Hosszú távra tervez Kecskeméten a sikerdarabok írója

– Hogyan érte a felkérés az irodalmi vezető posztra?

– Még karácsony előtt hívott fel Cseke Péter igazgató úr és megkérdezte, hogy vállalnám-e ezt a feladatot. Nem gondolkodtam rajta egy percet se. Ugyan színészként kezdtem a pályámat, de ez csak egy rövid állomás volt, azóta fordítóként, valamint íróként dolgozom. A kecskeméti közönség is ismerheti a munkásságom, hiszen volt olyan darab, amit három éve kifejezetten a kecskeméti Katona József Színháznak írtunk (A beszélő köntös), de szerepelt a helyi színpadon fordításom is (És már senki sem!..., korábbi címén Tíz kicsi néger).

– Mi az irodalmi vezető feladata egy színháznál?

– Szerteágazó a feladatkör. Egyrészt komoly szerepe van az évadterv kialakításában, egyeztet a vezetőséggel arról, hogy milyen művek kerüljenek színre, idegen nyelvű darabnál milyen fordításban. Vagyis olvasok, keresek, válogatok és ajánlok. Ha olyan darab mellett teszi le a színház a voksát, aminél ez szükséges, akkor fordítok is. Sőt, szerzői mivoltomat is ki tudom használni, hiszen előfordulhat, hogy prózai műveket kell a színpadra adaptálni, például el kell készíteni egy elbeszélés vagy regény színpadi változatát.

– Hogyan alakul a kecskeméti nemzeti repertoárja?

– Már dolgozunk a 2021/22-es évadterven, de még korai lenne címeket említeni. Azt gondolom, hogy minden vidéki színháznak, de egy nemzetinek különösen feladata változatos műfajú előadások színpadra állítása. A próza mellett meg kell jelenjen a zenés műfaj, ami egy musicalt és egy zenés vígjátékot vagy operettet, valamint egy operát jelent évadonként. Ezirányú tervünk találkozik a nagyon is létező közönségigénnyel, hiszen ezekre a darabokra mindig várnak és vágynak az emberek, és az én szívemhez is közel áll. Fordítóként anno ebben a műfajban tettem le a névjegyemet, például Az operaház fantomjában, vagy a Rómeó és Júliában, de szerzőként is a Csoportterápia című musical volt az első darab, amit Szente Vajkkal – a színház új főrendezőjével – együtt szereztünk és a kecskeméti közönség is ismerhet.

– Mennyire társulatspecifikusan tervez az ember?

– Az évadterv összeállításakor teljes mértékben figyelembe kell venni a társulat összeállítását, sőt néha van, hogy kifejezetten színészre választ az ember darabot. Ehhez persze alaposan kell ismerni az itteni viszonyokat.

Az én első találkozásom a kecskeméti társulattal még 1997-ben volt, majd 2008-ban a Hello Dolly! kapcsán, de folyamatosan figyelemmel kísértem a színházban folyó munkát azokban az években is, amikor nem volt itt bemutatóm.

– Hogyan összeegyeztethető ez a többi munkájával?

– Az én munkám mindig felkérésre születik. Úgy tervezem, hogy a következő években csak olyan feladatot vállalok, ami a kecskeméti színházhoz kötődik. Utoljára a Budapesti Kamaraszínháznak voltam tagja, ahol nagy szerencsémre együtt dolgozhattam Ruszt Józseffel. Őt tekintem talán legfontosabb mesteremnek, így külön boldogság számomra, hogy itt Kecskeméten az egyik játszóhely a nevét viseli. Nagyon megtisztelő számomra az irodalmi vezetői felkérés, és izgalmas kihívás, hiszen ilyen poszton még nem dolgoztam korábban.

Noha voltam már színész és rendezőasszisztens is, az elmúlt húsz év folyamatosan a szövegalkotás irányba terelt, és most már érzem, hogy ez a valódi feladatom a színháznál.

– Honnan inspirálódik?

– Ha egy új darabot kell megírni, akkor az ritkán születik saját inspirációból, bár erre is van példa. Ilyen volt például a Szente Vajkkal közösen írt Csoportterápia, ami Vajk ötletéből, közös fejlesztés során készült. Viszont A beszélő köntöst Kecskemét alapításának 650.

évfordulója alkalmából kifejezetten Cseke Péter felkérésre írtuk. Legutóbb pedig Szabó László producer megbízásából született meg a Puskás musical. Ha nincs korábbról eredeztethető kötődésem a témához – mint ezekben az esetekben – akkor akár hónapokat is eltöltök azzal, hogy beleásom magam az anyagba, kutatómunkát végzek.

– Mire vevő a közönség?

– Közhely ugyan, hogy a vidám és zenés darabokra jönnek a legnagyobb számban a nézők, de ez az egész világon így van. Emellett edukációs szerepe is van a színháznak. Fontos, hogy megismertessük a fiatalokat, az iskolásokat azokkal a művekkel, amelyekkel tananyagként is találkoznak, de színpadi feldolgozásban még befogadhatóbbá válik számukra. Szem előtt kell tartanunk azt is, hogy a nézői igények változhatnak, akár a zenés műfajon belül is. Változik a zenei ízlés, fejlődik a műfaj, így kutatnunk kell a friss, modern hangvételű darabok után. Vajkkal a szerzői tevékenység mellett folyamatosan monitorozzuk az angolszász színpad világát, hogy milyen trendek hódítanak éppen, ezt is mindig figyelembe veszünk, amikor új darabot választunk, vagy ajánlunk a színház számára. 2009 óta dolgozunk együtt Szente Vajkkal, 35 közös bemutatónk volt, és az elmúlt évek során megtörhetetlen volt az összhang közöttünk. Nagyon örülök neki, hogy a kecskeméti nemzetiben folytatódhat ez a gyümölcsöző együttműködés.