavaly újabb versekre bukkantam, ekkor határoztam el, hogy újra nyomda alá rendezem műveim. A kiadványok a Táncoló Lámpaernyő címet kapták. Két kötetről van ugyanis szó, melyek abban különböznek egymástól, hogy az egyiket Dinnyés László festményei, a másikat pedig Faze­kas Attila rajzai díszítik – mondta el a baon.hu érdeklődésére az alkotó.

Székely Gábor verseskötete négy fejezetcímét pusztabíró ősétől kölcsönözte. A fejezetek a szerző négy nagy életszakaszát mutatják be, a felhőtlen fiatalkortól az aktív öregkorig bezárólag.

– Verseimhez ifjúkoromban, Székely István szépapám példáját követve, népi, tizenkét versszakos páros rímeket használtam. Különösen kedves volt számomra az akrosztichon alkalmazása, vagyis a mű kezdőbetűi felülről lefelé olvasva egy nevet vagy egy értelmes közlést tartalmaznak. Másik példaképem dédapám, Gudmon Ferenc, akinek tetszetős rímei fogtak meg. Gyermekkori írásaim milyensége elődeim íráshajlandóságában, stílusában, gondolkodásmódjában gyökeredzik. A későbbiekben pedig a klasszikus verselési formákat és a szabadvers kínálta lehetőségeket is kihasználtam – emelte ki szerző.

Székely Gábor könyve címét egyik verséből emelte ki. Meghatározó emléke volt ifjúkorában a hóviharban táncoló lámpaernyő, az alatta pislákoló fény és a hozzá köthető történet.

– A szigorú kritikusok szerint a verseket költők írják, én pedig soha nem leszek igazi költő, nincs is rá különösebb indíttatásom. Minden embernek megvan azonban a maga egyéni történelme, ami a sajátja. Valamennyiünk élete a történelem szövetjének parányi darabja. Van, aki részben, akad, aki egyáltalán nem tartja fontosnak, hogy kitegye a kirakatba egyéniségének néhány jellemzőjét. Számomra fontos volt, hogy megosszam az életem egyes történéseit, sikereit, bánatait, gyászát, ha másért nem is, okulás gyanánt – tette hozzá a szerző.

A kötetek olyannyira megtetszettek Németh Nyiba Sándor zeneszerző-költőnek, hogy két CD-lemezen, megzenésített formában adta közre a verseket. Székely Gábor irodalmi és helytörténészi munkásságára a Krúdy Gyula Irodalmi Társaság is felfigyelt. A kunszentmiklósi helytörténész, író, magángyűjtő idén megkapta a Krúdy Gyula-­emlékplakettet.